[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Kitchen aid: amerikai háztartási gépek az ´50-es és ´60-as évekből

szerző: Mayer Kitti Hanna 2012-05-23

 

Kitchen aid: amerikai háztartási gépek az ´50-es és ´60-as évekből

 

A retrót nem lehet megunni. Vonatkozzék tárgyát tekintve ez a „retró” kifejezés bármire (a forradalmi hippi korszak, a ’20-as évek némafilmjei, a ’90-es évek disco korszaka), a hatás sosem marad el. A retró szó jelentése ugyanis nem más, mint: múltbéli divat vagy szokás szerinti; múltba való visszatekintés. Töretlen sikerét a retró azonban annak köszönheti, hogy kéz a kézben jár édestestvérével, a nosztalgiával, ennek jelentése pedig: sóvárgás, vágyakozás (távoli, elveszett, elmúlt dolgok után); honvágy. Tudvalevő azonban, hogy a nosztalgia olyan vágyakozás, mely a felsoroltakon túl olyan dolgokra is érvényes, amelyekben az emberi lénynek nem volt, nem lehetett része: nosztalgiával ugyanis olyan korokra is gondolhatunk, amikor még meg sem születtünk. Ez az „ismerősség”-érzet az, amivel hathat ránk egy ezüst cigarettatartó az antikvitás bolt vitrinjében, egy őszi tájképet ábrázoló tapéta egy lakószobában, vagy akár egy kézzel hajtott habverő a konyhaszekrény fiókjában.

 

A konyhához való különös vonzódásom nem újkeletű. A családi, személyes élményeken túl azonban – lassan egy éve már – szakmai szempontból is érdekelni kezdett a téma, amikor is egy kutatásban vettem részt, melynek témája az 1960-as évek magyar háziasszonya volt. A kutatás végeredményeként született meg András Edit A kávédarálótól a szputnyikig című tanulmánya az Ars Hungarica folyóirat legutóbbi számában1. Az értekezés az ún. „konyhavitából” indult ki, mely alatt a hidegháborús nagyhatalmak szembenállását kell értenünk, és amely a hétköznapi életben, így például a konyhában is tetten érhető volt. A tavaszi kurzushét pedig szintén hasonló témában zajlott, A ’60-as és ’70-es évek magyar művészete cím alatt (bár itt inkább képzőművészetről esett szó, semmint iparművészetről, designról). A kurzus teljesítési követelményeként előírt dolgozatomban én mégis a fogyasztói kultúra, a formatervezés, a szocialista ideológia szolgálatába állított tárgyak szempontjából vizsgáltam a Kádár-korszakot. Ez alkalommal azonban a konyhavita másik résztvevőjét, Amerikát veszem górcső alá, kiváltképp fókuszálva az ottani konyhai viszonylatokra, háztartási gépekre, a háziasszonyok szerepére.

 

A tökéletes háziasszony (filmek a hatvanas évekről és a hatvanas évekből)

 

Az, hogy a háztartásbeli amerikai nő archetípussá, szimbólummá válhasson, elsősorban a mozgóképnek köszönhető, hiszen a különböző tévés sorozatok és egész estés filmek útján juthat el legtöbbekhez az az „ismerősség” érzése, amit a bevezetőben már említettem. Szinte valamennyi alkotás, mely az 1950-es, ’60-as évek Amerikájára reflektál valamilyen formában, ugyanazt a nőtípust mutatja meg a kíváncsi nézőnek: pörgő szoknyában, magassarkú cipőben suhanó magabiztos háziasszony, aki folyton bájosan mosolyog, ínycsiklandó ételeket készít a makulátlan konyhában, mindezt bármiféle erőfeszítés nélkül. Egy szóval, az amerikai háziasszony, tökéletes. Azt azonban érdemes tisztázni, hogy valahányszor ehhez hasonló csinos háziasszonyok tűnnek fel előttünk a filmvásznon, ők mindig középosztálybeli nők, olyan középosztálybeli háborús veteránok feleségei, akik kertvárosi házban élnek, és nemcsak háztartást, hanem autót is tudnak vezetni. Továbbá rengeteg amerikai nő, aki a háború ideje alatt alkalmazásban volt, a férfiak visszatértével elveszítette állását. Immáron férjük kereste meg a mindennapi betevőt, nekik pedig rengeteg idejük szabadult fel ezáltal. A középosztálybeli családok általában két kocsit is megengedhettek maguknak: az egyikkel a férj járt be a munkahelyére, a másikat a feleség szabadon használhatta (bevásárlás a szupermarketben, fodrász, rokonok furikázása). Mivel azonban az autókázást jobban kedvelte a háziasszony, mint a villanysütő melletti álldogálást, hamar elterjedtek a gyorsfagyasztott ételek, amelyek rövid időn belül orvosolni tudták a vacsora kérdését2.

 

Az ideális amerikai háziasszonyt maga Donna Stone testesítette meg, aki a róla elnevezett Donna Reed Show címet viselő sitcom főszereplője volt. A sorozatot az ABC csatorna sugározta 1958 és 1966 között, és ahol olyan – azóta emblematikussá vált – termékek is helyet kaptak, mint az Andy Warhol által jól ismert Campbell leveskonzerv, vagy a Johnson & Johnson. Szintén az ABC csatornáján futott, az előbbivel szinte párhuzamosan, 1960 és 1966 között a The Flintstones. Az alkotók az animációs sorozatban sem mulasztották el a különféle háztartási gépek (fűnyíró, mosógép, konyhamalac stb.) bemutatását, igaz elég sajátságos módon, kőkorszaki környezetben3.

 

A tökéletes háziasszony nemcsak a képernyőn, de tárgyiasult formában is megjelent a fogyasztók között. A Barbie baba megjelenésétől fogva mindig az adott kornak megfelelő nőtípus alakját öltötte, így az ’50-es években is (ezt később, 2007-ben újra forgalmazni kezdi a Mattel cég). A baba mellé egy kisebb konyhai felszerelés is tartozott működő kenyérpirítóval és sípoló teáskannával. A „konyhás” Barbie baba sosem tűnt el a divatból, csak épp az autentikus pörgős szoknyát váltotta fel a testhez simuló, rövid, szűk ruha és kötény kombinációja, a megszokott szőke hajzuhatagról már nem is beszélve.

 

Az amerikai háziasszony toposzát nemcsak a korabeli, de a későbbi filmes alkotásokban is előszeretettel mozgatják a rendezők. A stepfordi feleségek eredetileg a szatirikus thriller műfajában, 1975-ben született, későbbi remake-je 2004-ben készült el, többek között Nicole Kidman, Glenn Close főszereplésével (a történetben éppen a nők tökéletességét figurázták ki a készítők). Szintén az ötvenes éveket idézi a Pleasantville, különleges képi világával 1998-ból, és a Michael Cunningham Az órák című regényéből – azonos címmel – készült dráma, ahol Laura Brown testesíti meg a kertvárosi háziasszonyt (itt egyértelműen megjelenik a kocsikázó háziasszony alakja, aki azonban a tőle elvárt szerepnek megfelelően viselkedik ugyan, de amiből legszívesebben menekülne).

 

A tökéletes konyha

 

Mi mindennel kellett tehát felszerelve lennie az amerikai konyhának? Maga a konyha tágas, világos helyiség volt, ahol mindennek megvolt a helye, ám mégsem keltette a zsúfoltság érzetét. Ezek a tulajdonságok azonban nemcsak az amerikai „megalománia” számlájára írhatók: a háziasszonyok az ’50-es, ’60-as években már nem voltak a konyha rabjai. Ugyanis míg korábban (főképp a felsőosztálybeli nőknél, akik megengedhették maguknak, hogy bejárónőt foglalkoztassanak) a főzés nem kívánt tevékenység volt. A háziasszony sok energiáját ugyanis felemésztette az ételkészítés, az azt követő házimunka – mosogatás, a konyha tisztántartása – pedig csak még inkább letörte lelkesedését. Az elektromos áram bevezetése óta a különböző háztartási gépeket gyártó cégek mindinkább arra törekedtek, hogy termékeikkel azt az igényt erősítsék a vásárlókban, hogy szükségük van elektromos készülékekre, mert azok megvásárlásával az ő életük is egyszerűbbé válhat4.

 

Az amerikai konyhában a következő háztartási kis- és nagygépeket találjuk: beépített sütő és különálló főzőlap, mosógép és szárítógép kombinációja, mosogató „konyhamalaccal”, lenyitható mosogatógép, méretes űrtartalmú hűtőszekrény külön fagyasztóládával5. Ami pedig a kisgépeket illeti, a gyártó cégek mindig gondosan ügyeltek arra, hogy hogyan tudják megcélozni (férjükön keresztül) a háziasszonyokat, így mindig akadt egy-egy darab, amivel megörvendeztethette a család a háziasszonyt6. A szlogenek bár cégenként (vagy egy cég történetén belül többször is) változtak, az üzenet maga ugyanaz volt, adjanak bár el kenyérpirítót vagy padlókefélő gépet: kevesebb munka, több szabadidő7.

 

A megunhatatlan retró

 

Az amerikai konyha tárgyai egytől egyig a kényelem, a könnyed munkavégzés, a gondtalan háziasszony ideáját testesítik meg, sugározzák nemcsak az akkori kortársak, de a későbbi korok vevői, így felénk is. A gyártó cégek stratégiája ugyanaz, de több is annál, hiszen az elmúlt időnek köszönhetően a nosztalgia érzésével tovább telítődött a termékek repertoárja: az amerikai háziasszonymodell szinte kimeríthetetlen, erős szimbólummá vált8. A jellegzetes formavilág (gömbölyded, lekerekített formák, sarkak) és színvilág (a babarózsaszín és -kék mint az idill szimbólumai) mind az 1950-es, ’60-as éveket idézi. A mi európai (és főképp kelet-európai) kultúránkban még erősebb az amerikai életérzés utáni vágyakozás, amitől ezek a háztartási gépek vágytárgyakká válnak. Arról nem is beszélve, hogy ma még inkább luxustárgynak számítanak, hiszen már nemcsak a funkciót kell megfizetni, hanem a designt, az élményt is, amit az eszközzel együtt kapunk, hiszen manapság rengeteg háztartási gép között válogathatunk, de ha igazán az amerikai háziasszonyok bőrébe akarunk bújni, annak bizony borsos ára van.

 

A hatvanas évek megjelenéséről a mai kortárs designban itt most csak egy rövid összegzést, felsorolást tennék:

A Big Chill cég autentikus formában kínálja korszerű tűzhelyeit, mosogatógépet, hűtőszekrényeit, babakék árnyalatban. Nemcsak mosogatógépeket, de hűtőszekrényeket is gyárt a Smeg: rikító színek, lekerekített formák jellemzik őket (de ugyanakkor high-tech hatású gépeket is forgalmaznak, nem feledve, hogy a konyha nemcsak a nő terepe, hanem makulátlan laboratórium, a csúcstechnika megtestesítője is). Az áramvonalas design jegyében születtek meg a kenyérpirítók is, melyek így leginkább rádióra emlékeztettek. Az ún. „pop-up toaster”, vagyis a felpattanó kenyérpirító atyja Charles Strite volt, aki 1925-ben alkotta meg az első ilyen kenyérpirítót9. Az amerikai gazdasági fellendülés, az éra jellegzetes tárgyának számított a Chemex névre keresztelt kávéfőző, melyet Peter Schlumbohm tervezett, 1941-ben. A kávékészítő tulajdonképpen az Erlenmeyer-lombik és egy tölcsér ötvözeteként jött létre, és a mai napig az amerikaiak kedvencének számít. Jelentőségét az is mutatja, hogy bekerült a MoMA gyűjteményébe, mint ikonikus designtárgy.

 

„…it’s the best kitchen aid I’ve ever had”

 

Állítólag az egyik vásárló adta a Kitchen Aid nevet az egyik legismertebb robotgépnek a világon, ugyanis, mikor kipróbálta azt, a következőt mondta: „I don’t care what you call it, but I know it’s the best kitchen aid I’ve ever had.” Ez a vélemény is annak mutatója, milyen hatással volt a háztartási gépek megjelenése a háziasszonyokra: valóban úgy érezték, szükségük van ezekre a tárgyakra.

A név egész egyszerűen konyhai segédeszközt jelent, amelyet Herbert Johnson mérnök tervezett még 1908-ban. Ez azonban csak az egyik kezdetleges modell volt, amit akkor még csak az amerikai tengerészgyalogság használt, és formaképzését tekintve igencsak messze állt a későbbi befutott modelltől. 1919-ben már egy álló változatot kezdtek el gyártani háztartások részére. 1937-ben azonban Egmont Arens könnyebb és olcsóbb (akkor 55 dollár értékű) gépet tervezett, mely a „K” modell nevet kapta. A második világháború követően először egy konkurens cég, a Sunbeam kezdett kézi mixerek gyártásába, az ő modelljüket azonban legtöbben a gépkocsihoz hasonlították10. A Sunbeam valóban egy autó fényszóróját juttathatja az eszünkbe, ami igencsak bizarr, ha konyhai eszközökről beszélünk. Bár a Sunbeam 1952-ben kezdte el gyártani saját kézi mixereit, a háziasszonyok számára a későbbi, 1955-ös Kitchen Aid modellek vonzóbbnak bizonyultak. Ekkor ugyanis élénk színekbe öltöztették konyhagépeiket, s ez az, ami a mai napig szimbolikus erejét adja a tárgynak. Az öt színárnyalat a következő fantázianévre hallgatott: Petal Pink, Sunny Yellow, Island Green, Satin Chrome, Antique Copper. Ezek a színek egyszerre ruházzák fel pozitív jelentéssel a konyhagépet (csillogó, vidám, derűs, fiatalos, idilli), tovább erősítve a használóban a játékos munkavégzés érzetét, valamint magukban hordozzák a közelgő ’60-as évek pop életérzését.

 

A porszívó helye a művészettörténetben

 

A sokat emlegetett Hoover cég – mint az nevéből is kiderül, hiszen a brit és az ausztrál angolban a „hoover” porszívózást, porszívót jelent – egyik emblematikus terméke műalkotássá vált, szerepel ugyanis Richard Hamilton kollázsán. A „Just what is it that makes today’s home so different, so appealing?” címet viselő  munka ugyanis különböző újságkivágások, korabeli képes hirdetések felhasználásával készült, bár a Hoover porszívója kevésbé foglal el központi helyet a képen, mint a Pop nyalóka, amiről a pop art a nevét kapta, és amely egyébként egy szintén létező termék volt11.

A porszívó, amely a Hamilton képén szerepel a Hoover Constellation modell, mely 1954-től került gyártásba. Különlegessége abban rejlett, hogy gömb alakú volt, és nem kerekeken gurult, hanem légpárnán. A könnyed suhanás és a kerek forma egyaránt űrhajóra emlékeztetett, ami tulajdonképpen nem is volt olyan meglepő, hiszen a hidegháború kora volt ez, amikor a nagyhatalmak egymással versengtek, földön és világűrben egyaránt.

 

Összegzésképp tehát elmondható, bármely háztartási gépet is vesszük szemügyre az 1950-es, ’60-as évekből, mindig olyan tárggyal állunk szemben, mely nemcsak szükségtárgy, hanem vágy- és presztízstárgy is volt egyben, és ma is az. Az értelmezés szintjeiből mára csak a vidám, popos hatás maradt meg, ha például a Kitchen Aid gépeire gondolunk.

Hiszen a vásárlónak talán nincs is szüksége arra a sok funkcióra, amivel a tárgy rendelkezik, csupán egy darabka amerikai életérzést akar vásárolni magának.

Ily módon tehát akár egy funkcionális tárgyból könnyen lehet műalkotás, hiszen az illetőre, aki a műszaki szaküzlet polca mellett elhalad, nagyobb hatással van a konyhagép designja, mint az, amire képes. A magyar konyhákban több szempontból is elképzelhetetlen lenne ez a tárgy, hiszen egyrészt megköveteli a tágas, szellős teret (semmi keresnivalója egy lakótelepi lakás konyhájában), másrészt olyan asszonyoknak való, akiknek valóban a háztartás vezetése tölti ki az idejüket. És valljuk be, efféle családból Magyarországon kevés van. És az pedig már csak hab a tortán, hogy míg Amerikában a Kitchen Aidhez hasonló háztartási gépeket gyártottak, addig nálunk még mindig kézi hajtóerő segítségével kellett felverni a tojásfehérjehabot.

 

 

Jegyzetek:

1András Edit: A kávédarálótól a szputnyikig, Ars Hungarica, 37. évfolyam, 2011/3, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet folyóirata

2 A mélyhűtött áru Amerikában a második világháborút követően vált elterjedtté, míg Európában 1950 óta létezik. Érdekességként említhető, hogy a gyorsfagyasztott élelmiszerek „mirelite” megnevezése valójában egy magyar mozaikszó (Mezőgazdasági és Ipari Rt. + Elite). A MIRELITE Csepel Hűtőipari Kft. már 1945-től kezdve kezdett gyorsfagyasztott termékek gyártásába.

3 The Flintstones: Wacky Inventions (http://www.youtube.com/watch?v=yZaTCQT8vh8&feature=related)

4Adrian Forty: Objects of Desire: Design and Society Since 1750, Thames and Hudson, 1986, 182. o.

5Angliában inkább az egyszerű tűzhely honosodott meg, és valószínűleg ezt a modellt követte aztán egész Európa, hiszen Magyarországon is ilyen formában terjedtek el a villany-, illetve gáztűzhelyek. A „konyhamalac” pedig a már említett „The Flintstones” sorozatban is megjelent, sajátságos módon, hiszen ott ténylegesen egy állat végezte el az aprítást.

6A Hoover egyik karácsonyi reklámhirdetése 1962-ből: http://www.youtube.com/watch?v=6UAd7vMgc9k

7A Hoover reklámszlogenjei: „Hoover fine appliances around the house…around the world” (1954), „Floorcare for people who care” (1962)

8Tavaly karácsonykor akadt a kezembe egy prospektus, egy pláza kiadványa, ahol ajándéktippek összeállításával célozták meg az olvasót. A háztartási gépek gyűjteményét felvonultató oldalon egy ’50-es évekbeli háziasszonyról készült fényképet használtak illusztráció gyanánt a sok modern, high-tech készülék bemutatásához.

9Nem sokkal később, 1928-ban a gyártók – mivel látták a kenyérpirító hihetetlen népszerűségét – felismerték az igényt, hogy a szeletelt kenyér lenne a legideálisabb a készülék használatához. Így aztán „Wonder Bread” név alatt piacra is dobták az előreszeletelt kenyeret. Ez a kenyérpirító azért is számított korszakalkotó újdonságnak, mert elődjével ellentétben, a kenyér mindkét oldalát megpirította anélkül, hogy meg kellett volna fordítani.

10Henry Dreyfuss a következőket írta 1955-ben: „…by two things that had nothing to do with cooking a meal and taking a bath – the automobile and the airplane. Actually, the auto and the plane become symbols of the nation’s scientific imagination and a vital part of its psychology, establishing trends and influencing people in everything they buy” – Adrian Forty: Objects of Desire, Thames and Hudson, 1986, 199. o.

11A Pop nyalóka reklámja: http://www.youtube.com/watch?v=bwmsKggqwxs

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :