[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk?

szerző: Albrecht Rudolf 2014-01-10

 

Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk?

 

     Visszagondolva elmúlt pályafutásomra, egyértelműen nyomon követhető az a szándék, hogy a történelem tanára  folyamatosan keresse helyét és feladatait az utóbbi két évtizedben viharos gyorsasággal átalakult világban, a globalizmus sodrába vettetett Magyarországon, a többször is újra gondolt iskolapolitikában. Mert egy dolog bizonyosnak tűnik:  érdemben nem gyümölcsöztethető manapság az a tanári attitűd, ami mondjuk húsz-harminc éve még kifogástalanul működhetett egy középiskolában. 

 

     A világtörténelem legnagyobb forradalmai: a neolit-, az ipari- és a napjainkban zajló információs forradalom gyökeres és általános átalakulást hoztak, amely a gazdasági szférától az emberek hétköznapjaiig minden területen éreztette hatását. A mi-kortárs-problémánk nem kis részben abból adódik, hogy míg a mezőgazdaság forradalma évezredekig, és az ipari kapitalizmus kialakulása is százéves nagyságrendben zajlott, addig az ún. tercier szektor forradalma szinte csak évek kérdése volt. A változások annyira felgyorsultak, hogy az átlagember gondolkodásmódja szinte csak a pillanat (tulajdonképpen nem is létező) dimenziójára zsugorodott. Így egyáltalán nem csoda, ha a napjainkban felcseperedő generációt mi sem érdekli kevésbé, mint éppen az, hogy mi volt akár csak tegnapelőtt vagy mi vár rá holnapután. A létezés lényege viszont éppen az, hogy mindennek és mindenkinek van múltbéli meghatározottsága pl. genetikai, földrajzi és természetesen történelmi értelemben is. Ez a meghatározottság pedig természetszerűen maga után vonja a jelen- és jövőbeli meghatározottságot is! Önmagunk és szűkebb-tágabb környezetünk tér-és időbeli, ok-okozati összefüggéseinek ismerete nélkül voltaképpen emberi tudatunk, emberi létünk értelme válik kérdésessé.

 

 

 

     Ha régebben szóba került a történelem oktatása, mindig ilyesféle kérdéseket szegeztek nekünk az ismerősök vagy a kollégák: Na, most hogy tanítjátok ezt és ezt a témát, hogyan értékelitek ezt és ezt a korszakot, milyen a megítélése ennek meg ennek a történelmi személyiségnek stb.?

Nos, a jelenlegi helyzet és folyamatok ismeretében úgy vélem, hogy ez a kérdés teljesen feleslegessé vált. Nem csak azért, mert a gyerekek többségét – valljuk be őszintén – már igencsak bajos  dolog a hagyományos tananyaggal motiválni, hanem azért is, mert az új, az információs kapitalizmus rendszerébe (pl. gyorsan változó technológia és szellemi tőke, sűrűsödő innováció,  lazán kapcsolódó konfigurációk, élethosszig tartó tanulás) egyáltalán nem illeszthető bele ez a régi képlet. A helyes kérdésfeltevés tehát így hangozhatna: milyen (gondolati) struktúrákat és/vagy milyen (felfogásbeli) struktúrában tanítunk meg a tanulóknak? Azaz: mi az a komplex (formális és informális) mód, ami alapján a társadalom elrendezi az emberi viszonyokat és ahogyan az intézmények formálják a gazdasági, politikai, vallási és egyéb interakciókat. Továbbá pl. a diverzitás, a mobilitás, a döntési felelősség felvállalásának, a tolerancia szerepének hangsúlyozása, a komponensek arányának, természetének feltérképezése.

 

 

 

     Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a hozzáállás nem jelenti, nem jelentheti  hagyományoktól való elszakadást, csak a folytonosság kipótolását a megelőző negyven év kényszer-kanyara, szünete után. Hiszen senkinek sem jutna eszébe példának okáért Vergiliust  Homérosz vagy Richard Wagnert  Carl Maria von Weber utánzójának tekinteni! Az emberi nem nagy alkotói ugyanis bizonyíthatóan a nagy elődök általi múltbéli meghatározottság révén növesztették ki a saját koruk kérdéseivel foglalkozó, de a jövőnek  is  irányt mutató rendszerüket és mondanivalójukat!

 

     Így tehát konkrétan a történem tantárgy tanításában is akad bőven feladat a kortárs tanárnemzedék számára. Csak a legfontosabbakat említem: ember és természet, egyén és környezetének viszonya (pszichés tényezők stb. is), az egyén gondolkodás- és életmódjának története, a más tantárgyak iránt jobban érdeklődők motiválása végett tudománytörténet, konfliktuselemzés, az erkölcsi felelősség kérdése, az emberi tényező és a véletlen szerepe (már a kiváló Thuküdidész is foglalkozott ilyesmivel!). És… a mesélés, a beszélgetés, egyáltalán a párbeszéd, a vox humana: az az együtt fejlődés, együtt alkotás, amelyben a tanár-diák kapcsolat  mindkét fél számára a jelenkor új viszonyainak magasabb szintű megértését eredményezheti.

 

 

 

Ám Európa és főleg annak „konzervatív” világnézeti elkötelezettségű oktatási intézményei mindezeken felül örökösei egy, manapság nem feltétlenül divatos, de a hosszú távú emberi és közösségi létezéshez elengedhetetlen meghatározottságnak. Ez pedig nem más, mint egy erkölcsi alapokon,  itt egészen pontosan az Evangélium erkölcsi alapjain nyugvó meghatározottság. Ez az a lelki többlet, amely egyszersmind alapvetése is kell, hogy legyen kultúránk (nem csak) történelmi oktató-nevelő munkájának, legyen a hozzá választott gondolati-tartalmi struktúra bármennyire is rugalmas és napra kész.

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :