[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

kubrick II.

szerkesztette: skitzz, 2009-01-30

kubrick... az elidegenedés fogalma hétköznapi értelemben, teljes mértékben használható Kubrick filmjeirõl alkotott általános benyomásáról, ha valamiképpen azt akarjuk kifejezni, hogy az ember valamilyen módon elvesztette a kapcsolatot környezetével.


kubrick
kubrick
kubrick a ragyogás forgatásán
kubrick
kubrick és jack nicholson
kubrick forgat
kubrick forgat
kubrick a spartakus forgatása közben
kubrick
kubrick

Az elidegenedés érzete Stanley Kubrick filmjeiben


 További fogalom, ami Kubrick filmjeivel asszociálható – és amirõl a dolgozatom szólni fog – az az elidegenedés, illetve annak az érzete. Egy olyan általános benyomás, amit a film megtekintése után érez a nézõ, jóllehet, ez egy meglehetõsen pesszimista vélemény az emberekrõl, amit Kubrick saját nézetként közvetít filmen keresztül. A „kreatív destrukció” leírás is használható ennek az érzetnek a köznyelvi megfogalmazására. Összefoglalva, az elidegenedés fogalma hétköznapi értelemben, teljes mértékben használható Kubrick filmjeirõl alkotott általános benyomásáról, ha valamiképpen azt akarjuk kifejezni, hogy az ember valamilyen módon elvesztette a kapcsolatot környezetével.
 

Ám az elidegenedés tudományos fogalmát nehezebb behatárolni, fõleg filmes tudományban, mivel az elidegenedés elsõsorban a történelem- és irodalomtudományhoz köthetõ. A modernizmus megjelenésétõl, ebben Antonioni munkásságától kezdhetünk el beszélni elidegenedésrõl, illetve elidegenítési technikákról. Kovács András Bálint a következõket írja az elidegenedés és a modern film kapcsolatáról Antonioni Napfogyatkozás c. mûve kapcsán: 1 „ …azt láttuk, hogyan válik a Semmi puszta fogalma témává. A legtöbb esetben azonban – és tipikusan a modern melodrámában csak a mögöttes, elsõsorban az elidegenedést illetõ ideológia forrása.” Kovács András Bálint az elidegenedés fogalmát a Sartre-i egzisztencialista fogalomhoz, a Semmihez köti, amelyhez olyan tulajdonságokat rendel, amelyek a filmben elõforduló emberi értékek eltûnéséhez vezetnek. A kiüresedés, az elidegenedés lett a film tárgya, nem pedig a filmben elõforduló szereplõk sorsa.2  „Nemcsak leírta a magányos, érzelmileg elidegenedett emberek világát, hanem az elidegenedés érzelmi drámáját akarta ábrázolni.” Antonioni esetében elidegenítési technikaként a hosszú beállításos kameramozgást emlegeti Kovács András Bálint. Ennek az a célja, hogy a szereplõt leválassza környezetétõl és a háttérként szolgáló sivár környezet mintegy ábrázolása az elõtérben megjelenõ szereplõnek.
 

A modernizmus jegyében értelmezett elidegenedés azonban nem érvényes Kubrick filmjeire, még akkor sem, ha elõszeretettel használt fõszereplõt követõ hosszú beállításokat. Egyrészt azért, mert a hosszú beállításoknak más funkciója van, mint Antonioni-nál, másrészt Kubrick filmjei – az elidegenedés érzetkeltés ellenére – nem a modernizmus jegyében születtek. Újból felmerül Kubrick filmtörténeti hovatartozása és szinte lehetetlen elkerülni egyedülállóságának párhuzamát, amivel a filmjeit asszociálják, besorolják vagy éppen ami miatt képtelenség besorolni mûveit. Kubrick legjelentõsebb filmjei – és amivel dolgozatomban foglalkozni fogok - az európai modernizmus idejére esik. Ám Kubrick filmszerkezetei olyan sémákat használnak, amelyek a modernizmust követõ irányzatra jellemzõk leginkább. Ez az irányzat a posztmodernizmus, amelynek a filozófiai hátterét Ihab Hassan jellemzi a legtömörebben:3  „A hasadástól a paradigmáig: az apokalipszistõl az archetípusig. … így, szintén, egy más típusú történelemben, folyamatosan felfedezzük újra a történelmet.” A posztmodernizmusról megjegyzendõ még az, hogy bár elveti a mítoszok történeti sémáit, ennek ellenére elõszeretettel dolgozik azokkal. Kubrick 2001: Ûrodüsszeia c. filmjében a legfeltûnõbb a mítosz felülírási szándéka, általánosságban mégis inkább a posztmodernizmus elõképének lehet értelmezni filmjét, mivel filmszerkezete egyáltalán nem hasonlít a késõbbi posztmodern filmes generáció által használt filmszerkezetekre - mint ahogy semmilyen filmes irányzat filmszerkezeteire nem hasonlít. Annak ellenére, hogy a modernizmus és a posztmodernizmus tekintetében Kubrick mûveit kívülállóként kell tekinteni, a modernizmus filmi eszközeit és a posztmodernizmus filozófiai elveit szemmel láthatóan hordozzák. Ez az elidegenedés egy speciális aspektusát engedi meg elemezni – mégpedig az Ihab Hassan-tól származó idézet alapján – ami Stanley Kubrick személyes vízióit hordozzák magukban komplex, de egységes világszemlélet képében. Ezt az egységes képet próbálom meg elemezni az elidegenedés jegyében, a filmszerkezet, történet és karakterábrázolás szemszögébõl. A három mû, 2001: Ûrodüsszeia, Mechanikus narancs és a Ragyogás, amelyeket elemezni fogok, mind zsánerjegyeket képviselnek. És épp azért, mert ennek ellenére a filmeket mégsem lehet mûfajba sorolni, jobban kitûnik az elidegenedés jelensége, mindez jellemzõen kubricki interpretációban.
 

A három film mind speciális múdon interpretálja az elidegenedést, mindegyiknek részleteiben más a mechanizmusa. A 2001...-ben a tudati azonosság-különbségébõl, a Mechanikus narancsban a társadalmi réteg azonosság-különbségébõl, és a Ragyogásban a családkép felbomlásából adódik az elidegenedés.
 

1 Kovács András Bálint: A modern film irányzatai, Osiris kiadó, Budapest, 2005,120.o. 
2 Kovács András Bálint: A modern film irányzatai, Osiris kiadó, Budapest, 2005, 121.o.
3 Ihab Hassan: POSTmodernISM: A Paracritical Bibliography, Lawrence E. Cahoone: From Modernism to Postmodernism, Blackwell Publishers Ltd., Oxford, 1996, 383.o.


A jövõkép fejlõdése – 2001: Ûrodüsszeia

Az evolúció illusztrációján túl

Ebben a fejezetben a 2001: Ûrodüsszeia c. filmet fogom elemzés alá vetni, Kubrick apokaliptikus vízióját a Hassan-i újjászületés momentumának értelmében. Kubrick 2001: Ûrodüsszeia c. filmje tükrözi a legintenzívebben az õ alkotói stílusjegyeit (kiforrott történetmesélési technikáját, zenehasználatát, dramaturgiáját). És nem utólsó sorban egy olyan univerzális szubjektív véleményt vetít a nézõk elé a sci-fi mûfajában, ami az emberi értelem és érzelem dilemmáját dolgozza fel egy speciális, prófétikusnak nevezhetõ jövõkép formájában. Kubrick a következõket állítja filmjén keresztül interpretált a jövõt irányító mechanizmusokról:

 4 Nem hiszek az emberiség monoteista vallásaiban, de meg vagyok gyõzõdve arról, hogy felállítható Isten tudományos definíciója, amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy csupán a látható világegyetem százmilliárd galaxisból áll(…) .Több milliárd bolygó létezhet, ahol olyan biológiai élet alakult ki, amelyben viszonylag magas szintre jutott az intelligencia. Ezek a lények a náluk fejletlenebb életformák számára éppúgy isteneknek számíthatnak, mint az ember egy olyan hangyafaj számára, amely valamiképp képes felfogni az ember jelenlétét. Ez elképzelhetetlenül magas technikai színvonalú létforma szemünkben a deitás mindkét követelményét birtokolná, mindenütt jelenlevõ és mindenható lenne.

Kubrick más filmjeihez viszonyítva a 2001: Ûrodüsszeiában a legfeltûnõbb a tagolási módszer, ami alapján egy egységes gondolati hordozóvá válik a film. Az egész filmet négy koherens részre osztja, ami elemi interpretációja az apokalipszisnek és az utána következõ újjászületésnek, ahol mitikusként jellemezhetõ harcot vív az intelligencia és az emóció. Az elidegenedés feltételezésem szerint az a pillanat, amely a két erõviszony találkozása egy új minõséggé alakul. A négy fejezet címei a következõk: Az emberiség hajnala, 18 hónappal késõbb, Szünet, Jupiter és a végtelenen túl. Kubrick érdeme más sci-fi rendezõk között az, hogy a jövõt nem egyfajta utopisztikus társadalmi elrendezés naturalisztikus illusztrációjaként festi le, hanem olyan folyamatként interpretálja a jövõ technikai megvalósítását, amibe nem kívánt elem csúszott bele. A filmes megvalósítás tökéletességére való tekintettel csakis azokat a tárgyakat illusztrálja megfelelõ részletességgel, amelyek a történeti szintet támogatják. Minden másra azonban mértani pontossággal jellemezhetõ visszafogottság jellemzõ, mind vizualitás, mind a párbeszédek terén, amely egy jellegzetes elbeszélési ritmust kölcsönöz az egész filmnek. A következõkben a fent felsorolt fejezetekben fogom az elidegenedés pillanatait vizsgálni.
 

4 Varró Attila: Kubrick Nagymester, Metropolis 2002/2., 48.o.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :