[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Kopogni csak életveszély esetén!

szerző: Kovács Ágnes 2011-03-30

 

Kopogni csak életveszély esetén!

Ha az ember olykor-olykor orvoshoz menni kényszerül, a sokszor többórás várakozási időt csak kevesen kerülhetik ki. Persze, pénzért előnyt élvezhetünk, de ez sem jelent minden esetben azonnali bejutást. 

 

Ám mit tegyen az a páciens, akinek nem tellik arra, hogy megfizesse az elsőbbséget? A válasz egyszerű: várja ki a sorát. Azt szokták mondani, hogy a nyugdíjasnak és a munkanélkülinek amúgy is sok ideje van. És persze a diáknak is, aki egyébként is szívesen lóg az óráról (tisztelet a kivételeknek).

 

Mindazonáltal lehetne humánusabb a rendszer. Ha már várni kell is, legalább ne azt lássa a több órája várakozó páciens, hogy az orvos csak kilenc óra tájt érkezett meg nyolc óra helyett, ráadásul egy ismerősével, akit az orvosi szoba ajtaján vitt be magával. Utána betoppant egy díler, aztán tíztől konzílium van - amiről a betegek csak véletlenül értesülnek, mert a nővér nem tartja őket érdemesnek arra, hogy közölje velük. Jó esetben azok, akiknek csak újabb adag gyógyszerre van szükségük, vagy a papírokat viszik be, sikerrel járhatnak. Mindeközben a váróteremben lévők egyre hangosabban morognak, és szidják az orvost.

Ismerek egy olyan vidéki rendelőt, ahol ugyan kopoghat az ember, nem nyit ki a nővér, vagy csak nagyon sokárra. Mert az ajtón az a felirat szerepel lóbetűkkel, hogy „Kopogni csak életveszély esetén!” Kész röhej. Nem is csoda, ha ez a felirat nem tartja vissza az embereket attól, hogy mégis bekopogjanak; a nővér sem siet kinyitni - holott akár életveszély is lehetne odakinn!

 

Azért hangsúlyozom a vidékiséget, mert a nagyvárosokban többnyire mást tapasztalni. Például a kassai kórházakban vagy a sacai US Steel-es magánkórházban másként bánnak az emberekkel. Pedig ott sincs kevesebb várakozó. Az ápolónők valahogy türelmesebbek, kedvesebbek, kopogásra szinte azonnal kinyitják az ajtót, s nem csapják be az ember orra előtt, ha a folyosó végéről futva még el akarja érni a kikukucskáló nővért. A vidék az minden tekintetben vidék. A vidéki rendelőintézetekben a nővérek uralkodhatnak a betegek fölött, és tudatosíttatják is velük, hogy tőlük függnek. Ha pedig ez flegmatizmussal, munka- és emberundorral is párosul.... hajjaj! Egyszerűen az az aprócska tény is elég, hogy nem nézik embernek a beteget, s nem kezelik egyenrangúként, hanem mintha csak valami zavaró tényező lenne.

 

 

Egyszer a párhetes gyermekemmel kényszerültem az egyik orvoshoz menni - akut problémával, ami egyébként még látszott is (bedagadt szemek), mint ahogyan az is látszott, hogy a párhetes gyermekem hozzám tartozik (azért nem hagyhattam otthon, mert szoptattam). A nővért szépen megkértem, részesítsen előnyben, mert látja, ez a helyzet. Egy fél óra elteltével még mindig a levegőtlen váróban ültem, bedagadt szemekkel, novemberben, az influenzás időszak küszöbén a párhetes csecsemővel (akit mit volt mit tenni, időközben meg kellett szoptatnom). Aztán, amikor legközelebb kijött a nővér, már elcsukló hangon kértem, hogy vegyen be. Még egy kicsit megváratott. Amikor pedig végre behívott, leteremtett. Hiába magyaráztam, hogy nem magam miatt akartam előbb bejutni, hanem a baba miatt. Nem hatotta meg (én annál inkább „meghatódtam” - a közömbösségétől és a pléhpofától, no meg a hormonjaimtól, amelyek babavárás és szoptatás idején fenekestül felborítják az ember érzelmi életét). 

 

Ilyen és hasonló cécók miatt aztán a betegek más orvos után néznek - ha lehetőség nyílk rá, vagy magánorvost keresnek fel. Másrészt viszont ismerek olyan orvost, aki lecserélte az asszisztensét a sok panasz miatt. Egy valamirevaló orvos ad az ilyesmire, hiszen tudja, a betegekből él.

 

Van egy szakember Kassán, akinek - mint időközben megtudtam - 16 ezer (!) betege van. Mert olyan jó orvos, mert olyan alapos, mert nem futószalagon kezeli a betegeit. Nála épp ezért kell órákat várni. De az ember tudja, hogy érdemes - igaz, elégedetlenkedők mindig akadnak, akik meg vannak győződve arról, hogy ők ki tudnának találni egy jól működő rendszert.

 

A magánorvosoknak azért fizetünk, hogy orvoslátogatáskor ne menjen rá egy teljes munkanapunk, hogy megspóroljuk a többórás várakozást (bár az egyik magánorvoshoz két hónapot kellett várnom - persze nem a rendelőjében, míg végre időpontot kaptam), hogy kulturált környezetben lássanak el minket, vagy éppenséggel biztosak akarunk lenni afelől, hogy odafigyelnek ránk és mindenképpen meggyógyítanak. Akik fizettek már magánorvosi ellátásért, úgy gondolják, megérte az anyagi ráfordítást. Az sem mellékes, hogy a magánorvosi intézményekben többnyire elérhető a csúcstechnológia, a gyógyszerelés pedig nem függ össze a gyógyszergyártói lobbival.

 

Végszóként van egy jó hírem: áprilistól (újfent) nem kell kérni a körzeti orvostól beutalót, ha szakorvosi kezelésre van szükségünk. A beteg minden bizonnyal el tudja dönteni, hogy a baján csak szakorvos tud segíteni. Ha pedig bizonytalan abban, hogy milyen szakorvoshoz forduljon, még mindig megkérdezheti a körzeti orvosa asszisztensét. Ezzel időt spórol magának, meg a körzeti orvosnak is, aki egyébként ilyen esetekben nem is látja a betegét, mivel a nővér automatikusan kiírja a beutalót a megfelelő szakorvoshoz. Aztán majd egy következő kormány ismét visszaállítja az eredeti rendszert, egy következő pedig a másikat. Így játszadoznak az emberek idejével.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :