[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Könyvvel állított emléket soha nem látott nagyapjának

szerző: Kovács Ágnes 2014-07-25

 

Könyvvel állított emléket soha nem látott nagyapjának

 

     A Nagyapám Isonzón című könyv bemutatása is része volt annak a kétnapos programsorozatnak, amelyet a szilicei Kakasmandikó polgári társulás szervezett. A késő gótika korában épült református erődtemplomban a vasárnapi templomi megemlékezést a szilicei származású Máté László könyvbemutatója követte, akinek a Sziliceföld, Sziliceföld és a Csillagnyáj című könyvei után ez a harmadik kiadványa, amely valamilyen szempontból kapcsolódik szülőfalujához, Szilicéhez. 

 

     Az idős Mezei Sándor bácsi, valamikori szomszéd maga is elérzékenyült, amikor az ismert, Doberdóról szóló éneket előadta. De a hallgatóság hasonló érzésekkel küszködött, hiszen talán minden jelenlévőnek valamelyik felmenője harcolt vagy ott maradt az isonzói harctéren. Szilicéről 39-en nem térhettek haza, köztük az akkor még csak 32 éves Máté László, a szerző nagyapja. Hogy a személyes hangvételű, ám az összmagyarságot érintő könyv megjelenhetett, abban nagy érdeme volt az Óbudai Egyetemnek, amelyik felvállalta a kiadás költségeit, miután a szerző magánkiadásra irányuló kísérletei rendre sikertelenül végződtek. Fodor János rektor elmondta, az egyetem célul tűzte ki, hogy a magyarok képessé váljanak nyelvük megőrzésére és a nemzeti emlékezet frissen tartására a Kárpát-medencében. Máté László megköszönte az egyetem rektorának a lehetőséget, s hozzátette, sok véletlennek tűnő, a dolgok együttes állása vezetett el ahhoz, hogy éppen a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára jelenhetett meg a könyv. A szerző visszaemlékezett arra, hogy gyerekként kártyázgattak azokkal a levelezőlapokkal, amelyeken a nagyapja üzent haza a frontról, akinek negyedik gyermeke, a szerző apja, a fronton harcoló katona eleste után két héttel született meg. Minden levelezőlapon a család, a gazdaság és az állatok, valamint a haza sorsa felől aggódott. 

 

     Máté László, az unoka éveken keresztül kutatott a nagyapja holléte után, mígnem sikerült kiderítenie, hogy hol, s melyik sírban nyugszik. A könyvben leírja az odautat, azt a szívélyes fogadtatást és tapintatos hozzáállást az illetékesek részéről, amelyben része lehetett, valamint a szlovén múzeumok e szomorú örökségről való kegyeletteljes gondoskodását. Ez a könyv a szerző számára – csakúgy, mint a könyvbemutatót megelőző istentisztelet – jó alkalom volt arra, hogy megvizsgálja lelkiismeretét, hogy feltegye magának a kérdéseket: hogyan gazdálkodott a családdal, a hittel, a nemzeti értékekkel. Mert az a 100 ezer katona, akik a nagyapjával együtt a tömegsírokban nyugodnak, a lehető legtöbbet adták: az életüket idegen hatalomért és érdekekért. 

 

     A megállapítás nem hízelgő: méltatlanok vagyunk. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :