[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Kreatív energia

szerkesztette: krónikás, 2009-11-30

Design 09Kezembe kapom az idei Design Hét programfüzetét.
Ismerõs ez a fekete-piros kombináció, jó néhányszor szembejött már velem a négyes-hatos villamos oldalán meg a metróaluljárókban.


Úgy néz ki, mint egy túlméretezett chipkártya: a vékony, fehérszínû áramkörök utat törnek maguknak, helyenként keresztezi egyik a másikat, majd kisimulnak, s egymás mellett haladnak párhuzamosan, egy irányba.
Kreatív energiák.

2




3




5




5

Kreatív energia: amivel nem érdemes spórolni


Merthogy ilyen is lehet, sõt ilyennek kell lennie, nem csak újrahasznosíthatónak meg takarékosnak, s legfõképpen nem olyannak, ami csak Joule-ban mérhetõ. Az energia ugyanis „az anyagnak az a képessége, hogy helyzeténél vagy mozgásánál fogva munkát tud végezni” (idegen szavak és kifejezések szótára). A design esetében ez a munkavégzés nem más, mint „az értelmes rend megteremtése érdekében tett tudatos erõfeszítés”, ahogy azt Victor Papanek, designer, designteoretikus, egyetemi professzor is megfogalmazta. A tudatos erõfeszítés pedig nem holmi „ide nekem az oroszlánt is” mentalitás, sokkal inkább intelligencia függvénye, ami kreatív energiákban képes testet ölteni. Mert a szükséglet felismeréséhez (mely „a design elsõdleges feltétele” – mondja Charles Eames, amerikai formatervezõ, építész) nyitott szem és intelligencia, az alkotói munkához pedig kreatív energia szükséges.
A képlet tehát egyszerû. Ülj a dugóban egy keveset (azt hiszem, ez nem oly nehéz, mármint nem az „egy keveset”, hanem a „dugóban”). Talán jobb lett volna, ha ma el sem indulok otthonról. Hát, nem igazán nevezném kreatív megnyilvánulásnak. Ülj még egy kicsit a dugóban. Milyen hosszú ez a kocsisor, és még a gyerekért is el kell menni az óvodába. Inkább tervezz egy elektromos közlekedõ és szállítóeszközt. Ha nem megy, akkor sem kell kétségbe esni, hála Lenkei Balázsnak, aki (talán épp az elõbb említett tapasztalatokból kiindulva) megalkotta az eScartot s megérdemelten lett az idei Magyar Formatervezési Díj egyik díjazottja. Vagy ott van például Illéssy Lenke, aki újraértelmezett kismamaruha-kollekciójával prezentálja: a várandósság nem takargatnivaló állapot, de nem is bõ pulóver és kantáros nadrág, hanem kényelmes viselet, elegancia, nõiesség (és anyaság!) – mindez viszkóz jersey anyagból (az Ille-Olla kismamaruházatért a Magyar Formatervezési Tanács különdíjában részesült).
Tovább folytathatjuk a díjazottak névsorát Bendzsel Tamás Anyscanjével (három modalitású orvosi berendezés), Dévényi Dalma Alma és Kiss Tibor, avagy a Je suis belle õszi/téli kollekciójával, Kiss Zsombor Krisztián Merész (Fotó) Arculatával, Görömbei Luca „csodájával” (építészeti üvegelemek) valamint Nagy Krisztina Pilop elnevezésû játékos eszközkészletével, amely kifejezetten diszlexiás gyerekek számára készült.
A különdíjasok közül pedig a már említett kismamaruházaton túl bõrkesztyûvel (csomagolás és arculat, alkotó: Kovács György), bizarrnak ható, ám nemes síremlékkel (Seeyou, Maurer-Klimes Ákos, Kucsera Péter, Ivánka András Rudolf, Ivánka Katalin munkája), egyszemélyes mûrepülõvel (Corvus Racer 540, Voloscsuk Andrástól) is találkozhattunk az Iparmûvészeti Múzeumban megrendezett díjátadón. Sõt a Magyar Formatervezési Díjon túl idén elõször került átadásra a Design Managment Díj, amit 2009 tavaszán alapított a Magyar Formatervezési Tanács. A díjat olyan intézmény, illetve vállalt érdemelheti ki, amelynek munkásságában a design mint „elõre tervezett vezetési eszköz” fontos szerepet játszik. Az 58 jelölés közül ezt az elismerést a Mûcsarnok, illetve a Tungsram-Schréder Zrt. vívta ki magának.
Legyen szó akár hétköznapi bosszúságokról, ruhakölteményekrõl, gyerekjátékokról vagy akár nemzetközi szintû designstratégiáról, a probléma, avagy a szükséglet felismerése mindenkor elsõdleges szempont. Másképp az energia, amit egy nem létezõ probléma megoldására fordítunk, könnyûszerrel válhat a puszta esztétikum áldozatává. Márpedig csakis praktikum és szépség szimbiózisából születhet valamirevaló tárgy, ahogy azt Adam Smith is megfogalmazta: „A hasznosság a szépség egyik legfõbb forrása…bármely rendszer vagy gép alkalmassága arra, hogy beteljesítse, amire szánták, bizonyos helyénvalósággal és szépséggel ruházza fel az egészet, és már a puszta gondolatát, a felõle való elmélkedést is kellemessé teszi„ (Az erkölcsi érzelmek elmélete, 1759).
A kreatív energia olyasvalami, ahol „nem a tárgy, hanem az ember a cél” (Moholy-Nagy László), hiszen az iparmûvészet, a design nem pusztán alkotás, hanem nagyon is kézzel fogható, mindennapi emberi szükségletek és kívánalmak generálta, a társadalommal és a tudománnyal együtt lélegzõ, élõ organizmus. Valami, ami tárgy és annak használója közötti párbeszédre épül (itt említendõ meg, hogy a tavalyi Design Hét a Párbeszéd jegyében telt).
Bár a Föld energiakészletei kimerülõben vannak, a kreatív energia az egyetlen ezek közül, amivel nem érdemes spórolni, ami idõrõl idõre „regenerálódik”, és egyre több lesz belõle. A díjazott munkákon végigtekintve láthatjuk, hogy alkotói kreativitásból itthon sincs hiány. S ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy akkor mégis mi az, ami határt szab(hat) ennek az „éltetõ erõnek”, csalódni fogunk, ha önmagában csak a gazdasági válságra hivatkozunk (akkor is, ha ennek hallatára még mindig összerándul a gyomrunk). Bár kétségkívül elválaszthatatlan kapcsolatban áll a design a gazdasági fejlõdéssel (és „nemfejlõdéssel”), nem feltétlenül kell azt gondolnunk, hogy recesszió esetén a designnak (is) hátat lehet fordítani. Talán épp ellenkezõleg, hiszen ahogyan azt Thomas J. Watson, az IBM alapítója és egykori vezérigazgatója vallja: „A jó design jó üzlet.” A szükséges rossz egyben lehetõség is. Az pedig, hogy miként tekintünk a lehetõségekre, már rajtunk múlik, s ez gondolkodásmód és mentalitás kérdése. Lehet, hogy van szelektív hulladékgyûjtõnk meg energiatakarékos izzónk, de vajon tényleg különválogatjuk-e a papírt a mûanyagtól, és lekapcsoljuk-e a tévét, ha véget ért a szombat esti film? A finn design remekeit felvonultató A természet arcai és a dán Normann Copenhagen sem „dejóvolnaha” sóhajtozásokat kell, hogy kiváltsanak belõlünk. Inkább azt a felismerést kellene erõsíteniük bennünk, hogy annak a bizonyos túlméretezett chipkártyának az áramkörei összekuszálódnak ugyan, de a végén mégis egy irányba tartanak.
(a Magyar Formatervezési Díj kiállítása november 22-ig volt megtekinthetõ az Iparmûvészeti Múzeumban)

         Mayer Kitti     


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :