[kapcsolat]   husken

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

Szathmári Hamvas

 

ŐsziFeszt

 

rákóczi 112

 

WMU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Komlovszky-Szvet Tamás kinetikus művészete

szerző: Kolmont Enikő 2013-09-06

 

Komlovszky-Szvet Tamás kinetikus művészete

 

Komlovszky-Szvet Tamás (rövidebb nevén csak Szvet Tamás) 1982-ben született Gyulán. 2007-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Jovánovics György növendékeként. 2012 májusában a budapesti Bajza utca epreskerti Parthenón-Fríz Termében volt megtekinthető kinetikus kiállítása „Kibővített emlékezet” címmel. A kiállítás időtartama alatt egyik csütörtök délutánon személyesen mutatta be anyagát az egyetem hallgatóinak, kik között én is szerepeltem, így közelebbről volt szerencsém megismerni munkásságát, terveit, elképzteléseit a kinetikus művészet szemszögéből. Jelenleg Kóreában, Seoulban él és tevékenykedik, készíti újabb „megfoghatatlan” műveit.

 

Tamás tudományos jellegű művészettel már korábban is foglalkozott – diplomamunkája ebben a szellemben készült. Akkor a „lebegtetés” köré építette gondolatvilágát: elmondása szerint egy kisebb bolygót hozott létre, egy gömböt, melyet mohával „népesített”, és egy henger alakú „sötét dobozban” lebegtetett. A gömb így érinthetetlen maradt az érdeklődő kezek számára, s csak a szem vizsgálhatta földöntúli élményét. Elektromágnesek segítségével hazudtolta meg a gravitációt, mint egy szeánsz főmágusa, aki képes a „halottat is föltámasztani” – legalábbis ennek a látszatát kelteni. A teremtéssel játszott, ezzel is csak emberi léptékben, hiszen a moha, mint a túlélés szimbóluma teljesen elszaporodva mégis elpusztíthatja otthonát: súlyának növekedésével kibillentve a gömböt statikus helyzetéből. 

 

„A kibővített emlékezet” című tárlata egy kutatás eredménye, vagy inkább csak része, az úgynevezett „Augmented Reality”, ahol a számítógép, a kamera és egy bizonyos kód-rendszer hármas játékáról van szó: idősíkokat áthidalva mutatja be a technika egy újszerű vívmányát. Mondanivalójának alapjai egészen Stróbl Alajosig nyúlnak vissza, akinek az akkori kiállítótermében, a „Fríz Teremben” helyezte el a teremről készült korabeli fotóit. Archív felvételeket gyűjtött Stróbl galériájáról, majd ezeket oly módon tünteti fel, mely szemmel láthatólag nincs jelen, csak a „kukkoló” kamera forgatásával és egy kód-rendszerrel válik „világossá”. A valós falon láthatók a kódok képei, a kamera mozgásával pedig rávetíthetjük az adott teremrész korabeli képmását. A kód bármilyen ábra lehet, mely nem ábrázol semmit, pusztán funkciója van, különbözőségük pedig elkerülhetetlen, hogy a kamera által néha élesen, máskor pedig homályosan felvillantsa a régmúlt emlék-lenyomatait. A képek áttetszősége, vagy telítettsége egyfajta titkot is őriz, a látogató személyiségének kilétét: mikor egy telített kép előtt áll meg a néző, a kamerán keresztül szemlélő elfedve látja annak arcát, így válik kiléte ismeretlenné. Egyfajta kísérletet tesz a mai ember személyiségvédelmére, utalás, hogy arcunk helyett már szinte csak számok vagyunk, vagy inkább: kódok, „mikrocsippes” mozgó (s nem lebegő) „objektumok”. A kiállítás érdekessége számomra a meghívón szereplő kód, egyúttal megidézi a távoli „meghívottat” is, belehelyezi a már kiépült tér-idő valóságába, még inkább kiszélesítve, kibővítve virtuális felületét. „Kulcsot” ad a markába, mellyel csalogatóan hat. Ugyanakkor csak az arra érdemesek méltók a jutalomra: a „meghívott” vélhetőleg nem tudja, mit rejt a meghívó „üzenete” mélyrétegeiben, csak ha megjelenik a „szeánszon”.

 

Szvet Tamás személyében egy igazán szimpatikus, lelkes és figyelmes fiatal alkotót ismerhettem meg, aki mindig kíváncsian várja a befogadók érdeklődését, meglátásait. Úgy tűnik, megtalálta a megfelelő médiumot gondolatai anyaggá sűrítéséhez: egy „anyagtalan” művészet talaján, ezzel tükrözve a művészet többrétegűségét, lehetőségeit, s az alkotói szándékkal megáldott ember elengedhetetlen nyitottságát korának „dolgaira”, megőrizve és előhívva az újban rejtőző transzcendens tartalmakat.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :