[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Lois

szerző: Buddhai Attila Etil 2013-09-01

 

Lois

 


Lois egy 79 éves úriember, az utolsó mongóliai csoportom tagja volt. Itt, egy kialudt tűzhányó kráterének szélén jót beszélgettünk és elmesélte érdekes történetét.

 

1955 és 1957 között 28 hónap alatt autóstoppal eljutott Felső-Ausztriából Indiáig. Eredetileg az volt a terve, hogy körbeutazza a Földközi- tengert, hogy anyagot gyűjtsön egy diavetítéshez. Majd amikor a megyei főváros egyik képvislője hallott a tervéről, megkérte, hogy ha már ilyen nagy kört tesz, akkor menjen el Iránba is, mert ott sok német és osztrák dolgozik építkezésvezetőként és biztos örülnének egy kis változatosságnak. Erre a célra ajándékozott neki egy diavetítőt.

Egy kis tükörreflex-géppel és a vetítővel elindult Spanyolországon, Gibraltáron keresztül Marokkóba, majd onnan tovább, Algériába, Tunéziába, Líbiába. Utazását azzal finanszírozta, hogy útközben mindenhol a kész tekercseket előhívatta, majd diavetítéseket tartott az érdeklődő közönségnek. Hol beduin sátorban, hol a csillagos ég alatt. Az előadások után körbejárt a kalapja és mindenki a lehetőségei szerint tett bele valamit. Rengeteg helyre meghívták enni, aludni, sokat vendégeskedett.

Egyiptomban összefutott két amerikai háborús veteránnal, akik egy öreg Willys Jeeppel (a második világháborúban használt amerikai katonai terepjáró) akarták körbeutazni a világot, hogy a világbékét hirdessék. Az út vége Toledoban, Ohioban volt tervezve, ahol az autót anno gyártották, ez lett volna a kocsi nyugvóhelye. A két veterán közül az egyik lesérült és a másik pedig nem tudott vezetni, így megkérték Loist, hogy csatlakozzon hozzájuk, amíg az egyikük fel nem épül. Így utaztak át Jordánián, Szírián, Irakon, majd megérkeztek Iránba, ahol Lois az ígérete szerint több diavetítést is tartott a hazájuktól távol szolgálatot teljesítő építésvezetőknek, akik nagyon örültek a szép beszámolóknak. A jeepesek továbbutaztak, de Lois úgy érezte, hogy útjának itt még nincs vége.

Afganisztánban két és fél hónapot töltött, volt, hogy majd két hetet egy kamionsofőr mellett utazott. Hidak hiányában akkoriban minden folyónál kipakolták a kamion teljes rakományát, a kocsi áthajtott a folyón, szamarakkal átvitték apránként a rakományt, hogy aztán ismét visszarakják a kamionra. Így 300 kilométert 8 nap alatt tettek meg. A kamionsofőr megosztotta vele ételét, italát, mindenét. Pakisztánban felajánlották neki, hogy egy teaszállító hajó fedélzetén 8 hét alatt elviszik Sri Lankára. Éjjelenként a fedélzeten, a csillagos ég alatt tartotta a diavetítéseit a hajólegénységnek. Sri Lankáról tovább ment Indiába, majd 1957 karácsonya előtt elfogta a honvágy. Úgy érezte, hogy útja egyelőre véget ért. Az útja alatt összegyűjtött pénzből repülőjegyet vett Bombaiből Bécsbe, és több pénzzel jött haza, mint ammenyivel elindult.

A fényképezőgép a nyakán egy Nikon F3-as a 70-es évekből, amivel a mai napig diafilmre fotózik.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :