[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kilencz ballada

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-01-16

Agócs Gergely"Agócs Gergely Kilencz ballada címû CD-jét hallgatva az embernek olyan érzése támad, hajdani néprajzi gyûjtésekbõl származó eredeti hangfelvételek kerültek a birtokába. Misztikus utazás idõben és térben a zúgó havasoktól a széljárta rónaságokig." - e szavakkal kezdi méltatását Hizsnyai Zoltán Agócs Gergely hanghordozójáról. Folytatás alább:



vislelet 1


viselet 2


viselet 3


viselet 4


viselet 5


viselet 6


„Másfél évszázad népköltészeti gyûjtései és tudományos feldolgozó munkája után ma már aligha szükséges bizonygatni, hogy a népballada a klasszikus népköltészeti mûfajok egyik csúcspontja. Tömörsége, drámaisága, a benne ábrázolt emberi léthelyzetek mélységei, a fogalmazás költõisége mindannyiunkat megérintenek, a ballada mára beépült kultúránkba. De vajon eléggé ismerjük-e és fõleg, eléggé élünk-e vele? Ismerjük-e például a balladák szövegén túl dallamaikat is?” A fönti sorok Vargyas Lajosnak, a magyar és az egyetemes balladakutatás egyik legjelentõsebb alakjának a tollából valók, és Agócs Gergely közelmúltban megjelent Kilencz ballada címû CD-jének borítóján olvashatók.
Vargyas saját költõi kérdésére válaszolva megállapítja, hogy sajnálatos módon még a legközismertebb balladáknak is csak legfeljebb a szövege ismerõs a nagyközönség számára, pedig – mint írja – „népdalban-népballadában szöveg és dallam elválaszthatatlan egységet képez”. Ha figyelembe vesszük, hogy az autentikus folklór jó három évtizeddel ezelõtti újrafelfedezése óta a népzenei felvételek száma egyre gyarapodik ugyan, de a balladák elõadásával csak igen kevés elõadó próbálkozik, nincs is mit csodálkoznunk ezen. Hát igen, a balladák elõadása nem könnyû feladat, ezenkívül pedig az általában egyszerûbb hangzásvilágú, mulatós asztali nóták talán valóban a népzenerajongók szélesebb rétegeinek érdeklõdésére számíthatnak. Ezért aztán versmondóktól talán többször hallhatunk balladainterpretációt, mint profi énekmondóktól. Persze, az is lehet szuggesztív és drámai, de azért a ballada mégiscsak dallammal együtt az igazi. A folklór reneszánsza tehát szerencsére tartósnak mutatkozik kultúránkban, az énekelt balladák körül azonban sajnálatos módon mind a mai napig meglehetõsen nagy volt a csend.
„Ezt a csöndet töri meg a táncházon és táncházzenén felnõtt fiatal muzsikusgeneráció egyik legkiemelkedõbb képviselõje, Agócs Gergely. Célja, hogy bemutassa azt a páratlan énekkultúrát és sokféle énekstílust, amit a ballada megõrzött a számunkra” – írja a fiatal elõadómûvészrõl nagy elismeréssel Vargyas Lajos.
Az Agócs Gergely CD-jén szereplõ kilenc ballada kilenc különbözõ tájegység énekkultúrájából ad ízelítõt. A származási helyek keletrõl nyugat felé haladva: Gyimes, Mezõség, Kalotaszeg, Bodrogköz, Gömör, Nógrád, Zoborvidék és Somogy, tehát szinte az egész magyar nyelvterület képviseltetve van. A válogatás balladatípusok és -stílusok szerint is rendkívül rétegzett. A betyárballadáktól a Három árváig és a Fehér Annáig, a régi, középkori balladáktól az új stílusú balladákig terjed a skála.
Mindez önmagában persze nem jelentene különösebb nehézséget az elõadó számára, ha csupán a dallam szolgai követését tûzné ki célul. Agócs azonban az adott tájegység és korszak egész érzelemvilágának autentikus megjelenítésére törekszik. Hûen adja vissza nem csupán a jellemzõ éneklésmódot, hanem a tájnyelv sajátosságait is. A palóc tájszólásban elõadott gömöri és nógrádi balladákkal viszonylag könnyû a dolga, hiszen maga is ezeken a tájakon nõtt fel. Ami azonban egészen lenyûgözõ: a gyimesi csángók meg a bodrogközi pásztorok kiejtésmódját is anyanyelvi szinten ismeri. Mintha csak közülük való lenne. Az embernek olyan érzése támad, gyûjtésbõl származó felvételeket hallgat. Olyan korokból, amikor nemcsak hogy a hangrögzítés technikája, hanem még a népdalgyûjtés fogalma is ismeretlen volt. Megelevenedik a táj, kitárulnak a lélek bugyrai. Misztikus utazás idõben és térben a zúgó havasoktól a széljárta rónaságokig. Ráadásul technikai értelemben is a lehetõ legmagasabb színvonalon. Mintha csak egy profi hangstúdiót teleportáltak volna vissza a régmúltba.
Hogy miként lehetséges ez? Úgy, hogy Agócs Gergelynek van egy trükkje. Nagyon egyszerû fogás ez, végül is bárki élhetne vele: õ, bizony, nem kottából és nem is hangfelvételekrõl tanulta be ezeket a balladákat. Ott járt a helyszínen, azok körében, akik a mai napig õrzik zenei anyanyelvünknek ezeket az archaikus, ugyanakkor megdöbbentõen aktuális darabjait. Szóval, élõben hallotta, empátiával hallgatta és a bõrén érezte azokat a bizonyos hegyi és pusztai szeleket.
Hogy aztán a Kilencz ballada hallgatója is a saját bõrén véli érezni mindazt, amit a régi emberek és velük együtt Agócs Gergely is mélyen és közvetlenül átérzett, az már az interpretátor nem mindennapi adottságairól tanúskodik.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :