[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Komlovszky-Szvet Tamás kinetikus művészete

szerző: Kolmont Enikő 2013-09-06

 

Komlovszky-Szvet Tamás kinetikus művészete

 

Komlovszky-Szvet Tamás (rövidebb nevén csak Szvet Tamás) 1982-ben született Gyulán. 2007-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Jovánovics György növendékeként. 2012 májusában a budapesti Bajza utca epreskerti Parthenón-Fríz Termében volt megtekinthető kinetikus kiállítása „Kibővített emlékezet” címmel. A kiállítás időtartama alatt egyik csütörtök délutánon személyesen mutatta be anyagát az egyetem hallgatóinak, kik között én is szerepeltem, így közelebbről volt szerencsém megismerni munkásságát, terveit, elképzteléseit a kinetikus művészet szemszögéből. Jelenleg Kóreában, Seoulban él és tevékenykedik, készíti újabb „megfoghatatlan” műveit.

 

Tamás tudományos jellegű művészettel már korábban is foglalkozott – diplomamunkája ebben a szellemben készült. Akkor a „lebegtetés” köré építette gondolatvilágát: elmondása szerint egy kisebb bolygót hozott létre, egy gömböt, melyet mohával „népesített”, és egy henger alakú „sötét dobozban” lebegtetett. A gömb így érinthetetlen maradt az érdeklődő kezek számára, s csak a szem vizsgálhatta földöntúli élményét. Elektromágnesek segítségével hazudtolta meg a gravitációt, mint egy szeánsz főmágusa, aki képes a „halottat is föltámasztani” – legalábbis ennek a látszatát kelteni. A teremtéssel játszott, ezzel is csak emberi léptékben, hiszen a moha, mint a túlélés szimbóluma teljesen elszaporodva mégis elpusztíthatja otthonát: súlyának növekedésével kibillentve a gömböt statikus helyzetéből. 

 

„A kibővített emlékezet” című tárlata egy kutatás eredménye, vagy inkább csak része, az úgynevezett „Augmented Reality”, ahol a számítógép, a kamera és egy bizonyos kód-rendszer hármas játékáról van szó: idősíkokat áthidalva mutatja be a technika egy újszerű vívmányát. Mondanivalójának alapjai egészen Stróbl Alajosig nyúlnak vissza, akinek az akkori kiállítótermében, a „Fríz Teremben” helyezte el a teremről készült korabeli fotóit. Archív felvételeket gyűjtött Stróbl galériájáról, majd ezeket oly módon tünteti fel, mely szemmel láthatólag nincs jelen, csak a „kukkoló” kamera forgatásával és egy kód-rendszerrel válik „világossá”. A valós falon láthatók a kódok képei, a kamera mozgásával pedig rávetíthetjük az adott teremrész korabeli képmását. A kód bármilyen ábra lehet, mely nem ábrázol semmit, pusztán funkciója van, különbözőségük pedig elkerülhetetlen, hogy a kamera által néha élesen, máskor pedig homályosan felvillantsa a régmúlt emlék-lenyomatait. A képek áttetszősége, vagy telítettsége egyfajta titkot is őriz, a látogató személyiségének kilétét: mikor egy telített kép előtt áll meg a néző, a kamerán keresztül szemlélő elfedve látja annak arcát, így válik kiléte ismeretlenné. Egyfajta kísérletet tesz a mai ember személyiségvédelmére, utalás, hogy arcunk helyett már szinte csak számok vagyunk, vagy inkább: kódok, „mikrocsippes” mozgó (s nem lebegő) „objektumok”. A kiállítás érdekessége számomra a meghívón szereplő kód, egyúttal megidézi a távoli „meghívottat” is, belehelyezi a már kiépült tér-idő valóságába, még inkább kiszélesítve, kibővítve virtuális felületét. „Kulcsot” ad a markába, mellyel csalogatóan hat. Ugyanakkor csak az arra érdemesek méltók a jutalomra: a „meghívott” vélhetőleg nem tudja, mit rejt a meghívó „üzenete” mélyrétegeiben, csak ha megjelenik a „szeánszon”.

 

Szvet Tamás személyében egy igazán szimpatikus, lelkes és figyelmes fiatal alkotót ismerhettem meg, aki mindig kíváncsian várja a befogadók érdeklődését, meglátásait. Úgy tűnik, megtalálta a megfelelő médiumot gondolatai anyaggá sűrítéséhez: egy „anyagtalan” művészet talaján, ezzel tükrözve a művészet többrétegűségét, lehetőségeit, s az alkotói szándékkal megáldott ember elengedhetetlen nyitottságát korának „dolgaira”, megőrizve és előhívva az újban rejtőző transzcendens tartalmakat.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :