Kondor Béla (1931-1972) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő, és még ki tudja, mi minden egyéb. Miatta lettem képzőművész.
Festőnek készült, de képtelen volt szakítani a vonalakkal. Szenvedélyesen élte meg saját művészetét, küldetése volt, mondhatnám, hogy tudatában volt elhivatásának, ha a tudat regisztrálhatná egyáltalán ezt a fenomént. Érezte, talán ez a megfelelő szó, nem is - hitte, hogy kiválaszttatott.
Pilinszky és Nagy László kortársa, ez utóbbihoz baráti szálak is fűzték. Ő maga is írt verseket, és Nagy László is szívesen rajzolt, láttátok a Kísérlet a bánat ellen c. kötetét?
Ajánlom figyelmetekbe az alábbi verset, de mindenekelőtt a mellékelt festményeket és rajzokat.

Kondor Béla: Értekezés a színekről

A fehér gyász-szín,
könnyekkel sós vízben mosdatott
feketeség.
Karok, combok, a kényes nyak
és holdvilágképű hűs hasak
színe, ahová fejet hajthatsz
szomorúságodban fülelni.

A vörös vércsomók, erek
és kiáltozások szép színe.
A vörös csavaros út
a kékbefulladó kék hegyre fel;
és nincsen alatta semmi hegy.

A szürke, mint haldokló
motorok gőze;
lármás és rossz szagú.

A lila szín titkos ösvény
és menetelnek rajt
sárga öltözékben sokan.
Lábuk helyett csizma
s a fejük helyett narancs,
rémülten lángoló narancs

A barna pedig gömbalakú
és ráncos, mint a Föld nyaka.

A zöld meg vékony abroncs;
a tenger ki ne loccsanjon
- az a mérges tenger –
füst kén és lehellet
ne törjön elő,
Amikor az Úristen vigyázni restell.
 

Kondor

A galéria megnyitása: https://www.rovart.com/hu/gallery.php?id=291

Az Ön véleménye
név:
e-mail:
hozzászólás:
biztonsági kód:	Nem látom a kódot - Ide Írja be a biztonsági kódot!

Vélemények :