[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kolmont Enikő versei. 1. rész

szerző: Kolmont Enikő 2014-02-25

 

Kolmont Enikő versei. 1. rész

 

Csöndes sikolyaidban leltem én otthonra –

honra. Karokat ki-fonva tesz lakatot

ajkunkra fölényes Sorsunk.

 

(2013 nyara)

 

 

szomjúság égeti bőröm,

két röpködő 

fodrozódik egybe -

nevüket nem ismerem.

 

reped az aszfalt, 

serceg a méreg,

könnyem a folyóba fojtom -

követ a kéregetőnek!

 

légy száll a hús helyére,

köszöntöm: „Hát te, ki vagy?”

öregvő nyár kóstolgatja

maradékomat.

 

poharamba ömlött tenger

hordalékát válogatom -

ma vörös ízű számban

a Kék Pillangó.

 

(2013 július)

 

 

Várni, mindig csak várni…

 

várni, hogy beengedjenek

várni, hogy felengedjenek

 

várni, hogy utamba eresszenek

várni, hogy önmagukhoz szelídüljenek vágyaim…

 

Várni, mindig újra megállni,

s felülbírálni

a türelmetlen pillanat-

illanatokat.

 

(2013 március)

 

 

nem menthetlek meg a Sorstól,

melyet választasz magadnak –

szürke gombafelhőt fejed fölé,

nyakad köré biztonsági övet

 

de nem menthetlek meg a Tavasztól sem,

melyet a Tél előbb tud, mint

ahogy az Ősz felnevet.

 

(2013 augusztus)

 

 

lépteid nyomát a fűben 

sápadt erezet-szerelmek

táncaként issza magába a föld

 

érzet-ölelés

 

ne szeress!

 

Szaxofon sír,

s letörli hevét

a megfáradt képzelet

 

(2013 augusztus)

 

 

Ceruzával vetem soraim.

Bölcsőm grafitvázas ölében

még nem fedett

a megfelelés szűk ruhája.

 

Zsenge ujjaim közül

a papíron élt,

a papíron hevült

tiszta, őszinte ragyogásom.

 

Ostorozásom ön-tus-sal, majd

egy civilizált rendszer fészkeiben

tépte darabokra a bennem rejlő ösztönöket –

s ahogy Pollock fröcskölte,

úgy szórtam szét magam a Világ Vásznain,

szivárvány tintámat foltosra marta

a mesterséges term-ÉSZ-et.

 

De most! Most fölocsúdni látszik 

valami szender-elnyomat,

mert amíg kint a Nagy játszik ön-szólamot,

addig bennem Virág Vágy nyílik megint

 

hogy lemosva a lerakódott tananyagot,

új erőből szívjak fej-adagot:

a „Belső-tér” ízeiből, illatából, nedveiből.

Ágyam forog velem eszmélésem tükreiben…

 

 

Utóhang:

 

 

Mint freskókból kivilágló Nap,

úgy kel életre az ikonszerű jelenet:

Látom magam – festek, rajzolok újra

önfeledten,

fehéren a lombok alatt.

 

(2013 tavasza)

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :