[kapcsolat]   husken

prosecco kóstolás

 

BistRovásHU

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

ÉLŐ ZENE

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Költészet napi borongó

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2010-04-12

a rakodópartA magyar költészet napja volt. Igaz és tény: haldoklik a költõ 98 éves özvegye, a Pozsonyi útra vágyik haza, régi holmijai közé, ahonnan mintha csak tegnap ment volna el Miklós. S míg õ már e világból elfelé tekintget, a múzsák egy része vadászik, mint Artemisz, s még vannak lebegõ Máriák és Ilonák szellemei Desiré sírja felett a Kerepesiben. S ki nem gyöngy ajakú, mint J.A. korai Mártája, azzal mi lehet? Más is belehalt már...
költészet napja volt...


a mamával


József Attila ifjan


R.M


Szabó Ottó kiáltása


mi várhat ott fent


Csak itt, csak tegnap – a költészet napja.
Nem átlagos, ez nem! A napos vezérhír – amely egyébként vasárnap az olvasó kedvének határt szabhatott volna – 2010. április 11-én nem József Attila vagy Radnóti Miklós, Kosztolányi, Ady, Szabó Lõrinc, Tóth Árpád vagy Kukorelly, Térey, Laczkfi, Tóth Kriszta, Szabó T. Anna nevét hozta, s a korántsem teljes, inkább csak saját kedvencek nevét hiányosan felsoroló listán még ott sem lehettek a hazai kedvencek, így Tõzsér és Tóth Laci, Mizser és Barak. Nincs ilyen lista 2010. április 11-én, lehet ugyan néhány megszállottnak meg nekem ilyen listám, s biztató volt még néhány jelet találni arról, hogy egy tehetséges, jó színész J.A. összes költeményét elmondta valahol a nyilvánosság elõtt Bp.- ben, de inkább csak laza, szûk körben.
Egyidõs vagyok a magyar költészet napjával, ezt fedeztem fel a világhálón. 1964. április 11-e óta ünneplik Magyarországon a verset. Érdekes, Európában máshol nem tudok ilyen országos szintû ünneplésrõl! Érdekes, hogy az elmúlt 46 év alatt egészen erõs kultusza alakult ki a költészetnek, vagy legalábbis hinni szeretném.
De mire jó a vers? Alapvetõen egyértelmû választ, ha tud valaki, hát írja meg. Azt hiszem, adott esetben, ilyen kérdésre csak egyéni megközelítésû válasz létezhet. Milliárdnyi féle. Ismét csak reménykedem, hogy e sárgolyón milliárdnyian olvastak már verset. Egyszer. Legalább. Csakis. Vagy mégse?
De nem is kell rajta gondolkodni, miért jó és mire jó a vers. Ami jó, azt élvezni és elfogadni kell, ha tiszta, ha önös érdeken túlmutató, ha érdek nélküli, mint az igazi szerelem és a valódi barátság. Erõsebb az ágyúknál! Azt mondják. Legalábbis.
Napok óta nem a költészet napja a vezetõ hír. Van bõven helyette más! Hát persze. Sehol sem vezetõ hír a vers. Nem is szokott az lenni. Ez se gond, ez se baj, egy idõ után már csak az a fontos, az ember magának hol és miként találja meg azt a bizonyos vezetõ hírt, a legfontosabbat, a neki kiemeltet. Ha nincs fóruma, akkor magában kell eldönteni, mi és hol legyen fontos. Persze, erre sincs recept. Nem is akartam kitalálni. Van, akinek a gulyás, van, akinek a somlói galuska jön be – mondaná szakács haverom.
Ami körbevesz, amitõl nem rugaszkodhatom el, ami nehéz páncél lehet és határvonal is akár, keret, mint „az udvar négyszöge“, az a nyelv. Ott, abban a zártságban és végtelenségben kavargathatom meg magamban a szavakat, s vagy vers lesz belõle, vagy nem tudom mi. Idegen nyelven nem megy az írás. Nem is próbálom.
A magyar költészet napja volt. Igaz és tény: haldoklik a költõ 98 éves özvegye, a Pozsonyi útra vágyik haza, régi holmijai közé, ahonnan mintha csak tegnap ment volna el Miklós. S míg õ már e világból elfelé tekintget, a múzsák egy része vadászik, mint Artemisz, s még vannak lebegõ Máriák és Ilonák szellemei Desiré sírja felett a Kerepesiben. S ki nem gyöngy ajakú, mint J.A. korai Mártája, azzal mi lehet? Más is belehalt már...
Költészet napja volt...


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14
Ha lírai vezécikkek mosolyogtak volna rám, visszamosolyogtam volna. Azt gondolom, az ember ünnepel, s hogy igazán mindegy lenne neki, mit írnak a lapok? Nos ezt kétlem. Abban bizony igazad van Axa, csúnya trükköt és szép gesztust csak hajszál választ el egymástól. Megtisztelõ figyelmedet és igazán penge hozzászólásod köszönve Zolti
név: axa e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-04-14
Ha nem politikai, hanem lírai vezércikkek mosolyogtak volna ránk, mirõl írtál volna? A Költészet Napja ünnep vagy ÜNNEP. Ünnepelni a lélek szokott, ennélfogva nem tudja vezércikk irányítani. Igazán mindegy neki, hogy mit írnak a lapok meg mit nem. Ha máshonnan nézzük, Magyarországon a parlamenti választásokat (mert ugye errõl írsz, mikor nem írod le?) rácsatlakoztatták a Költészet Napjára, így egy szép gesztus. Vagy egy csúnya trükk, mint lopott szöveg az irodalomban?