[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Liliom, illat nélkül

szerző: Kozsár Zsuzsanna 2014-12-19

 

Liliom, illat nélkül

     

     A kassai Thália Színház évadnyitó előadása Molnár Ferenc „Liliom” című darabja volt. A következő cikk az előadással kapcsolatban felmerült dilemmákkal foglalkozik. 

 

     Mikor kíváncsiságból beütöm a keresőbe a „liliom” címszót, meglepő eredményre jutok. Ha nem vesszük figyelembe a számos utalást magára a növényre, előjön mindenféle előadás különböző magyarországi színházaktól, ám sokkal érdekesebb, hogy a wikipédián is megtalálom színdarabként a Liliomot – mégpedig angolul (egyéb nyelvek: német, francia, lengyel, szerbhorvát). Magyar Liliomot csak Molnár Ferenc címszó alatt, a megemlítés szintjén: ott a mű címe, és semmi más. Az angol honlap viszont a cselekményen kívül kitér a mű fogadtatására, a rádiós és filmes adaptációkra is, és felsorolja a főbb szereplőket.  Szomorú? Komikus? Nem tudom.

Ez a fenti sor jellemzi a kassai Thália Színház előadását is. Szomorú? Komikus? Nem tudom. A cikk megírása előtt napokig töprengek a látott előadáson, és próbálom megtalálni a dolgok okát. 

 

     Annak okát például, hogy két szereplő – Havasi Péter, Bocsárszky Attila – mindjárt az előadás elején kiosztja a társulatban a darab szerepeit, ők maguk pedig eljátszanak minden mellékszerepet, ráadásul Havasi folyton bejelenti a darab zárójeles szövegeit (első kép, helyszín a liget, szünet, függöny…) – amitől számomra a drámaibb részek sekélyessé válnak, és nem tudok belefeledkezni a cselekménybe, mert folyton figyelmeztetnek arra, hogy színházban ülök.  Ennél már csak az lenne rosszabb, ha minden jelenet után megkérnének, kapcsoljam ki a mobiltelefonomat. Kik ők? – teszem fel magamnak a kérdést, de nem kapok rá választ. Egy szegényes amatőr színtársulat rendezői? Akkor például miért nem állítanak le egyes jeleneteket, miért nem korrigálják, rendezik újra, a beavatkozás miért csak a darab metaszövegére vonatkozik – csupa megválaszolatlan dilemma. Mert nekem, átlagnézőnek ez a darab nem ad válaszokat.

 

     Zavar Havasi és Bocsárszky „sokszereplősége”, de zavar más is. Nem tudom, milyen viszonyban vannak egymással a szereplők, és hogyan változnak ezek a viszonyok.  Ott van például a Muskátné-Liliom viszony. Sokkal több árnyalata van, mint ami a színpadon látszik, Muskátné (Kövesdi Szabó Mária) ugyan főnökasszonyként nyeregben van, de magánemberként kiszolgáltatott, nemcsak mert szereti vagy tán inkább kívánja Liliomot (birtokolta eddig is, a pénzéért), hanem mert fél. Öregedéstől, egyedülléttől. Ebben a figurában a nyerészkedés mellett ott van egy elrontott élet minden kínja és a magány minden keserve. De csak akkor van ott, mikor olvasom. A színpadon inkább csak az ösztönök szintje, a nemi vágy van ott. Meg az üzlet, a Liliom okozta nagyobb nyereség iránti kapzsiság.

 

     Aztán zavar Ficsúr (Madarász Máté) vagánykodó figurája is. Nagyvilági, harsány ember,  pedig – ha csak a rablás rosszul megválasztott idejét nézzük – egy  pitiáner, egy balek, ráadásul gerinctelen és gyáva is, a vagánysága csak álca. És ezt megint nem érzem a színpadon, csak mikor olvasom a művet, és úgy pereg le előttem.

 

     A jelenetek többségét elnagyoltnak találom, a „ki a katona” jelenet statikus, a kártyázás híján van minden feszültségnek, izgalomnak, és menthetetlenül unalmas, a rablási jelenet pedig egyenesen komikus a szörnyen teátrális, előtérbe helyezett öngyilkossággal. A rendőr előzékenyen nem mozdul, várja, míg Liliom magába döfi a kést, de ehhez a mutatványhoz Liliom előbb a színpad belsejéből teljes nyugalommal kilépked a nézők elé, hogy mindenki jól láthassa, ahogyan a bravúrt véghezviszi.

 

     Aztán ott a túlvilág azzal a hisztériás rendőr-úristennel (Petrik Szilárd), akinek valamennyi gesztusa hamis, a nyugalma éppúgy mint a dührohamai. Szenilitása (ahogy nem emlékszik, Liliomnak fia vagy lánya lesz-e) bosszantó és komikus is egyszerre. A túlvilági segédrendőr azonossága Ficsúrral szintén kérdőjeleket támaszt. Nem én állítom, hogy ő Ficsúr, maga Liliom hiszi így. Akkor viszont Ficsúr már meghalt, Liliom előtt, tehát gyáva eliszkolása sem volt valóság, ráadásul a túlvilágon mindjárt a legfőbb bíráló jobbkeze lett – érdekes karrier. A gyermekét megcsókolni elfelejtő ügyvéd és a tetőfoldozó szegényember históriája meg olyan angyalkás-rózsaszín, hogy oktatni lehetne a hittanórákon az alázat, megszelídülés, jóvá válás példájaként.

 

     Az utolsó kép is hiányzérzetet kelt bennem, nemcsak a 12 éves Lujza (Kuczik Mária/Szabó Zsófia) játékának esetlensége és a „tányértörős-kézreverős” mozdulatsor ügyetlensége miatt. Valami hiányzik a jelenetből, amitől értelmet nyerne minden előző kép. A megbocsátás? A ráismerés? A gyermek apátlanságával való megbékélés? A magányba való beletörődés? Az emlékek megszépülése? Nem tudom. Erre sincs válasz. Csak hiányérzet van, és ezen még ront a kimondott végszó, a „függöny”.

 

    Félreértés ne essék, nem a színészi játékot szapulom. Nádasdi Péter csirkefogóját teljesen hitelesnek találom: csábítóként magabiztosnak, egy középkorú nő kegyeltjeként fölényesnek, leendő családapaként reménykedőnek, izgatottnak, ugyanakkor a nincstelenségtől elkeseredettnek, a túlvilágon flegmának, visszatéréskor félénknek és megrendültnek – sokféle színt kapok, a fent említett suta jelenetek ellenére is.

 

    Számomra Lax Judit Julikája is érdekes jelenség, az érzelmeit végletekig magába fojtó, önfegyelmező, nehezen nyíló ember, aki sokkal többet sejt, mint amennyit kimond vagy tetteivel elárul, és a sejtéseinél is sokkal többre érez rá. A halottbúcsúztató jelenet („te csak aludjál, Liliom”) viszont az ő (Julika) egyéniségéhez mérten is halk és halvány.

 

     Igazi jellemfejlődése Mari alakjának van, és Szabadi Emőke a szereplő teljes jellemgazdagságát érzékeltetni tudja. A falusi buta kislánytól a (változatlanul buta) nagyvilági dámáig minden percben felismerhető, azonosítható és valódi; érdekes színfoltja az eléggé kétséges előadásnak.  Párja, Hugó (Illés Oszkár) azonban ezt a „társadalmi felkapaszkodást” nem járja végig, Hugó marad akkor is, mikor már befutott kávéház-tulajdonos, és nem egyszerű hordár. Nézőpont kérdése, hogy ez a figura erénye vagy hiányossága, mindenesetre Hugó változatlansága jól ellenpontozza Mari változását, ezért nincs benne semmi kivetnivaló. 

 

     A Kövesdi Szabó Mária, Petrik Szilárd, Madarász Máté formálta jellemek olyanok, amilyennek azt a rendezés megkívánta. Minden színészi kvalitásuktól függetlenül. Elnagyoltak, klisékből építkezők. Ami pedig a két „szereposztót” illeti – ők annyifélét  kénytelenek eljátszani, hogy csupán egy-egy szereplő jellegzetes (sokszor külső) tulajdonságának megjelenítésére futja – és így is kalap le előttük.

 

     Dilemmáim a darab végére is dilemmák maradnak. Sajnálom, hogy a vetítéses technika nincs még sokkal jobban kihasználva, sajnálom a hullámtörőként működő „felkonferálásokat”, melyeken minden színpadi feszültség megtörik, sajnálom a kínosan komikus jelenetek egész sorát. Keresem az egységet, a koncepciót, de nem találom. Arra a végkövetkeztetésre jutok – bár ez sem teljesen indokolt, hisz nincs meg hozzá a megfelelő keretjáték –, hogy ez itt most egy amatőr színtársulat. Mármint a Thália színészei most elsődlegesen egy amatőr színtársulatot alakítanak, két hozzá nem értő társulatvezetővel és/vagy rendezővel. Ez a társulat előadja a nagyérdeműnek a Liliomot – annyi következetlenséggel és annyi balfogással, amennyi a kezdő amatőr színtársulatoktól elvárható. Vajon ez volt a rendező, Ľubomír Vajdička szándéka? 

 

     Nem tudom. Szomorú. Komikus. 

 

A fotók forrása: AmiKassa

 

  


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :