Bárdos Kinga: Egyszerű képlet(t) 
 
Keresed a sorsritmust
mit ismételten kóstolnál
bármit kóstál is.
Én is.
 
Tüzet minek szítsak
nincs fonal mit elveszítsek
csábít a csend de csak a hangzavar
mi vendégül lát
míg végül
feláldoz a gond oltárán.
Hiába is gondoltál rám
 
Mondd inkább: hallgass,
sose ásd ki mit már eltemettél.
Megtanultál elég tételt
hogy békében nyughass.
 
Lezárt dobozod
s rossz lemezeid
el ne kobozza
a Jelen oknyomozója.

ESÉLY
 
Az arany aránya nem irányelv,
nézd el, ha talányos a virágnyelv…
A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..
Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,
üveghegyen túlra készül túrabakanccsal
s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:
csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet
is végzetes baklövést követ el:
szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,
így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,
a Lét minimum filmszatíra:
csinos kis snittekre hasítva
bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.
Saját képed-re-formálhatod.

Válasz nélkül

Mi a menü?
Mára i-re a pont,
esetleg Mária-ária?
Arcunkra fagyva a
tegnapi tragédia
merev mosolya,
mi némi megnyugvást is hozott,
miután fájó fejtörést okozott.
A fejtörő esetünkben kereszt-rejtvény,
nem baseballütő, avagy pálca,
mit felettem törsz,
miközben
kedvtelésből gyötörsz,
meg váltással áltatsz,
végül úgyis önmagadba fáradsz.
Kit (t)akar ma a karma?
 

Törd meg

Csak a másodpercmutató dala lüktet
ritmikusabban a szívdobogásnál,
diszharmónia árad a gondolatokból,
csendet visszhangozva a térben szüntelenül.
…végül az elvont megfigyelés
    görcsös várakozásba csap át.

Zsákutca

…félreérted,
    meg belemagyarázol
    hetet-havat,
mintha festményemre
/ugye fogalmad sincs, mit ábrázol/
idegen jeleket firkálnál,
bontanád a koncepciót,
ez ígér nem sok jót,
mert a kulcs ott van elrejtve benne,
de ha a vászon titkos
sarkaiba mászol
ecseteddel, hogy mázolj,
földöntúli színeimet
hétköznapivá torzítod
elkerülhetetlenül.

Kétség

Ha nem szól szám is fáj a fejem,
van itt egyáltalán helyem?
Korcs jelenben sokszor csak a visszás szerencse kedvez,
és isten is más lapokat oszt, mint ahogyan ember tervez.
Csendben nézlek, amíg alszol,
aggodalmam görcsbe hajszol,
leszünk-e még valaha igazán ébren,
vagy csak szenvedünk itt tétlen?
Ezt kérdi a vétlen,
s közben sírva nevet:
szárként nem ismerheted
meg soha gyökeredet.