[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Kinghillcomedy

szerző: Lovas Emőke 2010-07-08

 

Kinghillcomedy

 

2010. június 15-e és 22-e között Királyhelmecen ismét volt Színházi Tavasz, mégpedig nem is akármilyen. Ünnepi, jubileumi, ötödik, és az eddigiekkel összehasonlítva minden bizonnyal a legigényesebb is.
Aki eddig nem tudta, lassanként épp ennek a rendezvénynek az apropóján tanulja meg, hogy hol is van az a Királyhelmec, amit ötödik éve mint egy „rangos fesztiválnak otthont adó“ várost emleget a színházi közvélemény.
Nádasdi Péter, a Színházi Tavaszok főszervezője idén is „biztos kézzel“ és tökéletes ízléssel válogatta ki a fesztiváldarabokat. Olyan művészek „jöttek ki a tévéből“ (nem kevés esetben épp az ő kedvéért és közbenjárására) Királyhelmecen, mint például Eszenyi Enikő, Dér Denisa, Tóbiás Szidi vagy Robo Jakab.
 
A fesztivált Eszenyi Enikő A gyönyörben nincs középút című előadói estje nyitotta meg június 15-én, kedden. A darab középpontja a tipikus 21. századi nő volt. Az a nő, aki hőst farag magából, majd egyszerre le is rombolja a saját maga alkotta bálványt. Az est lényegében két női világ találkozása volt: a kuplés, operettes, sanzonos egykori nőideálé, melyet Eszenyi egyszerre tesz idézőjelbe és vesz komolyan, és a magára és jogaira ébredő, enyhén militáns, szabadszájú, de nőisségét nem tagadó, sőt azt a férfiak kontójára túlhangsúlyozó mai áramlaté.
Erős kezdés volt Eszenyi előadói estje, bár ismerve a repertoárt, nem kellett tartanunk attól, tud-e a fesztivál ehhez méltó, hasonlóan erős és igényes színházat nyújtani a folytatásban is. Tudott.
 
Június 16-án, a fesztivál másnapján, Dér Denisa Visky Andás Júliájával lépett színpadra. Azaz ült egy asztalnál, mellette mécses, és ő olvasott.
Az előadás alapja egy önéletrajzi ihletésű történet: Visky András lelkész édesapját kevéssel 1956 után, Romániában, 22 évi nehézbörtönre ítélték, feleségét, Sollich Júliát pedig hamarosan hét gyermekével együtt a Duna-deltához száműzték. Amikor Júlia a megpróbáltatások alatt összeroppan, a klinikai halál állapotában sajátos logikai rendszerben meséli, éli újra történeteit. Mintha saját feljegyzéseibe tekintene bele az asszony, aki ugyanakkor „utóidejű testében-lelkében hordja a száműzetés jelenét“.
Tarján Tamás, irodalomtörténész és színházkritikus szerint „Dér Denisa – mondhatni: korántsem véletlenül – a mosolyra talált rá. A hol átszellemült, hol gyerekpásztázó, hol értelembomlott, hol letörölhetetlenül életerős, hol megadó mosolyra. A mosoly ezer változatára. Egész teste, estélyi ruhás törékeny alakja mosollyá lényegül.“
 
A fesztivál sokoldalúságáról és többzsánerűségéről árulkodott a következő este is. Csütörtökön az Epopteia Társulás Műhely Itt és most c. improvizációs estjét láthatta a publikum. Ilyen itt, Helmecen, még eddig nem volt. A szemünk láttára született meg a jelenet, a színház. Ott voltunk a kulisszák mögött, és ha valami nem sikerült volna? Nos, akkor sem lett volna mód javítani. Aznap este a játékosoknak Bandor Évának, Ollé Eriknek, Olasz Istvánnak, Mokos Attilának, Gál Tamásnak és Nádasdi Péternek Czajlik József játékmester vezetésével Itt és most, ott és akkor kellett játszani. És sikerült.
 
A pénteki nap első előadása Athol Fugard dél-afrikai szerző kétszereplős tragikomédiája, a „Pokrvné puto“ (A vér köteléke) volt, a rozsnyói Actores Városi Színház előadásában. Az Actores immár másodszor volt a fesztivál vendége. Tavaly egy tánc- és mozgásművészeti színházat láthattunk tőlük, „Stretnúť teba bolo krásne“ (Gyönyörű volt találkozni veled) címmel.
A vér köteléke című előadás témájában Steinbeck Egerek és emberekjét idézte fel. Két testvér tragikomikus története ez, akik miközben a nyomor küszöbén élnek, erősen vágyakoznak a saját jövőjükre. Az elképzeléseik és a játékaik világában sokszor megsebzik egymást, de mindvégig összeköti őket a testvéri szeretet köteléke. Zacharias Pietersen szerepében Peter Szőllőst, Morris Pietersen szerepében pedig Róbert Kobezdát láthatta a közönség. A darab rendezője Tatiana Masníková volt.
 
Az este második előadása, A pincér, érdekes szerzői sémán alapul. Valaki akar valakitől valamit, amit az nem ad meg. Amikor pedig adná, akkor már nem kell. Az egyik szereplő kitakarít a másik életében, míg a másik rendetlenséget csinál az egyik életében. A szerző, Forgách András, kevés természetes belső anyaggal dolgozik, dialógusai erősen stilizáltak. A darabot a nagymegyeri amatőr Poloska színház Sic Transit társulata adta elő Farkas Péter rendezésében, a színészek Vízvári Csaba (a komáromi Jókai Napok alakítás-díjának nyertese) és Oravecz Hédi voltak.
 
Június 19-én, szombaton a fesztiválközönség Miro Gavran, egy kortárs horvát drámaíró „Všetko o ženách“ (Mindent a nőkről) c. komédiáját láthatta a Kassai Állami Színház három színésznőjének, Beata Drotárovának, Dana Košickának és Alena Ďuranovának előadásában. A darabot Dušan Bajin rendezte. Az előadás középpontjában aznap este is a Nő állt. A Nő, a maga szentimentalizmusával, vágyaival, őszinteségével, érzelmi zsarolásával. A három nő percről percre váltott szerepet, lett anya, nagymama, barátnő, esküdt ellenség, testvér, szerető, gyerek. Sorsuk mozaikján keresztül nyertünk betekintést a világukba... A világukba, férfiszemmel.
 
Az V. Színházi Tavasz talán legnagyobb érdeklődést keltő darabja a Ladislav Smoček „Čudné popoludnie dr Zvonka Burkeho“ (Dr. Zvonek Burke különös délutánja) című komédiája volt, a pozsonyi Astorka Színház előadásában és Boris Farkaš rendezésében. A prágai „Činoherný klub“ társalapítójának, rendezőjének, háziszerzőjének a komédiája ez, az „emberbarátról, aki majdnem tömeggyilkossá lesz“, miután terve, hogy a házinénije lányát, Sveťát újdonsült ismerőséhez, Tichýhez férjhez adja, nem sikerül. Bánatában különös módot talál az öngyilkosságra: lenyeli szobája kulcsát. Ám a halál helyett meglepetés vár rá. Olyan színészeket láthattunk a Királyhelmeci Városi Művelődési Központ nagyszínpadán játék közben, mint Marián Miezga, Tóbiás Szidi, Lukáš Latinák, Juraj Kemka vagy Robo Jakab.
 
A hétfői nap „diáknap“ volt, két diáktársulat szereplésével.
A kassai KGSzT, azaz a Kassai Gimnazista Színjátszótársulat Jókai Napokat megjárt darabját hozta el Helmecre, Mrožek Özvegyek című abszurd játékát. A darab a Jókai Napokról két díjat is elhozott. A Gergely József-díjat, a fiatal, ígéretes rendező díját Bodon Andrea kapta meg, a Ferenczy Anna-díjat pedig Cap Júlia, a második özvegy nyerte.
Játszott a KÁOSZ is, azaz a Királyhelmeci Diákszínpad Roald Dahl Boszik című kamaraelőadásával, melyet Simon Lívia rendezett. Mindkét esetben igényes amatőr színházat láthatott a közönség.
 
A fesztivál kedden, azaz június 22-én zárult, egy zenés játékkal, név szerint Vajda Katalin – Fábri Péter – Valló Péter Anconai szerelmesek címűjével a Komáromi Jókai Színház előadásában. Lévai Adina rendező szokatlan megoldást választott a darab színreviteléhez. Az olasz kisvárosban, Anconában játszódó történetet nem hagyta az eredeti milliőben, hanem visszafelé stilizálta az időben. Így jött létre egy barokk színház, az opera világa, a maga sajátos eszköztárával, jelmezeivel. A térben a Goldoni-féle színház alapelvét követte, perspektivikus térrel és festett háttérrel. A figurák elrajzoltak, karikatúraszerűek voltak, a commedia dell´ arte prototípusára.
 
Idén a fesztivál korántsem csak a színházi előadásokról szólt. A közönséget minden este bor és pogácsa várta a színház után a vmk kistermében. Játszott a Presszó zenekar, az Emmánuel együttes, a Henry Hudson és a Semi Holsen. Másodízben volt vendégünk a dunaszerdahelyi Golddies zenekar, a 70-es és 80-as évek magyar és külföldi slágereivel, az egyhetes programot pedig a Leleszi Prága Söröző Zenekar blueskoncertje zárta.
 
A majdnem minden este teltházas kultúrház, és a minden este – sajátos helmeci, ha kell, ha nem – állva tapsoló közönség is mutatja, a Színházi Tavasz ötödik évadjára megtanultunk örülni annak, ami tényleg jó, és amiért lassan mi is, helmeciek, méltók leszünk egy kis irigylésre „színházi-fesztiválos“ körökben. Úgy tűnik, végre nem indítunk hadjáratot minden értelmes, igazán jó ötlet ellen. Épp ellenkezőleg! A fesztivál van, és nagyon remélem, lesz is, még sok-sok évig. Nádasdi Péter, a fesztivál főszervezője a jövő évet illetően is tele van ötletekkel. A közönség oldaláról pedig szintén vannak visszajelzések. Arról, hogy a királyhelmeci közönség igenis szereti a jó színházat, és igenis várja, már most várja a jövő évi fesztivált. Az újabb színházünnepet, itt, Királyhelmecen. 
 
 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :