[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

KOKAS IGNÁC

szerkesztette: skitzz, 2007-02-23

Kokas1Kokasban egy ízig-vérig természetközeli embert véltem megismerni, aki folyamatos lenyûgözöttségben él. Szerelmes a napba, levélbe, sárba,  hangyába és pocsolyába.


1
2
3
4
5

KOKAS IGNÁC

Amolyan ebéd utáni tévészieszta alatt ismertem meg Kokas Ignácot. Fél órát szántam passzív emésztésemre, tíz másodpercenként váltottam csatornát. A tizenhármas számú Duna televíziónkon egy tagbaszakadt, torzonborz öregúr mesélt. Portré. Érdekelt, ki ez a vadul gesztikuláló bácsi, hát ennél a csatornánál maradtam.
   

A mûsor Kokas Ignác egymás után vágott válaszaiból és a festményeirõl készített felvételekbõl állt,  a kérdéseket nem tartalmazta. Gyönyörûen dolgoztak alá egymásnak a festõ képei és vallomása. Kokasban egy ízig-vérig természetközeli embert véltem megismerni, aki folyamatos lenyûgözöttségben él. Szerelmes a napba, levélbe, sárba,  hangyába és pocsolyába. Különlegesen személyesíti meg ezeket mind képein, mind valós életében. Megszerettem a fröccsentett tájait és az ízes meséit, nyomukba eredtem hát, és ezeket találtam:

MESE A HOLDRÓL ÉS AZ ÖNISMERETRÕL. 
Még kicsike asztalosinas voltam apám mûhelyében, mikor a szomszéd faluban egy öreg iskola javítására kaptunk megbízást. A nyiklott padokat újraenyveztük, a padlót, ajtókat, ablakokat reparáltuk, festettük, zárakat cseréltünk stb. Még a kopott iskolatáblát is megfiatalítottuk. Szóval bõven akadt tennivalónk. Apámmal úgy döntöttünk, hogy nem alszunk ott valami rossz priccsen, hanem esténként hazamegyünk (nem nagy távolság, 6 km). A mama otthon vár bennünket vacsorával, meg a megszokott, jó ágyikónk is. Reggel idõben kelünk, feltarisznyázunk és jövünk vissza dolgozni. Azt sem akarom elhallgatni, hogy estefelé, amikor fájrontot csináltunk és hazafelé indultunk, a falu szélén lévõ kocsmánál mindig megálltunk. Az atyamester egy nagyfröccsöt vett magához, én pedig málnaszörpöt kaptam mindig. Egyik este, ahogy kiléptünk a kocsma ajtaján, hatalmasan, szinte fenyegetõen lógott fejem felett a telehold. Nem örültem a látásán, inkább félelem fogott el. Csak amikor a váli erdõbe értünk, és a fák eltakarták, akkor nyugodtam meg egy kicsit. "Csendben vagy fiam, bánt valami? - kérdezte apám. - Nem, de nem szeretem én ezt a teleholdat - feleltem - olyan, mint egy kuka kísértet. Fázom tõle." Már az út felén túl voltunk, beértünk a Vadász-völgybe egy kerek kis tisztáshoz. És ott mit látok? Egy kicsiny üvegcserépen megcsillan a hold fénye. De milyen szépen ragyogott! Rögvest odaszaladtam hozzá és azt találtam mondani neki: "Mi az, te szaros, bekaptad a holdat? Te tetszel nekem!" Mellétérdepelve gyönyörködtem benne, aztán futottam apám után. (...) A kis üvegcserép most is megvan valahol a váli erdõben. Egyik-másik képemen mintha fel is csillanna holdfényesen. Lehet, hogy egyszer semmi mást nem festek meg, csak õt.

MEKKORA A SZÜLÕFÖLD HATÁRA?
    Kollégáim sokszor vetették a szememre, hogy keveset utazom a világban. Miért csak a szülõföldem körül kerengek eszelõsen?
Mérgemben egyiküknek azt feleltem: "Ha én Válon, a burgondiás gödör szélén fenékbe rúgok egy kutyát, az épp úgy fog üvölteni, mint Chicagóban. Ha nem, akkor az nem kutya!" Jót nevetett a példabeszédemen vagy rajtam, ki tudja? Mindenesetre a beszélgetés itt abbamaradt. Szokásom szerint azért belül tovább fortyogtam. Talán Chicagóban, vagy másutt a világon nem gatyát hordanak az emberek? Nem kell nekem máshova menni szeretetért, jóságért, bánatért, örömért vagy mi másért! Hitért, hitetlenségért, küzdelemért, netán hazugságért, felhõért, bogozni megfejthetetlen titkokat? Válon mindez megvan! Ha az én képeimet már Bécsben nem értik, nem a szülõfölddel van a baj, hanem velem, a rossz festõvel. A jó mûveknek térképileg nincs határa.
(Csak zárójelben írom le. Azért egy-két helyen megfordultam a világon, meg a képeim is. Mikor 1968-ban a velencei biennálén, vagy húsz váli ihletésû képemet bemutatták, egy spanyol mûvészettörténész azt bizonygatta, hogy ezek mind spanyol képek. Egy afrikai kritikus, összekacsintva velem, megerõsített hitemben, mert csak annyit mondott: "Mi is így érzünk és gondolkodunk.")

szerzõ: Gyenes Gábor

6
7
8
9
10
11
12
13


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: samu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-03-01
Gabor, meselj!
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-28
meséim viszont vannak még...
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-27
pixel évente 25-30 ezer kilométert motorozok a Kárpát medencében és még nagyon sokat kellesz hogy bejárjam az egészet, mindig új és szebb helyeket fedezek fel.A szondákat le...m ha bemérnek fizetek, és tépek tovább.Ne félj járok külföldre is sõt... viszont nekem nem zöldebb a szomszéd kertje:)
név: pixel e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-26
Zodi talan azer nem mesz sehova mer mar tod, hol vannak a meroszondak igy batran szelheted az utat 200-al a motoroddal ;)
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-26
MEKKORA A SZÜLÕFÖLD HATÁRA?
Kollégáim sokszor vetették a szememre, hogy keveset utazom a világban. Miért csak a szülõföldem körül kerengek eszelõsen?
Mérgemben egyiküknek azt feleltem: "Ha én Válon, a burgondiás gödör szélén fenékbe rúgok egy kutyát, az épp úgy fog üvölteni, mint Chicagóban. Ha nem, akkor az nem kutya!" Jót nevetett a példabeszédemen vagy rajtam, ki tudja? Mindenesetre a beszélgetés itt abbamaradt. Szokásom szerint azért belül tovább fortyogtam. Talán Chicagóban, vagy másutt a világon nem gatyát hordanak az emberek? Nem kell nekem máshova menni szeretetért, jóságért, bánatért, örömért vagy mi másért! Hitért, hitetlenségért, küzdelemért, netán hazugságért, felhõért, bogozni megfejthetetlen titkokat? Válon mindez megvan! Ha az én képeimet már Bécsben nem értik, nem a szülõfölddel van a baj, hanem velem, a rossz festõvel. A jó mûveknek térképileg nincs határa.
(Csak zárójelben írom le. Azért egy-két helyen megfordultam a világon, meg a képeim is. Mikor 1968-ban a velencei biennálén, vagy húsz váli ihletésû képemet bemutatták, egy spanyol mûvészettörténész azt bizonygatta, hogy ezek mind spanyol képek. Egy afrikai kritikus, összekacsintva velem, megerõsített hitemben, mert csak annyit mondott: "Mi is így érzünk és gondolkodunk.")....kár hogy a Kokas Ignác félék kihalóban vannak...

név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-25
sajna nem találtam nagyobb felbontásúakat...
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-25
Valószínû, hogy azért olyan, mert bevesz minket, nézõket is a játékba. Gondolj, amire akarsz. Az alapvetõ szabályok viszont ott vannak a képek szerkezetében: a szimmetria, a színharmónia, a hideg szinekbõl vagy sötét tónusokból álló háttér, tükrözõdések...
Én is úgy érzem, hogy árad belõlük az erõ. Nagyobb képeket nem tudsz szerezni?
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-25
kosz, Oti. Rengeteg energia, érzés van ezekben a képekben. Némelyik teljesen absztrakt, mégis mesél, enged kovetkeztetni.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2007-02-25
Jó cikk, Gábor. Én is láttam ezt a portrét, nekem is tetszett az öregúr.