Kóbi bácsi legendája

Jakoby Gyula. Kassa festõje. Szaszák György, Kassa képzõmûvészetének avatott ismerõje ad most közre egy elveszett kép kapcsán egy szomorúan szép történetet. Jakobyról, emberségrõl, kapcsolatokról.

„Bocsáss meg Gizi!”- ez volt a címe Jakoby utolsó nagy festményének. Élettársával, majd házastársával – Gizivel, a mûvelt Haltenberger-lánnyal, aki a polgári értékek õrzõjeként lépett frigyre a mészárszéket fenntartó kassai hentes festõ fiával – a halálukig magázódtak. A letegezésre csak írásban került sor. Jakoby tette meg.  Drámai erejû ez a festménye!  Búcsúzása attól az élõtõl, aki a legközelebb állt hozzá, aki itt marad egyedül… De, tudta, hogy nem elég ez a festmény!  Minden bizonnyal utolsó erejével ezért írta még oda  a kép aljába  azt a mondatot, amit korábban soha sem mondott ki: „ Bocsáss meg Gizi!“ Tehát nem csak a kép, az õszinte szó is kellett - aminek igazságtartalmát csak növelte az utolsóként elkövetett elsõ tegezés!
„ A haláltól nem félek, csak attól az úttól, amin eljutok oda.“ – vallotta be nekem nyolcvanévesen, két évvel a halála elõtt. Ezt pedig csak azért idézem fel, mert azon gondolkodom: félt-e attól, hogy nem lesz ereje kimondani Gizinek azt a mondatot? Vagy attól tartott, hogy a szemébe nézve, ezt mégsem tudná megtenni?! Vagyis mennyire, és milyen erõvel lehetett jelen akkor ez a drámai feszültség, ami  kettejük intimitásában oly gyakran, mondhatni: egy életen át ott volt?
„ Egész életemet ez a kéz határozta meg.“ –  mutatott bal kezére egyik beszélgetésünk alkalmával Jakoby. Tehát nem a jobb, amivel remek festményeit készítette, hanem a korcs bal, ami a gyermekbénulás következményének örökös bélyegeként nyomódott életére. Szégyelte. Fõleg kamasz korában. Vágyakozott õ is a nõkre, de ekkor csak a Hernád-parti bokrokba bújva merte õket megnézni. Gizivel felnõttként, idõsebb korban kerültek közelebb egymáshoz. Õ is járt Krón Jenõ képzõmûvészeti szabadiskolájába. A nõk közül õ rajzolt a legjobban, de mégsem lett mûvész. Más sorsot választott. Ami közös volt bennük – az Kassa. Az a város, amelyik a magyarok és a szászok keveredése révén Európából évszázadokon át minden igaz  értéket magába fókuszált, s erre építve bontakoztatott ki egy életformát. Trianon után ez változott meg. A két világháború között a hivatalnoki élet másságát még csak elviselték, de 1945 után, amikor magyarul megszólalni sem lehetett – érezték meg valójában, hogy az antihumánum a háború után kezdett csak igazán kibontakozni. Apai ágon Jakobynak ugyan szlovák õsei voltak, de ezt a nyelvet élete végéig sem õ, sem a felesége nem tudta rendesen megtanulni. Gizi bizonyos fokú felsõbbrendûségi érzése - jobban mondva magatartása - a polgári értékrendszerbõl táplálkozott, amit valójában - tudat alatt - Jakoby is kvittelt , kimondatlanul is beismerve ezáltal , hogy  származása folytán õ más, kevésbé mûvelt közeg ismeretanyagát bírja. De ez a valóság a mûvészete kibontakoztatásához éppen elég volt. Õ volt a mûvész, Gizi a tehetség, mert abbahagyta. Ami közös volt: a szocialista Kassán mindketten idegenek lettek. A valóságban is torzulni kezdett sok minden. Nyilván nem véletlen, hogy Jakoby vásznain a negyvenöt utáni idõszakban kezdtek életre kelni az eltorzult alakok.
Gizi feladta a festészetet. De jó érzéke, és szeme volt. Jakoby munkáinak alighanem õ volt a legszigorúbb kritikusa. Mindig a lényegre mutatóan és pontosan fogalmazott. Volt amikor ezt el lehetett viselni, és volt, amikor nem. Elõfordult, hogy  Gizinek a kimondottakhoz való makacs ragaszkodása annyira felbõszítette Jakobyt, hogy ledobta az ecsetet, elõkapta az ágyból a nadrágszíjat és végigvágott vele az asszonyon.  Az asszonyon, aki mosta a szaros gatyáit, aki mindig észre vette, ha volt valami oda nem illõ vonal, vagy szín az új alkotáson, ami a kép igazságát megbillentette. Néha már ki sem kellett mondania a véleményét, a néma pillantásában is benne volt az ítélet. És Kóbi ezt látta, olvasta! Meg olykor õ maga is érezte, nyilván ezért vakart le, semmisített meg annyi képet.
Kettejüknek ez a viszonya rajta van azon a korábbi festményén, melynek a Házastársak címet adta. Ennek a vászonnak az elõterébõl Jakoby néz szembe velünk.  Egyrészt Jakoby az alkotó ember, de ha úgy tetszik, akkor a robusztus, gondterhelt férfi, aki mögé húzódik Gizi, a felesége. Nagyon  kifejezõ, ahogy az egymáshoz való élettársi és sorstársi szeretetüket a kép beállításával eléri. Gizi mögötte áll, de az õ karakterisztikus egyénisége is olyan hangsúlyos, mint a Kóbié, amit azzal ért el, hogy õt festette magasabbnak.
Az utolsó festményen már csak Gizi maradt. Alakja még kialakult abból a színvilágból, ami annyira õrizte  Jakoby látását, ecsetkezelését. Már a betegágyából kelt fel, úgy festette meg ezt a képet. Gyanítom, hogy Gizi be sem mert menni a lakás mûtermi részébe, amikor az ajtóból megpillantotta, hogy mi készül a festõállványon. Biztos vagyok benne, tudta hogy most a lélegzetvételét is vissza kell szorítania és lábujjhegyen kell hátrálnia. Lehet, hogy a porcelánokat kezdte  törölgetni, de mikor észre vette, hogy másként koccannak most a poharak, tehetetlenségében a kendõt is elejtette. Lehet, hogy a vendégeknek tartott zöld diófa likõrbõl megivott volna most egy pohárral, ha nem félt volna attól, hogy képtelen lesz az ajkához emelni, mert közben kihull a kezébõl. Legszívesebben talán lágy szellõvé változott volna, hogy körül lebbenve a különös transzban, gyors mozdulatokkal dolgozó festõt  oda pillantson: jól látta-e mi van készülõben, majd a kulcslyukon  távozva végigszaladt volna a Bakakorzón, le a dómig, ahol az északi kapun belépve tekintete végig siklott volna a Fájdalmas szûz szoknyájának ráncain, hogy lássa, az összekulcsolt keze ott törik e meg még mindig ahol ezelõtt, ami olyan kifejezõvé teszi ezt a reneszánsz faragványt. Lehet, hogy a Mihály-kápolnát is megkerülte volna, hogy lássa, ott vannak-e falába erõsítve a régi sírkövek, nem törtek- e le megint valamit  abból a régi városból, amit neki õriznie kell. Talán a Rozáliára és a Bankóra is felröppent volna, ha a féltés és a kíváncsiság nem húzza olyan nagy erõvel vissza a mûterembe. Mikor másodszor is bepillantott, a férje már megint az ágyban feküdt. Behunyt szemmel, hosszú napok után elõször nyugodalommal az arcán. Már esteledett. Gizi látta, hogy õ van a vásznon, de közelebb kellett mennie, hogy az odaírt mondatot elolvashassa. Igen meglepõdött. Valami mély szeretet és fájdalom hasított belé. Lassan lépett oda az ágyhoz. Öreg kezével félre tolta a férje szemébe omló fehér hajtincseket és ujjait egy pillanattal tovább hagyta a homlokán. Nem szólt semmit, de ebbõl a mozdulatból kiérzõdött a meghatódottsága. Jakoby valamivel késõbb felrezzent. Rosszul lett, kórházba kellett azonnal vinni. Csak látták egymást, beszélni már nem tudtak. Gizi megbocsátotta neki, hogy letegezte, de azt nem, hogy itt hagyta egyedül.