[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kóbi bácsi legendája

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-12-05

Jakoby Jakoby Gyula. Kassa festõje. Szaszák György, Kassa képzõmûvészetének avatott ismerõje ad most közre egy elveszett kép kapcsán egy szomorúan szép történetet. Jakobyról, emberségrõl, kapcsolatokról.


Cirkusz 01



Cirkusz 02



Séta



A Bankón



Az Erzsébet utcán



Szaszák györgy
Kóbi és Gizi


„Bocsáss meg Gizi!”- ez volt a címe Jakoby utolsó nagy festményének. Élettársával, majd házastársával – Gizivel, a mûvelt Haltenberger-lánnyal, aki a polgári értékek õrzõjeként lépett frigyre a mészárszéket fenntartó kassai hentes festõ fiával – a halálukig magázódtak. A letegezésre csak írásban került sor. Jakoby tette meg.  Drámai erejû ez a festménye!  Búcsúzása attól az élõtõl, aki a legközelebb állt hozzá, aki itt marad egyedül… De, tudta, hogy nem elég ez a festmény!  Minden bizonnyal utolsó erejével ezért írta még oda  a kép aljába  azt a mondatot, amit korábban soha sem mondott ki: „ Bocsáss meg Gizi!“ Tehát nem csak a kép, az õszinte szó is kellett - aminek igazságtartalmát csak növelte az utolsóként elkövetett elsõ tegezés!
„ A haláltól nem félek, csak attól az úttól, amin eljutok oda.“ – vallotta be nekem nyolcvanévesen, két évvel a halála elõtt. Ezt pedig csak azért idézem fel, mert azon gondolkodom: félt-e attól, hogy nem lesz ereje kimondani Gizinek azt a mondatot? Vagy attól tartott, hogy a szemébe nézve, ezt mégsem tudná megtenni?! Vagyis mennyire, és milyen erõvel lehetett jelen akkor ez a drámai feszültség, ami  kettejük intimitásában oly gyakran, mondhatni: egy életen át ott volt?
„ Egész életemet ez a kéz határozta meg.“ –  mutatott bal kezére egyik beszélgetésünk alkalmával Jakoby. Tehát nem a jobb, amivel remek festményeit készítette, hanem a korcs bal, ami a gyermekbénulás következményének örökös bélyegeként nyomódott életére. Szégyelte. Fõleg kamasz korában. Vágyakozott õ is a nõkre, de ekkor csak a Hernád-parti bokrokba bújva merte õket megnézni. Gizivel felnõttként, idõsebb korban kerültek közelebb egymáshoz. Õ is járt Krón Jenõ képzõmûvészeti szabadiskolájába. A nõk közül õ rajzolt a legjobban, de mégsem lett mûvész. Más sorsot választott. Ami közös volt bennük – az Kassa. Az a város, amelyik a magyarok és a szászok keveredése révén Európából évszázadokon át minden igaz  értéket magába fókuszált, s erre építve bontakoztatott ki egy életformát. Trianon után ez változott meg. A két világháború között a hivatalnoki élet másságát még csak elviselték, de 1945 után, amikor magyarul megszólalni sem lehetett – érezték meg valójában, hogy az antihumánum a háború után kezdett csak igazán kibontakozni. Apai ágon Jakobynak ugyan szlovák õsei voltak, de ezt a nyelvet élete végéig sem õ, sem a felesége nem tudta rendesen megtanulni. Gizi bizonyos fokú felsõbbrendûségi érzése - jobban mondva magatartása - a polgári értékrendszerbõl táplálkozott, amit valójában - tudat alatt - Jakoby is kvittelt , kimondatlanul is beismerve ezáltal , hogy  származása folytán õ más, kevésbé mûvelt közeg ismeretanyagát bírja. De ez a valóság a mûvészete kibontakoztatásához éppen elég volt. Õ volt a mûvész, Gizi a tehetség, mert abbahagyta. Ami közös volt: a szocialista Kassán mindketten idegenek lettek. A valóságban is torzulni kezdett sok minden. Nyilván nem véletlen, hogy Jakoby vásznain a negyvenöt utáni idõszakban kezdtek életre kelni az eltorzult alakok.
Gizi feladta a festészetet. De jó érzéke, és szeme volt. Jakoby munkáinak alighanem õ volt a legszigorúbb kritikusa. Mindig a lényegre mutatóan és pontosan fogalmazott. Volt amikor ezt el lehetett viselni, és volt, amikor nem. Elõfordult, hogy  Gizinek a kimondottakhoz való makacs ragaszkodása annyira felbõszítette Jakobyt, hogy ledobta az ecsetet, elõkapta az ágyból a nadrágszíjat és végigvágott vele az asszonyon.  Az asszonyon, aki mosta a szaros gatyáit, aki mindig észre vette, ha volt valami oda nem illõ vonal, vagy szín az új alkotáson, ami a kép igazságát megbillentette. Néha már ki sem kellett mondania a véleményét, a néma pillantásában is benne volt az ítélet. És Kóbi ezt látta, olvasta! Meg olykor õ maga is érezte, nyilván ezért vakart le, semmisített meg annyi képet.
Kettejüknek ez a viszonya rajta van azon a korábbi festményén, melynek a Házastársak címet adta. Ennek a vászonnak az elõterébõl Jakoby néz szembe velünk.  Egyrészt Jakoby az alkotó ember, de ha úgy tetszik, akkor a robusztus, gondterhelt férfi, aki mögé húzódik Gizi, a felesége. Nagyon  kifejezõ, ahogy az egymáshoz való élettársi és sorstársi szeretetüket a kép beállításával eléri. Gizi mögötte áll, de az õ karakterisztikus egyénisége is olyan hangsúlyos, mint a Kóbié, amit azzal ért el, hogy õt festette magasabbnak.
Az utolsó festményen már csak Gizi maradt. Alakja még kialakult abból a színvilágból, ami annyira õrizte  Jakoby látását, ecsetkezelését. Már a betegágyából kelt fel, úgy festette meg ezt a képet. Gyanítom, hogy Gizi be sem mert menni a lakás mûtermi részébe, amikor az ajtóból megpillantotta, hogy mi készül a festõállványon. Biztos vagyok benne, tudta hogy most a lélegzetvételét is vissza kell szorítania és lábujjhegyen kell hátrálnia. Lehet, hogy a porcelánokat kezdte  törölgetni, de mikor észre vette, hogy másként koccannak most a poharak, tehetetlenségében a kendõt is elejtette. Lehet, hogy a vendégeknek tartott zöld diófa likõrbõl megivott volna most egy pohárral, ha nem félt volna attól, hogy képtelen lesz az ajkához emelni, mert közben kihull a kezébõl. Legszívesebben talán lágy szellõvé változott volna, hogy körül lebbenve a különös transzban, gyors mozdulatokkal dolgozó festõt  oda pillantson: jól látta-e mi van készülõben, majd a kulcslyukon  távozva végigszaladt volna a Bakakorzón, le a dómig, ahol az északi kapun belépve tekintete végig siklott volna a Fájdalmas szûz szoknyájának ráncain, hogy lássa, az összekulcsolt keze ott törik e meg még mindig ahol ezelõtt, ami olyan kifejezõvé teszi ezt a reneszánsz faragványt. Lehet, hogy a Mihály-kápolnát is megkerülte volna, hogy lássa, ott vannak-e falába erõsítve a régi sírkövek, nem törtek- e le megint valamit  abból a régi városból, amit neki õriznie kell. Talán a Rozáliára és a Bankóra is felröppent volna, ha a féltés és a kíváncsiság nem húzza olyan nagy erõvel vissza a mûterembe. Mikor másodszor is bepillantott, a férje már megint az ágyban feküdt. Behunyt szemmel, hosszú napok után elõször nyugodalommal az arcán. Már esteledett. Gizi látta, hogy õ van a vásznon, de közelebb kellett mennie, hogy az odaírt mondatot elolvashassa. Igen meglepõdött. Valami mély szeretet és fájdalom hasított belé. Lassan lépett oda az ágyhoz. Öreg kezével félre tolta a férje szemébe omló fehér hajtincseket és ujjait egy pillanattal tovább hagyta a homlokán. Nem szólt semmit, de ebbõl a mozdulatból kiérzõdött a meghatódottsága. Jakoby valamivel késõbb felrezzent. Rosszul lett, kórházba kellett azonnal vinni. Csak látták egymást, beszélni már nem tudtak. Gizi megbocsátotta neki, hogy letegezte, de azt nem, hogy itt hagyta egyedül.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: phantomas e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-26
Peti 11-nek
A pozsonyi SOGA aukciós háztól vettem vagy 10 éve az Enikõ által emlitett életmû összefoglaló könyvet, szlovák nyelvû. A szerzõ által dedikált példány. Igen vaskos kötet. elsõsorban a képek érdekeltek benne, különösen a festõ egyes korszakai.
név: peti11 e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-15
Koszi Enikõ
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-15
Peti 11-nek: Ján Abelovskýnak 1994-ben megjelent egy könyve Jakobyról, Július Jakoby (1903-1985) címmel.
név: peti11 e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-15
Jelent meg valaha is Jakobyról könyv, monográfia? Mert én már néhányszor rákérdeztem a Kel. Szlov. Galériában meg a Löffler Múzeumban, meg könyves üzletekben is, de nemleges választ kaptam.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-12
Kedves Babus! Ebben Neked teljesen igazad van. Nem a szavakon múlik, sem a bocsánatkérés, sem a megbocsátás! Vélt és valós sérelmeinkért néha akkor is "ütünk", ha nem kellene, és sokszor nem oda, ahová kell (indulatáttétel)! Egyformák sem vagyunk: van, aki ki tudja beszélni, el tudja mondani, ha valami bántó történik vele, más olyan lesz, mint a sün, csak befelé: gyûjti, gyûjti a lelkébe fúródott tüskéket, megrekednek benne, és azután ... vagy belepusztul a gyûltségbe ... vagy kirobban belõle, de nem biztos, hogy akkor és ahol ...
Kicsit kalandozós és sodrós lett, amit írtam, de ... egymás iránti szeretettel és tisztelettel lehet mindent rendezni, és akármikor ...
A "Bocsáss meg Gizi!"-ben nekem ez szólal meg.
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-09
Ha valakit szeretünk, még ha bántottuk is életünkben, ráadásul évtizedeken keresztül kitartottunk egymás mellett, attól nem kell bocsánatot kérnünk, legalábbis nem szavakban. Megbocsájtunk, mert meg akarunk bocsájtani, és megbocsájtanak, mert akarjuk, hogy megbocsássanak. Ehhez nem kellenek a szavak.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-09
Kedves és szomorú történet. Valahogy arról szól, hogy míg társunkkal együtt vagyunk, talán meg sem becsüljük eléggé, akarva-akaratlan még ártunk is neki. A kényszerû elválás és búcsúzás letisztítja a formákat, ami megmarad, az a fontosság, a hála és az eljövendõ hiány érzése. Nekem a legszebb és legelgondolkodtatóbb: vajon mind visszatekinthetünk és értékelhetünk-e életünk végén, és megadatik-e a lehetõség a hibákért bocsánatot kérni? ... jó lenne ...
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Ezt a cikket mindig csak átugrottam. Én hülye! Pedig ha vettem volna a fáradságot és elolvasom, már rég gazdagabb lehettem volna egy élménnyel. Egy kicsit még el is pityeredtem, pedig nem szokásom. Ezért az utolsó mondat a felelös. Szebb befelyezése nem is lehetett volna!
név: Miskin e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-06
Ez egy érdekes és jó írás! Rég jártam errefelé, de megérte vissaztérni...