[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Körtvélyesiek

szerkesztette: Kovács Ágnes, 2006-06-27

kilátás a Tornai-medencére... a történelem forgatagában...
A frissen alakult Körtvélyes Polgári Társulás egyik céljául tûzte ki, hogy felkutatja a falu történelmét, s a faluból elszármazott neves egyének életútját.


 

a Szent Anna kápolnáról

a Szõlõhegy

táj

a Szent Anna

a kápolna

belsõ tér

Sebõ Gyula: Lükõ Géza

A volt Torna megyében, Körtvélyesen született 1822. július 24-én. Iskoláit Rozsnyón és Eperjesen végezte. Ügyvédi oklevelét az 1843−44-iki országgyûlés ideje körül Pozsonyban szerezte. Ezek után sokáig Tihanyi temesi grófnak volt a titkára, de hivatalából hazaszólította az õ megyéje, ahol alig 24 évesen Torna vármegye alszolgabírójának választották, majd másfél év múlva fõszolgabíróvá. 1848-ban ebben a tisztségében éri Batthyány miniszterelnök felhívása, hogy „a forradalom és a haza vívmányainak védelmére szabad csapatok alakíttassanak.” Lükõ Géza azonnal hozzálátott ilyen csapatok szervezéséhez, s rövid idõn belül 200 fõbõl álló, önkéntes sereg állott készen, mely egyik tisztje õ maga lett.

Görgei táborában a kápolnai ütközetben Verpelétnél súlyosan megsebesült. Fölgyógyulván újra elfoglalta hivatalát, s nagy tevékenységet fejtett ki Torna megyében a szabadságharc érdekében.
Paszkievics herceg egy cserkeszõ (sic!) csapatot küldött ki a tornaiak megfékezésére. Lükõ Géza megmenekült, mert helyette Sassz orosz tábornok egy elfogott kereskedõt ítélt halálra. Ám kiderült a tévedés, s a megmenekült kereskedõ sietett figyelmeztetni Lükõ Gézát, hogy mi vár rá, ha az oroszok kezébe kerül.

A szabdságharc leverése után egy ideig bujdosott, majd körtvélyesi birtokára vonult és gazdálkodott. 1861-ben Torna megye másodalispánjává választották, de nemsokára letette hivatalát. 1865-ben a görgõi kerület megválasztotta országgyûlési képviselõjének. 1872-ben újra Torna megye alispánja lett, de egy év múlva a görgõi kerület újból országgyûlési képviselõvé választja, és e kerületet függetlenségi programmal képviseli. A parlamentben a függetlenségi pártklub elnöke lett. Egyházi téren huzamosabb ideig volt tanácsbíró, egyházmegyei gondnok, tagja volt a debreceni zsinatnak s a konventi legfõbb bíróságnak.

Körtvélyesen hunyt el 1893. június 6-án.  Raisz Kersztély − a szoroskõi mûút tervezõje és építõje, valamint  az aggteleki Baradla-barlang feltérképezõje – családi sírboltjában van eltemetve. Birtokai és lakása a körtvélyesi szõlõhegy egyik romantikus zugában, az Evetes nevû dûlõben voltak, ahol szõlõ- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Az utódoknak a  II. világháború végéig godosan karbantartott gyümölcsösük, modern pálinkafõzdéjük volt ezen a birtokon. A benesi dekrétumból kifolyólag jogfosztottakká váltak és tulajdonuk egy volt partizánnak lett kiutalva. Az egykori õsi birtok − amely saját kis temetõvel is rendelkezett − mára már modern, természetbe nem illõ hétvégi házak, tömegével van teleépítve.

Birtokuk egy részét egy helybéli lakos, Zsebik Dániel vette meg, aki idõs korában visszaemlékezve felelevenítette gyermekkori élményeit, amikor cselédnek szegõdött a Lükõ-birtokra. Emlékezett rá, hogy a  késõbb általa megvásárolt épület egyik szobájának falán ott lógott egy szívtájékon átszúrt, véres honvédzubbony, s a történetet a következõképpen mesélte el:

A kis honvédcsapat e lak fölé magasodó sziklák között kanyargó hágó védelmére foglalt állást. Az orosz csapatokat meghátrálásra kényszerítette a maroknyi csapat.  Azonban az orosz csapatokat egy ruszin származású görgõi katolikus pap egy hegyi ösvényen a honvédek háta mögé vezette, hol már a túlerõvel szemben nem volt esélyük. Az oroszok nagy öldöklést vittek véghez, meggyalázva, holtukban is megcsonkítva az áldozatokat. A szétszórt honvédcsapat néhány tagja menekülve a kegyetlenkedõ túlerõ elõl a fennsíkon található borókásba húzódott vissza, ahol az ellenség bokorról bokorra járva szuronnyal bökdösött át minden bokrot. Így szerezte sebét a zubbony tulajdonosa is, de mivel fájdalmát visszafojtva nem jajdult fel, vagy a csatazajban nem hallották meg, így megmenekült, és levonszolva magát a völgyben lévõ családi házhoz felépült sebeibõl.
A forradalom leverése után a környékbeli volt honvédeknek bujdosniuk kellett, s a birtok egyik szegletében – földalatti zeg-zugos járatairól elnevezve – a  Boglyos-pincében rejtõzködtek. A szép számban fellelhetõ besúgókat megtévesztendõ egy disznóólat ácsoltak a bejárat elé, és így a cseléd feltûnés nélkül vihette az egyik vödörben a disznóeledelt, míg a másikban a bujdosó honvédoknak adta le a pincébe az élelmet.

A család, amely az említett épületet eladta, Kassára költözött, s bizonyára az ereklyeként õrzött honvédzubbonyt is magával vitte. Pár évvel ezelõtt a Rozsnyói Bányászati Múzeum tulajdonába került Kassáról egy hasonlóan átszúrt, átlõtt, vérfoltos honvédzubbony. A szóban forgó került volna méltó helyére? Talán majd egyszer ez is kiderül. A frissen alakult Körtvélyes Polgári Társulás egyik céljául tûzte ki, hogy felkutatja a falu történelmét, s a faluból elszármazott neves egyének életútját.

 
      
 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :