[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kinghillcomedy

szerző: Lovas Emőke 2010-07-08

 

Kinghillcomedy

 

2010. június 15-e és 22-e között Királyhelmecen ismét volt Színházi Tavasz, mégpedig nem is akármilyen. Ünnepi, jubileumi, ötödik, és az eddigiekkel összehasonlítva minden bizonnyal a legigényesebb is.
Aki eddig nem tudta, lassanként épp ennek a rendezvénynek az apropóján tanulja meg, hogy hol is van az a Királyhelmec, amit ötödik éve mint egy „rangos fesztiválnak otthont adó“ várost emleget a színházi közvélemény.
Nádasdi Péter, a Színházi Tavaszok főszervezője idén is „biztos kézzel“ és tökéletes ízléssel válogatta ki a fesztiváldarabokat. Olyan művészek „jöttek ki a tévéből“ (nem kevés esetben épp az ő kedvéért és közbenjárására) Királyhelmecen, mint például Eszenyi Enikő, Dér Denisa, Tóbiás Szidi vagy Robo Jakab.
 
A fesztivált Eszenyi Enikő A gyönyörben nincs középút című előadói estje nyitotta meg június 15-én, kedden. A darab középpontja a tipikus 21. századi nő volt. Az a nő, aki hőst farag magából, majd egyszerre le is rombolja a saját maga alkotta bálványt. Az est lényegében két női világ találkozása volt: a kuplés, operettes, sanzonos egykori nőideálé, melyet Eszenyi egyszerre tesz idézőjelbe és vesz komolyan, és a magára és jogaira ébredő, enyhén militáns, szabadszájú, de nőisségét nem tagadó, sőt azt a férfiak kontójára túlhangsúlyozó mai áramlaté.
Erős kezdés volt Eszenyi előadói estje, bár ismerve a repertoárt, nem kellett tartanunk attól, tud-e a fesztivál ehhez méltó, hasonlóan erős és igényes színházat nyújtani a folytatásban is. Tudott.
 
Június 16-án, a fesztivál másnapján, Dér Denisa Visky Andás Júliájával lépett színpadra. Azaz ült egy asztalnál, mellette mécses, és ő olvasott.
Az előadás alapja egy önéletrajzi ihletésű történet: Visky András lelkész édesapját kevéssel 1956 után, Romániában, 22 évi nehézbörtönre ítélték, feleségét, Sollich Júliát pedig hamarosan hét gyermekével együtt a Duna-deltához száműzték. Amikor Júlia a megpróbáltatások alatt összeroppan, a klinikai halál állapotában sajátos logikai rendszerben meséli, éli újra történeteit. Mintha saját feljegyzéseibe tekintene bele az asszony, aki ugyanakkor „utóidejű testében-lelkében hordja a száműzetés jelenét“.
Tarján Tamás, irodalomtörténész és színházkritikus szerint „Dér Denisa – mondhatni: korántsem véletlenül – a mosolyra talált rá. A hol átszellemült, hol gyerekpásztázó, hol értelembomlott, hol letörölhetetlenül életerős, hol megadó mosolyra. A mosoly ezer változatára. Egész teste, estélyi ruhás törékeny alakja mosollyá lényegül.“
 
A fesztivál sokoldalúságáról és többzsánerűségéről árulkodott a következő este is. Csütörtökön az Epopteia Társulás Műhely Itt és most c. improvizációs estjét láthatta a publikum. Ilyen itt, Helmecen, még eddig nem volt. A szemünk láttára született meg a jelenet, a színház. Ott voltunk a kulisszák mögött, és ha valami nem sikerült volna? Nos, akkor sem lett volna mód javítani. Aznap este a játékosoknak Bandor Évának, Ollé Eriknek, Olasz Istvánnak, Mokos Attilának, Gál Tamásnak és Nádasdi Péternek Czajlik József játékmester vezetésével Itt és most, ott és akkor kellett játszani. És sikerült.
 
A pénteki nap első előadása Athol Fugard dél-afrikai szerző kétszereplős tragikomédiája, a „Pokrvné puto“ (A vér köteléke) volt, a rozsnyói Actores Városi Színház előadásában. Az Actores immár másodszor volt a fesztivál vendége. Tavaly egy tánc- és mozgásművészeti színházat láthattunk tőlük, „Stretnúť teba bolo krásne“ (Gyönyörű volt találkozni veled) címmel.
A vér köteléke című előadás témájában Steinbeck Egerek és emberekjét idézte fel. Két testvér tragikomikus története ez, akik miközben a nyomor küszöbén élnek, erősen vágyakoznak a saját jövőjükre. Az elképzeléseik és a játékaik világában sokszor megsebzik egymást, de mindvégig összeköti őket a testvéri szeretet köteléke. Zacharias Pietersen szerepében Peter Szőllőst, Morris Pietersen szerepében pedig Róbert Kobezdát láthatta a közönség. A darab rendezője Tatiana Masníková volt.
 
Az este második előadása, A pincér, érdekes szerzői sémán alapul. Valaki akar valakitől valamit, amit az nem ad meg. Amikor pedig adná, akkor már nem kell. Az egyik szereplő kitakarít a másik életében, míg a másik rendetlenséget csinál az egyik életében. A szerző, Forgách András, kevés természetes belső anyaggal dolgozik, dialógusai erősen stilizáltak. A darabot a nagymegyeri amatőr Poloska színház Sic Transit társulata adta elő Farkas Péter rendezésében, a színészek Vízvári Csaba (a komáromi Jókai Napok alakítás-díjának nyertese) és Oravecz Hédi voltak.
 
Június 19-én, szombaton a fesztiválközönség Miro Gavran, egy kortárs horvát drámaíró „Všetko o ženách“ (Mindent a nőkről) c. komédiáját láthatta a Kassai Állami Színház három színésznőjének, Beata Drotárovának, Dana Košickának és Alena Ďuranovának előadásában. A darabot Dušan Bajin rendezte. Az előadás középpontjában aznap este is a Nő állt. A Nő, a maga szentimentalizmusával, vágyaival, őszinteségével, érzelmi zsarolásával. A három nő percről percre váltott szerepet, lett anya, nagymama, barátnő, esküdt ellenség, testvér, szerető, gyerek. Sorsuk mozaikján keresztül nyertünk betekintést a világukba... A világukba, férfiszemmel.
 
Az V. Színházi Tavasz talán legnagyobb érdeklődést keltő darabja a Ladislav Smoček „Čudné popoludnie dr Zvonka Burkeho“ (Dr. Zvonek Burke különös délutánja) című komédiája volt, a pozsonyi Astorka Színház előadásában és Boris Farkaš rendezésében. A prágai „Činoherný klub“ társalapítójának, rendezőjének, háziszerzőjének a komédiája ez, az „emberbarátról, aki majdnem tömeggyilkossá lesz“, miután terve, hogy a házinénije lányát, Sveťát újdonsült ismerőséhez, Tichýhez férjhez adja, nem sikerül. Bánatában különös módot talál az öngyilkosságra: lenyeli szobája kulcsát. Ám a halál helyett meglepetés vár rá. Olyan színészeket láthattunk a Királyhelmeci Városi Művelődési Központ nagyszínpadán játék közben, mint Marián Miezga, Tóbiás Szidi, Lukáš Latinák, Juraj Kemka vagy Robo Jakab.
 
A hétfői nap „diáknap“ volt, két diáktársulat szereplésével.
A kassai KGSzT, azaz a Kassai Gimnazista Színjátszótársulat Jókai Napokat megjárt darabját hozta el Helmecre, Mrožek Özvegyek című abszurd játékát. A darab a Jókai Napokról két díjat is elhozott. A Gergely József-díjat, a fiatal, ígéretes rendező díját Bodon Andrea kapta meg, a Ferenczy Anna-díjat pedig Cap Júlia, a második özvegy nyerte.
Játszott a KÁOSZ is, azaz a Királyhelmeci Diákszínpad Roald Dahl Boszik című kamaraelőadásával, melyet Simon Lívia rendezett. Mindkét esetben igényes amatőr színházat láthatott a közönség.
 
A fesztivál kedden, azaz június 22-én zárult, egy zenés játékkal, név szerint Vajda Katalin – Fábri Péter – Valló Péter Anconai szerelmesek címűjével a Komáromi Jókai Színház előadásában. Lévai Adina rendező szokatlan megoldást választott a darab színreviteléhez. Az olasz kisvárosban, Anconában játszódó történetet nem hagyta az eredeti milliőben, hanem visszafelé stilizálta az időben. Így jött létre egy barokk színház, az opera világa, a maga sajátos eszköztárával, jelmezeivel. A térben a Goldoni-féle színház alapelvét követte, perspektivikus térrel és festett háttérrel. A figurák elrajzoltak, karikatúraszerűek voltak, a commedia dell´ arte prototípusára.
 
Idén a fesztivál korántsem csak a színházi előadásokról szólt. A közönséget minden este bor és pogácsa várta a színház után a vmk kistermében. Játszott a Presszó zenekar, az Emmánuel együttes, a Henry Hudson és a Semi Holsen. Másodízben volt vendégünk a dunaszerdahelyi Golddies zenekar, a 70-es és 80-as évek magyar és külföldi slágereivel, az egyhetes programot pedig a Leleszi Prága Söröző Zenekar blueskoncertje zárta.
 
A majdnem minden este teltházas kultúrház, és a minden este – sajátos helmeci, ha kell, ha nem – állva tapsoló közönség is mutatja, a Színházi Tavasz ötödik évadjára megtanultunk örülni annak, ami tényleg jó, és amiért lassan mi is, helmeciek, méltók leszünk egy kis irigylésre „színházi-fesztiválos“ körökben. Úgy tűnik, végre nem indítunk hadjáratot minden értelmes, igazán jó ötlet ellen. Épp ellenkezőleg! A fesztivál van, és nagyon remélem, lesz is, még sok-sok évig. Nádasdi Péter, a fesztivál főszervezője a jövő évet illetően is tele van ötletekkel. A közönség oldaláról pedig szintén vannak visszajelzések. Arról, hogy a királyhelmeci közönség igenis szereti a jó színházat, és igenis várja, már most várja a jövő évi fesztivált. Az újabb színházünnepet, itt, Királyhelmecen. 
 
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :