[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

KZ oratórium

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2010-01-27

foglyok Cinkos és vétkes hallgatással nem oldok meg semmit. Látom, nagyon határozott vonalak választják el ma a gondolkodásmódokat. Nem baj! Majd csak tisztul. 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitzban a haláltábor. Hát akkor tessék emlékezni, emlékezni, emlékezni.


a munka felszabadít


arcok


halt


halálfal


mit tettek ezek a gyerekek?


halálkapu

Cinkos és vétkes hallgatással nem oldok meg semmit. Látom, nagyon határozott vonalak választják el ma a gondolkodásmódokat. Nem baj! Majd csak tisztul. 1945. január 27-én szabadult fel Auschwitzban a haláltábor. Alig hét és félezernyi lézengõ, félholt embert találtak ott. Betegeket, gyerekeket, halál felé ballagókat. Barna vagy vörös terror vagy netán fehér? Egyik sem elfogadható számomra. Szomorú vagyok, hogy olyan században is éltem, mikor az ember önként s kéjjel ölt. Szembe kell nézni minden történelmi hazugsággal, minden hamisított ténnyel, minden olyan gondolattal, amely a szabadság ellen irányul. Az egyén szabadsága addig korlátlan, míg egy másik egyént nem korlátoz szabadságában. Talán ennyire egyszerû. Talán ennyire bonyolult. Megbékélés, emlékezés, tisztán tartása a gondolatnak. Vigyázva a szabadságot. Mérlegre téve a terrorokat s örök idõkre számûzni azokat, mert emberellenesek. Ha másképpen nem megy, legyen verssel. Pilinszkyt hívom segítõül. Nála jobban kevesen tudták, tudják megfogalmazni a rettenetet. Íme:

Pilinszky János:
KZ-oratórium (részlet)
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetõdött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az elsõ házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kõmûvesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta õket,
mint ez a tisztaszívû állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :