[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Kilencz ballada

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-01-16

Agócs Gergely"Agócs Gergely Kilencz ballada címû CD-jét hallgatva az embernek olyan érzése támad, hajdani néprajzi gyûjtésekbõl származó eredeti hangfelvételek kerültek a birtokába. Misztikus utazás idõben és térben a zúgó havasoktól a széljárta rónaságokig." - e szavakkal kezdi méltatását Hizsnyai Zoltán Agócs Gergely hanghordozójáról. Folytatás alább:



vislelet 1


viselet 2


viselet 3


viselet 4


viselet 5


viselet 6


„Másfél évszázad népköltészeti gyûjtései és tudományos feldolgozó munkája után ma már aligha szükséges bizonygatni, hogy a népballada a klasszikus népköltészeti mûfajok egyik csúcspontja. Tömörsége, drámaisága, a benne ábrázolt emberi léthelyzetek mélységei, a fogalmazás költõisége mindannyiunkat megérintenek, a ballada mára beépült kultúránkba. De vajon eléggé ismerjük-e és fõleg, eléggé élünk-e vele? Ismerjük-e például a balladák szövegén túl dallamaikat is?” A fönti sorok Vargyas Lajosnak, a magyar és az egyetemes balladakutatás egyik legjelentõsebb alakjának a tollából valók, és Agócs Gergely közelmúltban megjelent Kilencz ballada címû CD-jének borítóján olvashatók.
Vargyas saját költõi kérdésére válaszolva megállapítja, hogy sajnálatos módon még a legközismertebb balladáknak is csak legfeljebb a szövege ismerõs a nagyközönség számára, pedig – mint írja – „népdalban-népballadában szöveg és dallam elválaszthatatlan egységet képez”. Ha figyelembe vesszük, hogy az autentikus folklór jó három évtizeddel ezelõtti újrafelfedezése óta a népzenei felvételek száma egyre gyarapodik ugyan, de a balladák elõadásával csak igen kevés elõadó próbálkozik, nincs is mit csodálkoznunk ezen. Hát igen, a balladák elõadása nem könnyû feladat, ezenkívül pedig az általában egyszerûbb hangzásvilágú, mulatós asztali nóták talán valóban a népzenerajongók szélesebb rétegeinek érdeklõdésére számíthatnak. Ezért aztán versmondóktól talán többször hallhatunk balladainterpretációt, mint profi énekmondóktól. Persze, az is lehet szuggesztív és drámai, de azért a ballada mégiscsak dallammal együtt az igazi. A folklór reneszánsza tehát szerencsére tartósnak mutatkozik kultúránkban, az énekelt balladák körül azonban sajnálatos módon mind a mai napig meglehetõsen nagy volt a csend.
„Ezt a csöndet töri meg a táncházon és táncházzenén felnõtt fiatal muzsikusgeneráció egyik legkiemelkedõbb képviselõje, Agócs Gergely. Célja, hogy bemutassa azt a páratlan énekkultúrát és sokféle énekstílust, amit a ballada megõrzött a számunkra” – írja a fiatal elõadómûvészrõl nagy elismeréssel Vargyas Lajos.
Az Agócs Gergely CD-jén szereplõ kilenc ballada kilenc különbözõ tájegység énekkultúrájából ad ízelítõt. A származási helyek keletrõl nyugat felé haladva: Gyimes, Mezõség, Kalotaszeg, Bodrogköz, Gömör, Nógrád, Zoborvidék és Somogy, tehát szinte az egész magyar nyelvterület képviseltetve van. A válogatás balladatípusok és -stílusok szerint is rendkívül rétegzett. A betyárballadáktól a Három árváig és a Fehér Annáig, a régi, középkori balladáktól az új stílusú balladákig terjed a skála.
Mindez önmagában persze nem jelentene különösebb nehézséget az elõadó számára, ha csupán a dallam szolgai követését tûzné ki célul. Agócs azonban az adott tájegység és korszak egész érzelemvilágának autentikus megjelenítésére törekszik. Hûen adja vissza nem csupán a jellemzõ éneklésmódot, hanem a tájnyelv sajátosságait is. A palóc tájszólásban elõadott gömöri és nógrádi balladákkal viszonylag könnyû a dolga, hiszen maga is ezeken a tájakon nõtt fel. Ami azonban egészen lenyûgözõ: a gyimesi csángók meg a bodrogközi pásztorok kiejtésmódját is anyanyelvi szinten ismeri. Mintha csak közülük való lenne. Az embernek olyan érzése támad, gyûjtésbõl származó felvételeket hallgat. Olyan korokból, amikor nemcsak hogy a hangrögzítés technikája, hanem még a népdalgyûjtés fogalma is ismeretlen volt. Megelevenedik a táj, kitárulnak a lélek bugyrai. Misztikus utazás idõben és térben a zúgó havasoktól a széljárta rónaságokig. Ráadásul technikai értelemben is a lehetõ legmagasabb színvonalon. Mintha csak egy profi hangstúdiót teleportáltak volna vissza a régmúltba.
Hogy miként lehetséges ez? Úgy, hogy Agócs Gergelynek van egy trükkje. Nagyon egyszerû fogás ez, végül is bárki élhetne vele: õ, bizony, nem kottából és nem is hangfelvételekrõl tanulta be ezeket a balladákat. Ott járt a helyszínen, azok körében, akik a mai napig õrzik zenei anyanyelvünknek ezeket az archaikus, ugyanakkor megdöbbentõen aktuális darabjait. Szóval, élõben hallotta, empátiával hallgatta és a bõrén érezte azokat a bizonyos hegyi és pusztai szeleket.
Hogy aztán a Kilencz ballada hallgatója is a saját bõrén véli érezni mindazt, amit a régi emberek és velük együtt Agócs Gergely is mélyen és közvetlenül átérzett, az már az interpretátor nem mindennapi adottságairól tanúskodik.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :