[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Komjáthy János és Faragó Ödön színtársulatai

szerző: Eleonóra Blašková 2017-12-21

 

Komjáthy János és Faragó Ödön színtársulatai

 

a (Kassai) Szinházi Ujság hetilap hasábjain 1911–1923 között /1/

 

A kassai színházi hagyományok a 16. századig nyúlnak vissza, ebből az időszakból vannak adatok iskolai színjátékok előadásáról. A városban gyakran megforduló német és később magyar vándorszínházak a kassaiak körében állandó pártfogókra leltek.  Ezért is talált 1786-ban pozitív visszhangra a városvezetők körében gróf Sztáray Antalnak az a javaslata, hogy a város méltó hajlékot emeljen Tháliának. /2/  A kőszínház léte,  a színjátszási hagyományok, a jelentős irodalmár  és művész személyiségek fémjelezte kulturális közeg /3/,  a módosabb rétegek támogatása és a művelt publikum  – mindezek megfelelő alapot biztosítottak a kassai színházművészet további fejlődéséhez. A 18. század végén Kassa nemcsak regionális, hanem országos szinten is jelentős kulturális központtá vált. Az előbb említett tényezők segítették elő, hogy 1830-tól Kassán színházi témájú kiadványok jelenjenek meg. Ezzel kapcsolatban nem plakátokra, színlapokra vagy alkalmi füzetekre gondolunk, érdeklődésünk tárgyát az olyan sajtótermékek képezik, amelyek a hagyományosan közölt adatok mellett – program, szereplők, illetve a bemutatandó színjáték szerzője, a színtársulat tagjai stb. – rövid híreket, a későbbi recenzió, színikritika elődjeinek tekinthető értékeléseket is közölnek.

 

 

 

1830. november 25. és 1831. március 24. között gróf Csáky Tivadar és báró Berzeviczy Vince kiadásában jelent meg az első magyarországi színházi lap, a Nemzeti Játékszíni Tudósítás /4/, 16 számát Werfer Károly kassai nyomdájában nyomtatták. Csáky és Berzeviczy egyúttal a kassai színház intendánsai is voltak: Berzeviczy 1830–1833 között, Csáky pedig 1833–34-ben. A Nagyváradról származó Báthory-Romancsik Mihály színész, szerző, tapasztalt újságíró és publicista 1879–1886 között Kassán szerkesztette és adta ki a Szinészeti Közlönyt, a felső-magyarországi színházi társaság hetilapját,  amelynél a Budapesten 1875–1878 között megjelent Színi Lapok szerkesztése és kiadása kapcsán szerzett tapasztalatait kamatoztatta. /5/ 

 

 

 

A mai Szlovákia területén az 1918-at megelőző időszakban elsősorban a színházak programját tartalmazó színházi lapok jelentek meg. A dr. Michal Potemra által összeállított bibliográfia /6/ alapján kijelenthetjük, hogy éppen Kassa volt az a város, ahol az első olyan (magyar nyelvű) folyóiratok jelentek meg, amelyek célja az adott régió színházi, illetve művészeti és kulturális életének az átfogó bemutatása volt. Pozsonyban rövid ideig jelent meg a Színházi Újság (1902) és a Pozsonyi Színházi Újság (1909 elején), ezek programfüzetek voltak. Nyitrán jelent meg a Színházi Lapok (1903), a Színház (1904), a Nyitrai Színház (1905), a Színházi Újság (1913–1914); a színházi élet iránt érdeklődők Nagyszombatban a Színházi  Újság (1914), Trencsénben a Színházi Újság (1914), Besztercebányán a Színházi Újság (1913), Zólyomban a Színházi Újság (1908–1914), Losoncon a Losonczi Színházi Újság (1903) és a Színházi Újság (1911–1912) programújságokból tájékozódhattak. Kelet-Szlovákiában Iglón 1909–1912 között Színházi Lap, Eperjesen Színházi Újság (1910–1912) /7/ címen jelent meg hasonló lap, Sátoraljaújhelyen két lap is volt: a Színházi Lapok (1901) és a Mai Színlap (1911). A mai Nyugat- és Közép-Szlovákia területén 1913–14-ben kiadott lapok egy színtársulathoz tartoztak, és közös szerkesztőjük is volt. Idézett munkájában dr. Potemra feltételezi, hogy ebben az esetben regionális mutációkról volt szó.

 

A mai Szlovákia területén fekvő más városokhoz hasonlóan a 20. század elején Kassán is csak kísérletekről beszélhetünk, ugyanis a lapok nem voltak hosszú életűek.  Murányi József több művészeti és programújság kiadásával is próbálkozott: Szinházi Ujság (1902), Kassai SzinpadSzinházi ÚjságSzinházi Lapok (1907). 1907–1908-ban Barta Lajos és Barta Jenő a Szinház című programújságot adják ki. Az 1913/14-es évadban a Kassai Szinpad képes hetilapnak 17 száma jelent meg, a lap felelős szerkesztője Littmann Sándor, később Vadász Rudolf volt. 

 

 

 

Egy stabil színházi folyóirat kiadásához nemcsak tőkére és intenzív művészeti környezetre /8/ volt szükség, hanem alkotó művészeti és kritikai, szerkesztői háttérre, valamint termékeny és megbízható tudósítói, újságírói körre is. Ilyen kedvező helyzet alakult ki a 20. század elején, amikor is dr. Szepessi Miksa ügyvéd /9/ körül egy fiatal művelt értelmiségi csoport szerveződött. Szepessi Miksa 1911-től szerkesztette és adta ki a Szinházi Ujság című képes színházi és művészeti hetilapot (alcíme szerint Illusztrált  színházi  és művészeti hetilap) /10/. Az 1913/14-es évadban a Szinházi Ujság szerkesztői posztját Kolos Ernő /11/ és dr. Kemenczky Kálmán /12/ vette át, az utóbbi 1913–1921 között az újság kiadója és laptulajdonos is volt. A szerkesztőségben többek között megfordult Dzurányi László, Köves Illés, Szalay Jenő és Krascsenics Jenő, akik a fronton harcoló Kemenczky és Köves helyett segítették a szerkesztőség munkáját. Meg kell továbbá említeni a Thuróczy-Krachun Károly grafikus és illusztrátor nevét, aki rövid ideig szerkesztő is volt, az 1920/21-es évadban a szerkesztői feladatokat Ruttkay László és Isépy Natália látták el, az utolsó két évfolyamot újra Szepessi Miksa szerkesztette. /13/  Az újság magyar nyelvű volt, de 1918 után szlovák nyelvű, cseh kifejezéseket is tartalmazó cikkek is megjelentek benne, ezek a bemutatott operák (pl. cseh operák, főleg B. Smetana művei) cselekményéhez kapcsolódtak tematikailag. Az újság érdeklődésének egyik fő tárgya a Kassán 1902–1913 között működött Komjáthy-féle és az 1914–1923 között működött Faragó Ödön vezette színtársulatok voltak. 

 

 

 

1902. szeptember 27-én indította első kassai évadát a tapasztalt szervező, az 1891-től Győrben, majd Debrecenben színházigazgatóként tevékenykedő Komjáthy János (1865–?) társulata. Az 1902-es évad elején a társulati tagok között ismert és kevésbé ismert prózai és énekes színészek nevét találjuk: Bartha Sándor, Palásthy Sándor, Ódry Árpád, Vágó Béla, Békefi Lajos, Nagy Gyula, Székely Gyula, Nógrády Albert, Szőke Sándor, Makray Dénes, Serfőzi György, Burányi Ferenc, Czobor Ernő, Breznay Anna, Szigeti Lujza, Székelyné Alice, Komjáthy felesége, Závodszky Teréz, Tóth Ilonka, Komlóssy Emma, Arady Aranka, Tarnay K. Leona, Udvardi Emília, Bárdos Irma, Groó Valéria, Takács Mariska, Berlányi Vanda. A társulat karmesterei Znojemszky Gyula és Marthon Géza voltak. A társulat összetétele nem volt stabil, az igényekhez és a programhoz alkalmazkodva változott. Később a társulatot kitűnő művészek erősítették (Fáy Flóra, Halmay Kornélia, Rácz Ede, Faragó Ödön, Dióssy Nusi, Doktor János, Étsy Emília, Várady Margit, Hevessi Mariska, Tihanyi Vilmos, Hornyai Janka, Vágóné B. Margit, Barna Andor, Hevessi Gusztika, Sziklay József, Abonyi Tivadar, Kerényi Hermin, Herczeg Vilmos, Reviczky Etel). A karmesteri poszton Oldřich Hemerkát (1911–1912) Simándy József váltotta, aki 1914-ig töltötte be ezt a tisztet.

 

 

 

A (Kassai) Szinházi Ujság hetilap figyelemmel kísérte, hogyan sikerül a színigazgatónak megfelelő dramaturgiával, jó rendezéssel,  repertoárválasztással, hazai és vendégművészek kiváló színészi, énekesi és táncosi teljesítményével stabilizálni a a társulatot a kassai polgári miliőben, s a lap hasábjain sok teret szentelt a társulatnak. Bár Komjáthy sikeres vállalkozónak számított, nem mérte fel jól a helyzetet, amely a konkurens filmművészet megjelenésével kialakult, és éppen a városi mozik szervezésével, építésével kapcsolatos ellentétek /14/ vezettek oda, hogy csökkent a népszerűsége, s 1914-ben a társulat távozni kényszerült Kassáról. 

 

Komjáthy érdeme volt, hogy a városban vendégként rendszeresen felléptek vezető budapesti és külföldi színházak művészei (az 1902/1903-as évadban: Blaha Lujza, Újházy Ede színész, Fedák Sári operettprimadonna; az 1903/1904-es évadban a később Berlinben élő Bidló Margit énekesnő, Barkány Etelka zongoraművész; az 1906/1907-es évadban Petrás Sári operettprimadonna,  Zilahy Gyula színész, Komlóssy Emma koloratúrszoprán; az 1907/1908-as évadban egy nyolctagú olasz operatársulat, az akkor Majna-Frankfurtban éneklő Sebők Sári szoprán; az 1908/1909-es évadban Antonio Ferrari, E. Ercolani, L pieroni olasz ébekesek, a Saranana balettkar Berlinből; az 1912/13-as évadban Faragó Ödön, Ujvári Lajos, Csanády Irma; az 1913/1914-es évadban Waldemar Psilander, Virányi Sándor, a Wiesenthal-nővérek). Komjáthy együttműködött a helyi katonazenekarral, társulatának színészei felléptek a városban szervezett kulturális eseményeken és jótékonysági esteken, a munkások számára szervezett műsorokon. Támogatta kassai színműírók és zeneszerzők műveinek betanulását és bemutatását (Fényes Samu: Messiás, A csöppség, Csebi tatár – színjátékok; Kerner József: A gmündi hegedűs – opera; Lengyel Menyhért: A nagy fejedelem, Taifun – színjátékok; Lengyel Menyhért – Bíró Lajos: A cárnő; Karaszy-Csabi Ödön: Az aranyparaszt lánya – színdarab).

 

1902–1904 és 1910–1914 között a kassai Komjáthy-társulat vezető énekesnője, szólistája Bárdos Irma (1878–1919) volt. Karrierje Budapesten indult (1892), a kassai közönség elsősorban a kortárs operettek szereplőjeként tapsolhatott neki (Orfeusz az alvilágban; Limonádé ezredes, Hunyady László, A zenész lánya, Cigányprímás stb.), de énekelte Suzukit Puccini Pillangókisasszonyából (1912).  Szólistaként fellépett a kassai 34. gyalogezred zenekarával (1904), és szerepelt az eperjesi Széchenyi Klub zenei előadásain is (1903).

 

 

 

Barna Andor (eredeti nevén Panyitzky (1881–?) tenor 1909–1914 között volt Komjáthy János társulatának a tagja, előzőleg Bodoky Antal társulatánál működött. Operettszínészként és prózai színészként is érvényesült (pl. fellépett Lengyel Menyhért és Bíró Lajos A cárnő című darabjában is). A városi kulturális rendezvényeken szólistaként és kamaraegyüttesekkel is fellépett. Kassáról távozva miskolci, pécsi, szatmári és szegedi társulatok tagja volt, aktívan bekapcsolódott az Országos Színészegyesület munkájába is. A kassai Szinházi Ujság nyomon követte karrierjét, többek között arról is beszámolt, amikor frontszolgálatra bevonult. 

 

 

 

Komjáthy János társulatának 1895-től oszlopos tagja volt Bartha István (eredetileg Jakus) (1869–?), aki a Shakespeare-művekben az uralkodókat (Lear király, III. Richárd, Július Caesar) személyesítette meg. 1902–13 között a társulatvezető helyettese volt, miután azonban sikertelenül pályázott a kassai színigazgatói posztra, Budapestre távozott, ahol több színházban is titkári állást töltött be. Szakmai lapokban több, a színházi dramaturgiával kapcsolatos írása is megjelent. 

 

A társulat különösen tehetséges prózai és operettszínésze volt Herczegh Vilmos (1883–?), aki több társulatnál is megfordult azelőtt, mielőtt 1911–1914 között a kassai közönség előtt korabeli népszerű operettekben (Jacobi Viktor, S. Ross, J. Strauss, S. Jones művei)  fellépett volna. A Szinházi Ujság cikke alapján játékát a kritika pozitívan fogadta, főként színészi sokoldalúságát és különleges komikusi tehetségét emelték ki. Rendezői ambícióit először  Étienne Rey A hűtlenség iskolája című darabjában csillogtatta meg. Felesége, Reviczky Etel szintén a Komjáthy-féle társulat színésznője volt, 1914 után követte férjét a Szegedi Városi  Színház társulatába. 

 

 

 

 

Abonyi Tivadar (1887–1968) a kassai Komjáthy-társulatban színművek és operettek sokat foglalkoztatott szereplője volt, ezen kívül díszlettervezőként képzőművészeti  képzettségét is kamatoztatta, 1918 után több budapesti színházban rendezőként dolgozott. Előtte azonban 51 hónapot töltött a fronton. A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola tanára (1950–1955) és sikeres képzőművész is volt, műveit Budapesten több önálló kiállításon is bemutatták. Kassai működése alatt a (Kassai) Szinházi Ujságban a művészet elméleti kérdéseivel foglalkozó cikkekkel jelentkezett. /15/ 

 

A kassai színházkedvelő közönség körében 1909-től az egyik legkedveltebb társulati tag a rendkívül tehetséges színésznő és szubrett, Hornyai Janka (1890–?) volt, akinek képei gyakran megjelentek a (Kassai) Szinházi Ujságban. Az újság értékelő cikkekben, interjúkban foglalkozott vele; írásai, elsősorban versei is olvashatóak voltak a lapban, ezeket könyvben is kiadta (Mesélek valamit, Jégvirág, 1911). Gyakran fellépett az Uránia moziban rendezett műsorokon, ahol Füzy Istvánnal saját megzenésített verseit adta elő, a helyi kulturális egyesületekkel is együttműködött. Többször is megnyerte a lap szerkesztősége által a társulat legnépszerűbb tagja címére kiírt versenyt, sőt egy külön lapszámot is szenteltek a személyének (1917. március 10, 24. szám). 1917-ben befejezte színpadi pályafutását, elvonultan a családjának élt, ennek ellenére nem utasította el a vendégszereplésre vonatkozó felkéréseket. 

 

Hevessi Gusztika (1884–1931) és nővére, Hevessi Mariska (1886–?) 1910–1914 között a Komjáthy-féle társulat prózai tagozatának oszlopos tagjai voltak: Gusztika kedvelt naiva, Mariska a világirodalom nagy drámai szerepeinek megszemélyesítője volt. Hevessi Gusztika férje Sziklay József színész, énekes és rendező volt, 1914 után közösen Nagyváradra szerződtek. 

 

Sikeres külföldi karriert futott be Rothauser Ede (eredetileg Rácz) (1876–1956), aki 1906-ban otthagyta jól menő ügyvédi praxisát, és színésznek állt, először a kassai színtársulatnál, később Budapesten és Berlinben játszott.  Különösen kitűnt az igényes drámai szerepekben, különleges pszichológiai képessége volt a szerep megformálására. Az őt foglalkoztató német színház számára magyar darabokat fordított és dolgozott át, a filmiparban is vállalkozott, Berlinben mozitulajdonos volt. 

 

 

 

1912-től a Komjáthy-féle társulat, később Faragó Ödön társulatának sokoldalúan tehetséges művésze – színész, kabarettista, a (Kassai) Szinházi Ujság állandó szerzője – volt Farkas Pál (1875–1955). Mielőtt megszerezte volna az Országos Színészegyesület engedélyét, saját színtársulatával Oroszországban turnézott, később kabarettistaként egész Magyarországon fellépett. A társulat legnépszerűbb tagjai közé tartozott. 1925–1930 között a Színész Almanachja című kiadványt szerkesztette, regionális lapokban színházi témájú humoreszkeket, elbeszéléseket publikált. Epizódok cím alatt jelentette meg emlékiratait (1920, illusztrálta Major Henrik).

 

Az 1914–15-ös évadtól működik Kassán Faragó Ödön (1876–1958) rendező, színész és publicista színtársulata; tagjai az alábbiak voltak: Földényi László, Doktor János, Szalay Gyula, Teleky Sándor, Pesti Kálmán, Bodnár Jenő, Jeney Ferenc, Koháry Pál, Somló József, Teleky Kornél, Mezey Andor, Bérczy Ernő, Ross Jenő, Nyikos Zsiga, H. Lévay Berta, Simonyi Mária, Marton Lili, Kálmán Margit, Lányi Juliska, Úti Gizella, Mester Carola, Komáromy Gizi, Schmidt Konstancia, Tercsányi Viki, Vida Ilonka, Dörgei Jolán, Morvay Irma. Karmester Kerner Jenő és Szatmáry Endre, később Tilger Árpád volt. A koreográfus a tapasztalt táncművész, Révész Árpád volt /16/. A vállalkozó szellemű színházvezetésnek és a kiváló képességű énekeseknek köszönhetően Kassán az operairodalom remekeit sikerült bemutatni. A társulat különlegesen nehéz körülmények között, a világháború alatt az igazgató intézkedéseinek köszönhetően tudott működni. 

 

 

 

Somló József (1893–1954) tenorista Bizet, Wagner, Puccini, Verdi, Rossini, Mascagni, Leoncavallo műveinek tenorszerepeit énekelte, külföldön is fellépett, a helyi kulturális egyesületekkel is együttműködött. 1921–1925 között már a budapesti Operában énekelt. Felesége, Schmidt Konstancia a kassai társulat kedvelt primadonnájaként  drámai szoprán szerepekben remekelt, de énekelt operettekben is. Helyi rendezvényeken szólistaként, duettben, de egyéb vokális és hangszeres együttesekben is fellépett. 

 

A színtársulat igazgatójának harmadik felesége, Biller Irén (1897–1989) 1915-től színészként és operettszínészként működött Kassán. A kassai publikum körében a legnépszerűbb színészek közé tartozott, a fotográfusok is kedvelték, ugyanis fényképével a kassaiak gyakran találkozhattak a Szinházi Ujság hasábjain. Gyakran vendégszerepelt Budapesten, 1922-től különböző budapesti társulatokban játszott. Válása és újabb házasságkötése után 1933-ban az USA-ban telepedett le, ahol filmszínésznő lett. Saját korának egyik legjobban fizetett színésznője volt (már a kassai évek után), a fizetése negyedmillió akkori korona volt. /17/

 

Számos kezdő színész és énekes számára a kassai színházi élet egyfajta ugródeszkaként szolgált a további művészi karrierjük alakulásában. Biller Irénen kívül, akinek az amerikai filmstúdiókba vezetett az útja, Fáy Flóra jelentős magyarországi társulatok ünnepelt tagja, férje, Újvári Lajos a budapesti Fővárosi Operettszínház tagja lett. Móricz Zsigmond múzsája, Simonyi Mária a kassai publikum előtt Köves Illés Tűzimádók (1916) című művében mutatkozott be, később a budapesti Belvárosi Színház, a Renaissance Színház és erdélyi színházak befutott művésze lett. A Kassán 1916-tól működött Füzes Annát a Vígszínház szerződtette, oda férje, az 1909–1911 között kassai színtársulati tag, Virányi Sándor nélkül szerződött, mivel az fiatalon meghalt. A Komjáthy-, majd pedig a Faragó-féle színtársulat tagja, Tihanyi Vilmos a budapesti Blaha Lujza Színház rendezője, később pedig a vezető operettszínház, a Király Színház főrendezője lett. Sziklai József a budapesti Városi Színház, Bérczi Ernő a Renaissance Színház rendezője lett, Szalay Gyula egy kisebb vándortársulat igazgatójaként nagyon sikeres vidéki turnékon vett részt. Rácz Ede az egyik berlini színházban működött, Doktor János a Komédium Színház társulatát erősítette, Ross Jenő pedig rendszeresen fellépett a budapesti kabarékban. /18/

 

 

 

Zárszó

 

Dr. Kemenczky Kálmán személyében a a 20. század első két évtizedének kassai kulturális és társadalmi élete olyan művelt, a művészeteket ismerő, széles látókörű személyiséggel gazdagodott, aki a külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalataira, nyelvismeretére, kiváló ízlésére és megfigyelői tehetségére s nem utolsó sorban vállalkozó szellemére támaszkodva mert belevágni ebbe a kockázatos tevékenységbe. Kemenczky kihasználta a dr. Szepessi által kínált lehetőséget, valamint a kolozsvári diákévei alatt szerzett újságírói tapasztalatát, s munkatársaival olyan színvonalú színházi lapot hozott létre, amely felvette a versenyt a hasonló irányultságú országos lapokkal. 1918 után a szlovákiai magyar művészek új nemzedéke kapott lehetőséget arra, hogy első képzőművészeti és irodalmi műveikben megcsillogtathassák tehetségüket. A (Kassai) Szinházi Ujság cikkei arról tanúskodnak, milyen  élénk, a társasági élet részét képező  művészeti és színházi élet volt Kassán a 20. század elején.  A kassai színház számos neves színész és énekes pályakezdésének helyszíne volt, ezek a művészek itt szereztek tapasztalatot, bár a nagy lexikonok „vidéki“ működésüket általában nem jegyzik. A lap egy művészeti együttes formálódásáról ad képet, egyúttal kihívást jelent a színházelméleti és színháztörténeti szakembereknek, irodalomtörténészeknek és biográfusoknak, hogy a jövőben jobban kiaknázzák és kritikailag értékeljék a lap írásait. 

 

 

 

/1/ A Szinházi Ujság (vagy Kassai Szinházi Újság, ill. A Kassai Szinházi Újság) hetilappal eddig két tanulmány foglalkozott: Blašková, Eleonóra. A Kassai Szinházi Ujság mint Kassa kulturális életének tükre. Ford. Ötvös A. In: Széphalom 24, A Kazinczy Társaság évkönyve 2014. Sátoraljaújhely: Kazinczy Ferenc Társaság, 2014, 175–188. old.; Blašková, Eleonóra. Prínos týždenníka Színházi Újság  (A Kassai Szinházi Újság) k formovaniu kultúrno-umeleckého povedomia v Košiciach v prvých dvoch dekádach 20. storočia [A Szinházi Ujság (A Kassai Szinházi Ujság) hozzájárulása a kassai kulturális és művészi tudat fejlődéséhez a 20. század első két évtizedében]. In: Knižná kultúra Slovenska koncom 19. a v prvej polovici 20. storočia (Osobnosti – Udalosti – Dobová tlač). Zost. M. Domenová. Prešov: Štátna vedecká knižnica v Prešove, 2015, 182–195. old. Mivel az ez irányú kutatás még csak a kezdeti stádiumban van, mindkét tanulmány célja az volt , hogy ha nem éppen kritikai szemmel, de elemezze, legalábbis azonban bemutassa a lap tartalmi felépítését, képet adjon a lapot jellemző leggyakoribb publicisztikai és belletrisztikus műfajokról, konkrét példákat hozzon a hírműfajokra (érdekes hírek, interjúk, beszámolók), az elemző műfajokra (vezércikk, kommentár, műbírálat, megjelent színmű vagy verseskötet recenziója, különös tekintettel a hazai szerzőkre). Mindkét tanulmány nagy teret szentel a lapban megjelent szépirodalmi műveknek: novelláknak, elbeszéléseknek, rövid jeleneteknek, humoreszkeknek, költeményeknek, aforizmáknak, szentenciáknak, énekeknek; az utóbbiak gyakran kottával együtt jelentek meg. A lapot különlegesen nívós grafikai megjelenés (Nemessányi Kontuly B., Lengyel-Rheinfuss E., Kővári P., Scholtz P., Major H., Thuróczy-Krachun K., Szilasi J., Novák A.) és fotográfiák (Stolp E., Szauberer B.) jellemezték.  A színházi hetilap kiadásával kapcsolatban levő személyekről lapalji jegyzetek formájában rövid életrajzokat közölt a lap. Jelen tanulmány az említett két íráshoz kapcsolódik, ám elsősorban a vizsgált időszakban a városban működő színtársulatok, azaz a Komjáthy- és a Faragó-féle társulatok tagjaival, repertoárjával foglalkozik, a korábban feldolgozott tematikához hivatkozásokkal tér vissza, illetve csak akkor, ha azokat újabb adatokkal, eddig nem publikált kutatási eredményekkel, új összefüggésekkel egészíti ki.

 

/2/ A színházépület, azaz az ún. régi színház építéséről l. Benczúr Vilmos. A Kassai Játékszín.  A százéves kassai magyar színészet története 1816–1916. Pozsony, 2002; 9–10. old.; Mihóková Mária: Divadelné budovy v Košiciach. In: Hudobné divadlo v Košiciach 1789–1989. Zborník z III. muzikologickej konferencie v rámci XXXIV. KHJ. Košice – štúdio ŠD Smer 23.-24. máj 1989. Zost. M Potemrová. Košice: Slovenská hudobná únia – Regionálne združenie v Košiciach, 1991, 97–110. old.

 

/3/ A 18. század végén Kassa a magyar irodalmi és művészeti mozgalom, a felvilágosodás központjává vált. 1788 és 1792 között Kazinczy Ferenc, majd pedig Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében jelent meg a Magyar Museum negyedéves folyóirat, amelynek első évfolyamát Pesten, a másodikat Ellinger János József kassai nyomdájában nyomták. 1790–1791 között Kazinczy Széphalmy Vincze álnéven szerkesztette az Orpheus irodalmi és művészeti havilapot, amelyet Füskuti Landerer Mihály nyomdájában nyomtak. Bővebben l. a Maďarské časopisy v Košiciach [Magyar folyóiratok Kassán] cikkben. In: Potemra, Michal. Bibliografia inorečových novín a časopisov na Slovensku do roku 1918. Martin, 1963, 51–55, 538., 594. old.

 

/4/ Dr. Staud Géza színháztörténész a magyarországi színházi lapok kiadásának kezdeteit 1778-ra teszi, ekkor jelent meg ugyanis az erdélyi Nagyszebenben a Theatralisches Wochenblatt német nyelvű folyóirat, amely nem csupán informatív jellegű volt, mivel a kritikusi szemlélet csírái is megfigyelhetők benne. 1791-ben ugyanott jelent meg egy további német lap, a Kritischer Beobachter zur Erweiterung dramatischer Kenntnisse. Mivel ezekből egyetlen példány sem marad fenn, Staud e lapok létezéséről másodlagos források alapján tudósít. 1830-ban Temesváron egy hasonló irányultsági harmadik német lap  Thalia – is megjelent. Kassa mint az első magyarországi magyar nyelvű színházi lap, az 1830-ban megjelent Nemzeti Játékszíni Tudósítás kiadásának a helyszíne szerzett elsőséget. Bővebben l. Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. II. rész. A színházi sajtó, emlékiratok, levelek, levéltári anyagok. Budapest: Színháztudományi Intézet – Országos Színháztörténeti Múzeum, 1962. 81. old.

 

/5/ Az 1778–1948 közötti időszakban megjelent színházi lapok bibliográfiáját összeállító Lakatos Éva a történelmi Magyarország területéről 580 címet közöl, azaz a jegyzékbe belefoglalja az 1918 után alakult új államok területén – ideértve Szlovákiát is – megjelent lapokat is. Bővebben l. Lakatos Éva. A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája (1778–1948). Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 1993.

 

/6/ Potemra Michal. Bibliografia inorečových novín a časopisov na Slovensku do roku 1918. Martin: Matica slovenská, 1963.

 

/7/ A programújság 1910. 10. 1-jén jelent meg először, szerkesztői Dzurányi László, Eiszász Sándor és Gál István  voltak. Három évfolyama ismert. Az említetteken kívül a szerkesztőségben más újságírók is megfordultak, pl. Bakó Lajos, Oláh Ferenc és mások. A (Kassai) Szinházi Ujsággal kapcsolatos kutatások szempontjából érdekes, hogy 1910. október 5. és november 30. között ennél a lapnál dolgozott Dzurányi László, aki a háború alatt a kassai újság szerkesztésébe is besegített. A Szinházi Ujság felelős szerkesztőjeként 1915 februárjában, majd Kolosi Ernővel együtt 1915 márciusában, végül pedig 1916 októberében dolgozott. Bővebben l. Major a Kassai Naplóról. In: Kassai Szinházi Ujság, 1. évfolyam, 10. szám, 1921. 1.7., 10.old.; Lakatos Éva. A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája (1778–1948). Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 1993, 212. old.;  Potemra, Michal. Bibliografia inorečových novín a časopisov na Slovensku do roku 1918. Martin: Matica slovenská, 1963, 637. old.  Dzurányit az egyik legintelligensebb szlovákiai magyar újságírónak tartották. Művelt, széles látókörű volt, jól mozgott a politikai életben. A színház és a színjátszás iránti érdeklődése már akkor is megnyilvánult, amikor 1917-ban bekapcsolódott a kassai Schalkház Szálló nagytermében működő nyári színház megalapításába. Szepessi Miksával több kassai lap szerkesztőségében is együtt dolgozott. Bővebben l. Gyüre Lajos. Kassai Napló. Bratislava: Madách, 1986. Dzurányi Ladislav (1888–1955) (címszó). In: Gašpar, Ján – Blašková, Eleonóra – Mihóková, Mária. Lexikón Košičanov 1848–1938. 1. diel A–I. Košice: Equilibra, 2014, 229. old., valamint Bibliografia slovenských a inorečových novín a časopisov z rokov 1919–1938. Zost. M. Kipsová. Martin: Matica slovenská, 1968, 656–657. old.

 

/8/ A múlt század első három évtizedében a kassai színházi élet nemcsak a kőszínháznak és a helyi társulatnak köszönhetően volt különlegesen gazdag, hanem a külföldi művészek gyakori vendégfellépéseinek is.  A koncertek szervezésében főleg Faragó Ödön színigazgatónak és Vitéz Sándor nyomdatulajdonosnak, valamint a helyi értelmiség számos képviselőjének volt nagy érdeme. A Schalkház Szálló nagytermében 1906–1942 között megvalósult műsorok programfüzeteit a Vitéz Sándor hagyatékából származó s jelenleg a szerző archívumában található plakátgyűjtemény tartalmazza, amely értékes adalékul szolgál a város koncertéletének megismeréséhez.

 

/9/ Szepessi Miksa (1886–1944) a kassai jogakadémia befejezése és a doktori cím megszerzése  (a kolozsvári egyetemen 1910-ben) után egész szakmai életét az újságírásnak szentelte, amellyel már tanulmányai alatt megismerkedett. Kassán több szerkesztőségben is dolgozott, nem egy esetben párhuzamosan  (pl. a legjelentősebb akkori napilapoknál – Kassai Újság, Kassai Napló, Felsőmagyarország stb.) Bővebben l.  Gyüre Lajos. Kassai Napló. Bratislava: Madách, 1986; Gašpar, Ján – Blašková, Eleonóra – Mihóková, Mária. Lexikón Košičanov 1848–1938. 3. diel R–Z (kéziratban).

 

/10/ 1915 októbere és 1923 márciusa között az újság címe (a borítón)  többször változott: Az 5., 6. és a 7. évfolyamban a borítón A Kassai Szinházi Ujság szerepelt, a címlapon változatlan maradt. A 8. évfolyam esetében a borítón A Kassai Szinházi Ujság név, a címlapon pedig a Szinházi Ujság szerepel. A 9. évfolyam a Kassai Szinházi Ujság cím alatt jelent meg, ez volt a borítón és a címlapon is. A 10. évfolyamban a borítón váltakozva fordul elő a Kassai Szinházi Ujság és A Kassai Szinházi Ujság név, a címlapon viszont kizárólag a Szinházi Ujság elnevezés olvasható. Ez a tény leginkább annak tudható be, hogy a borítót, amelyen gyakran fényképek és rajzok is szerepeltek, különböző nyomdákban, eltérő technikákkal, esetleg eltérő időpontban nyomtatták. (1920-ban a 10. évfolyam borítóját, amelynek grafikai kialakítása Kontuly B. és Scholtz P. nevéhez fűződik, a Flórián utcai Hermés litográfiai intézetben nyomtatták, a szöveges részt pedig a Fő utca 64-ben működő Kassai Könyvnyomda és Lapkiadónál. A 10. évfolyam  néhány számát a Gyula utca 2. alatt üzemelő Barta Jenő-féle nyomda nyomtatta ki).

 

/11/ Kolos Ernő (1889–1935?) elhagyta a színészi pályát, a kassai Faragó-féle társulat titkára és az operett-tagozat vezetője, a Szlovákiai Magyar Színpártoló Egyesület tisztségviselője volt. Mivel több nyelven is beszélt, a társulat számára színműveket és népszerű operetteket fordított németből, franciából és angolból. Dr. Josef Polákkal közösen magyarra fordította Karel Čapek R.U.R. című drámáját, amely 1922-ben Kassán jelent meg nyomtatásban. A Kassai Nemzeti Színházban 1921 decemberében tartott premier díszlet- és plakáttervezője Krón Jenő volt.

 

/12/ Kemenczky Kálmán ügyvéd (1892–1981) már a kassai jogakadémián, később pedig Kolozsváron bekapcsolódott a Felsőmagyarországi Jogászélet (1912) című diáklap szerkesztésébe. Itt kezdődött életre szóló barátsága és későbbi együttműködése a Szinházi Ujságnál a szintén ügyvéd dr. Köves Illéssel. 1917–1919 között a Kassai Híradó című társasági hetilapot, 1925-ben Adorján Marcellal együtt a kéthavonta megjelenő jogi szaklapot, az Adóügyi Tanácsadót adta ki. A kassai kulturális, művészeti, társasági és gazdasági életben betöltött szerepéről, tevékenységéről bővebben l. Kemenczky Kálmán. A Kemenczky család kassai története. In: Széphalom 23. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2013. Sátoraljaújhely: Kazinczy Ferenc Társaság, 2013, 545–554. old. 

 

/13/ Az egyes szerkesztőségi posztok (főszerkesztő, felelős szerkesztők, munkatárs) betöltésének pontos idejére l. Lakatos Éva. A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája (1778–1948). Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 1993, 212–214. old.

 

/14/ Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni Faragó Ödön előrelátóbb álláspontját, aki a mozik elterjedésében  prózai és a zenész színház népszerűsítésének egy újabb lehetőségét látta: nyári irodalmi estek, kabarék és kamaraművek bemutatását remélte ettől, ez részben meg is valósult. A három kassai mozi – Uránia (1909-től) Korzó (1914) és a Schalkház Szállóban működő mozi – bérlője Horváth Márton (186–?) volt. Horváth tapasztalt vállalkozó volt, aki a külföldi útjain szerzett ismeretei alapján modernizálta a kassai mozikat. Önálló épület felépítését is tervezte, ezt a tervét azonban keresztülhúzták a háborús események. Az 1913/14-es évadtól működött együtt a (Kassai) Szinházi Ujsággal, amely Mozi krónika című egyoldalas rovatban közölte az Uránia mozi, az 1914/15-ös évadban a Korzó mozi programját is  Korzó Mozgó és Uránia Szinház címmel.  Az egyoldalas rovat később mellékletté bővült: A Kassai Mozi Ujság a vetített filmek címét, rövid tartalmát közölte, a szereplőkről tájékoztatott, és képeket is közölt. 1916–1918 között Horváth Márton Mozi műsor, illetve Kassai Mozi Ujság címmel saját, a kassai mozik műsorát bemutató programújságot adott ki.

 

/15/ Abonyi Tivadar. Az operettről. In: Szinházi Ujság, 3. évf. 12. szám, 1913. 12. 20., 9–10. old.

 

/16/ A kassai tánciskolákról bővebben l. Blašková Eleonóra. Táncmesterek és tánciskolák a kassai polgári társadalomban 18948 és 1938 között. Fordította Farkas Cs.B., In: Széphalom 25. Sátoraljaújhely: Kazinczy Ferenc Társaság, 2015, 475–489. old.; Blašková Eleonóra. Taneční majstri a ich školy v období rokov 1848–1938 na stránkach dobovej tlače [Táncmesterek és tánciskolák 1848–1938 között a korabeli sajtóban]. In: Košické historické zošity 25/2015. Košice: Dejepisný spolok v Košiciach, 2015, 30–39.

 

/17/ Volt kassai színészek és színésznők budapesti színpadon. In: Színházi Ujság, 4. Évf., 6. Szám, 1923. 10. 13., 9–10. old.

 

/18/ Volt kassai színészek és színésznők budapesti színpadon. In: Színházi Ujság, 4. Évf., 6. Szám, 1923. 10. 13., 9–10. old.

 

Felhasznált irodalom

 

Benczúr Vilmos 2002. Kassai Játékszín: A százéves kassai magyar színészet története 1816–1916. Bratislava: Lúč – Vydavateľské družstvo.

Busa V. Margit 1986. Magyar sajtóbibliográfia 1705–1849. A Magyarországon magyar és idegen nyelven megjelent, valamint külföldi hungarika hírlapok és folyóiratok bibliográfiája I/1. Budapest: Országos Széchenyi Könyvtár. 

Ferko, Tibor 2013. Divadelné letopisy mesta Cassa, Caschau, Kassa, Košice v súvislostiach dejín 1557–1945. Košice: Equilibria.

Gašpar, Ján – Blašková, Elena – Mihóková, Mária 2014. Lexikón Košičanov 1848–1938. 1. diel A–I. Košice: Equilibria.

Gyüre Lajos 1986. Kassai Napló 1918–1929. Bratislava: Madách Kiadó. 

Kemenczky Kálmán 2013. A Kemenczky család kassai története. In: Széphalom 23/2013. Sátoraljaújhely: Kazinczy Ferenc Társaság.

Kováts Miklós 1974. Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938. Bratislava: Madách Könyvkiadó.

Lakatos Éva 1993. A magyar színházi folyóiratok bibliográfiája (1778–1948). Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.

Kipsová, M. a kol. 1968. Bibliografia slovenských a inorečových novín a časopisov z rokov 1919–1938. Martin: Matica slovenská. 

Magyar Színházművészeti Lexikon 1994. Budapest: Akadémiai Kiadó. 

Potemra, Michal 1963. Bibliografia inorečových novín  a časopisov vychádzajúcich na Slovensku do roku 1918. Martin: Matica slovenská. 

Staud Géza 1961. A magyar színháztörténet forrásai. II. rész. A színházi sajtó, emlékiratok, levelek, levéltári anyagok. Budapest: Színháztudományi Intézet – Országos Színháztörténeti Múzeum. 

A színészet Kassán. 1896. In: Sziklay J. – Borovszky S.  Magyarország vármegyéi és városai. 1. Kötet. Abaúj-vármegye és Kassa város monográfiája. Budapest: „Apollo“ Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. 196–200. old.  

(Kassai, A Kassai) Színházi Ujság 1911–1923. 

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :