[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Könyvhét, vers, Pityol

szerző: Mizser Attila, Juhász Katalin, Szászi Zoltán 2011-05-31

 

Könyvhét, vers, Pityol

Mizser Attila: Lapos Vidék


Önök most minden bizonnyal félreérthetik. Pedig nem egy régió, térség ócsárlására kerülne sor, nem mintha nem állna közel hozzám egy ilyesféle gesztus. Mondjuk egy adott helyre, különösképp, ha az megérdemli. Egy kritikus alapállást. Ha igen…
De nem. Most másról esik szó.
 

Helyünk nem is lehetne másképp értelmezhető, determinálható. Szűkebb közegünkről a lapok közé szoruló életről, a számunkra valóságosról beszélnék, mert nagy bizonyossággal vélelmezhető, hogy a Kedves Olvasók egy nem akármilyen birodalom ismerői, őrzői. Digitális forradalom ide, Marconi-galaxis oda. Valami félreérthetetlenül személyes szorult a gerinc közé, valami olyas privát minőségű matéria, amely ugyanakkor határozott és markáns. Semmivel össze nem téveszthető fundamentum. Egyidős velünk, emberekkel. A Könyvek Könyve meg még tán egy minden időt megelőző lenyomat. Itt a szerzői jogokról persze nem is nyitnék vitát, és arról sem, hogy netalán az „I” betűnél kéne-e keresni a katalógusban.
 

Ebből, ezekből számolunk a világgal, amióta világ a világ. Olvasunk. Ennek a cselekvésnek szinte minden attribútumával. Értelmezünk, képet alkotunk és persze véleményt. De ezt már egyeseknél írásnak is nevezzük, nem mintha ez nem ugyanarra a lapra történne, csak lehet épp már más lapra tartozik. Hisz nem csupán szellemi táplálék a könyv, ugyanúgy receptjeink nem is oly titkos búvóhelye. A lapok közéből élünk, étkezünk. Olvassuk a jövőt, és kutatjuk a múltat. Egyedül a könyvvel nem vagyunk a másikon kívül magányosak. És azonosulhatunk egy egykori, vagy pedig majdani magunkkal. A „Lapos Vidék” menedék, nem egy degradáló szószerkezet. Ez a képzelet konstruálta önálló terület.
 

Nem is kérdés, hogy az év egyik legszebb szakában legyen alig egyhetes Ünnepe. Mi más is érdemelné ki ennyire? Hisz az emlékezés és felejtés feloldására, kauzalitására egyaránt a lapok adnak alapot. A fűzöttek, a ragasztottak és kötöttek. Nézőpontok, látásmódok és emlékek rétegeződnek egymásra. Ahol a hang, amelyen csak mi olvasunk, képzi meg azt a világot, szigetet, ahová vissza lehet térni, és ahonnan el lehet indulni. Mindig.
 

Szerb Antal írja azt, hogy a nem túl szép könyveket lehet igazán jól olvasni. A nagyon szép könyv megfélemlíti és zavarba hozza az embert, mint például, nemcsak az én esetemben, a nagyon szép nő. De gondolom Hölgyeim, Önöknek egyaránt létezik egyfajta idea… Szóval azok a legrokonszenvesebb könyvek, írja Szerb Antal, amelyek minden pretenció nélkül szépek. Úgy szépek, mint egy kedves töltőtoll, vagy macska, vagy pipa. Amelyek könnyen és tartósan akklimatizálódnak az ember polgári környezetében. Amelyek magukon viselik a szerzőjük, kiadójuk szeretetét. És az olvasó majdan tudja érezni ezt.
Addig jó, amíg tudja, és találja meg, nehogy… hisz talán emlékezünk a megkorbácsolt lovat sirató, átölelő Nietzschére, remélem, a könyv mítoszában, egyszer nem kerülünk a megrendülés ezen visszafordíthatatlan szakaszához, hogy stílusosak legyünk zárófejezetéhez.

Addig is Kellemes Könyvhetet!

 

Juhász Katalin: Az utolsó napon

 

 

Fehér fehérrel összemosva
Szappannal hiába sikáljuk
Hagyjuk veszni
Már úgysem lehetünk a régik
Akartuk az időt, de nem maradt

Nyugodjunk bele
Tetszelegjünk a jelenben
Zsebkendővé gyűrve a múlt
Képzeljük el a spirált
Amelyen épp haladunk


Lenyelünk egy-két sóhajt
És nekifeszülve
Kirántjuk magunk
A forgásból mely a völgyet
Szétrepítette

Ebben nem segíthet
Senki ember
Hull majd ránk a napfény
És a felénk tartó szúnyograj
Egy percre megmerevedik

 

 

Solitudo

 

mi is ilyenek leszünk
tragikus rögtönzők
két rossz közül a nagyobbat
reszkető kézzel berendezni
egy kriptát magunknak
nedves kicsit
de olvashatóak már neveink
precízen kivésve
büszke seggre esések
bűnöknek megbűnhődése

fák foglalják majd keretbe
helyünket a földben
mély nyomok vezetnek
hozzánk telente
s aztán tőlünk elfele
szétseprik világunk
egyszer egy szép új
kerül helyette
mint kővázába
frissen vágott szegfű

 

Szászi Zoltán: Lírai groteszkek Bettes módra

 


Különös csemegével mutatkozik be a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó az idei könyvhéten, Bettes István: Sírparadicső című kötetével. A félszáznál is több vers sajátságos, utánozhatatlan nyelvezetével, fanyar, polgárpukkasztó, sehová be nem illeszthetően groteszk humorával egyedülálló poétikai teljesítménye a költőnek a mai magyar irodalomban. 
Bettes István még bő harminc évvel ezelőtt induló költői pályájának az elején egyfajta klauni posztot osztott ki magának, s ehhez saját nyelvi képletekkel, humorral és kellő komolysággal látott hozzá, s teszi ezt máig. Úgy, hogy a groteszkben teljesen helyspecifikus, tájhoz, régióhoz köthető kifejezéseket emelt be a költészetébe. A most megjelenő kötetbe, amelyet Nagy Zoltán grafikusművész illusztrált, olyan régi, mondhatni klasszikusnak számító versek is ismét besorolást kaptak, mint a Bio-narkót csak nekünk!, a Száraz kex, vagy a Kacsa csacsa és a Galibababuliba. Akár gyerekverseknek is titulálhatnánk ezeket a  fanyar, de lírai szövegeket, ám ez nem teljesen jó besorolás lenne. Bettes új félig válogatás, félig átirat kötete méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik valami szokatlant, valami egyedi ízt és keserédes élmény helyett tömény groteszkben megírt létnaplót, érzés-lenyomat blogot, valami igazi és érett élményt várnak. Ha gasztronómia hasonlatot keres az ember, akkor ez a kötet kamambersajt, dió, méz, száraz fehérbor és chili paprika élményét adja, flambírozva egy kis gömöri szilvapálinkával.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :