[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

hastréning

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Könyvvel állított emléket soha nem látott nagyapjának

szerző: Kovács Ágnes 2014-07-25

 

Könyvvel állított emléket soha nem látott nagyapjának

 

     A Nagyapám Isonzón című könyv bemutatása is része volt annak a kétnapos programsorozatnak, amelyet a szilicei Kakasmandikó polgári társulás szervezett. A késő gótika korában épült református erődtemplomban a vasárnapi templomi megemlékezést a szilicei származású Máté László könyvbemutatója követte, akinek a Sziliceföld, Sziliceföld és a Csillagnyáj című könyvei után ez a harmadik kiadványa, amely valamilyen szempontból kapcsolódik szülőfalujához, Szilicéhez. 

 

     Az idős Mezei Sándor bácsi, valamikori szomszéd maga is elérzékenyült, amikor az ismert, Doberdóról szóló éneket előadta. De a hallgatóság hasonló érzésekkel küszködött, hiszen talán minden jelenlévőnek valamelyik felmenője harcolt vagy ott maradt az isonzói harctéren. Szilicéről 39-en nem térhettek haza, köztük az akkor még csak 32 éves Máté László, a szerző nagyapja. Hogy a személyes hangvételű, ám az összmagyarságot érintő könyv megjelenhetett, abban nagy érdeme volt az Óbudai Egyetemnek, amelyik felvállalta a kiadás költségeit, miután a szerző magánkiadásra irányuló kísérletei rendre sikertelenül végződtek. Fodor János rektor elmondta, az egyetem célul tűzte ki, hogy a magyarok képessé váljanak nyelvük megőrzésére és a nemzeti emlékezet frissen tartására a Kárpát-medencében. Máté László megköszönte az egyetem rektorának a lehetőséget, s hozzátette, sok véletlennek tűnő, a dolgok együttes állása vezetett el ahhoz, hogy éppen a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára jelenhetett meg a könyv. A szerző visszaemlékezett arra, hogy gyerekként kártyázgattak azokkal a levelezőlapokkal, amelyeken a nagyapja üzent haza a frontról, akinek negyedik gyermeke, a szerző apja, a fronton harcoló katona eleste után két héttel született meg. Minden levelezőlapon a család, a gazdaság és az állatok, valamint a haza sorsa felől aggódott. 

 

     Máté László, az unoka éveken keresztül kutatott a nagyapja holléte után, mígnem sikerült kiderítenie, hogy hol, s melyik sírban nyugszik. A könyvben leírja az odautat, azt a szívélyes fogadtatást és tapintatos hozzáállást az illetékesek részéről, amelyben része lehetett, valamint a szlovén múzeumok e szomorú örökségről való kegyeletteljes gondoskodását. Ez a könyv a szerző számára – csakúgy, mint a könyvbemutatót megelőző istentisztelet – jó alkalom volt arra, hogy megvizsgálja lelkiismeretét, hogy feltegye magának a kérdéseket: hogyan gazdálkodott a családdal, a hittel, a nemzeti értékekkel. Mert az a 100 ezer katona, akik a nagyapjával együtt a tömegsírokban nyugodnak, a lehető legtöbbet adták: az életüket idegen hatalomért és érdekekért. 

 

     A megállapítás nem hízelgő: méltatlanok vagyunk. 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :