[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Lovas Enikõ könyvajánlója

szerkesztette: krónikás, 2008-09-01

Szabó Ottó: A Krónikás könyve. 18. bejegyzésVan egy könyv, amivel már jóval azelõtt kalandba bonyolódtam, ill. kalandba bonyolódott velem, hogy megjelent volna.
A történet úgy kezdõdött, hogy úgy egy másfél évvel ezelõtt Szászi Zoli elküldte pár versét nekem, a „ Krónikás Könyve“ címmel.


 

Szabó Ottó grafikája

Szabó Ottó grafikája

Grafika: Szabó Ottó

Otto

Szabó Ottó

Szabó Ottó grafikája

Szabó Ottó grafikája

A Krónikás könyve, 4. bejegyzés

Szabó Otto

A Krónikás könyve

Miután túljutottam a lélegzetelállító szépségük okozta sokkon, emlékszem, már a címbe belekötöttem. „Hogyhogy A krónikás könyve? A krónikás történetekkel bíbelõdik, köti õt a történetmondás kényszere meg az idõ, a te krónikádnak meg épp az az egyik, a legfontosabb jellemzõje, hogy elköti magát az idõtõl... igaz, nem minden drámaiság nélkül...“ Ekképp replikáztam.
Arra már nem emlékszem, Zoli mit válaszolt rá. Valószínûleg semmit. Szóval nem magyarázta el, hogy a krónikás azért krónikás, mert az idõben él, így mint olyan, foglya is annak, továbbá azt sem, hogy a krónikásnak se a krónika az egyetlen könyve. És nem is hívta a könyvet, amibe a bejegyzéseket írta, krónikának, egyszerûen csak könyvnek nevezte el.
Illetve, hogy ki nevezett el és mit, azt csak jóval késõbb tudtam meg.
Mert Zoli azt se árulta el, hogy a Krónikás kicsoda.
Talán azt hitte, hogy tudom. Vagy ha pillanatnyilag nem is jut eszembe, késõbb nyilván rájövök majd magamtól is.

Közben telt-múlt az idõ...

Pár hete kaptam egy e-mailt Szabó Ottótól. Szerette volna, ha még a nyomdába kerülés elõtt láttamozom Szászival létrehozott közös könyvüket. Azt írja: „Volt egy réges-régi iskolai krónikám, vászonkötésû, üres, viszonylag jó minõségû lapokkal, csak az elején ott éktelenkedett a KRONIKA felirat.
Piros festékkel kiegészítettem A KRÓNIKÁS KÖNYVE-re, aztán vázlatfüzetként használtam. Az egyik Rovás-táboron az asztalon felejtettem egy fél napra, Szaszke meglátta,  és nehogy má´ ne nézze meg...
Szóval, mikor megtaláltam, minden képhez írt valamit. Mindig csak a jobb oldalra szoktam rajzolni, így a bal oldal kiválóan felkínálkozott neki...
Ezt adjuk ki.
Valójában õ illusztrálta a rajzaimat.“

És a válaszom (miután túltettem magam „felfoghatatlan és monumentális hülyeségemen“):  Utánanéztem, ez év áprilisában küldte el Zoli a kész könyvet, azzal, hogy írjak róla "elsõ lektori véleményt". Ez nem egy hivatalos felkérés volt, egyszerûen csak kétségei voltak azzal kapcsolatban, hogy a versek jók-e, vagy milyenek.
Amúgy meg alamuszi dolognak tartom, hogy nem mondta el, hogyan lett a cím. De azt tartom a legvalószínûbbnek, hogy kezdetben mindegy volt neki, mit gondolok, késõbb meg már azt hiszem, azt hitte, már régen elmondta. Én meg azóta is abban a hiszemben voltam, hogy még dolgozol rajta, még illusztrálod.
Poén, hogy minden fordítva történt, mint ahogy szokásos. Elõször címet adtál a könyvnek, aztán rajzolni kezdtél bele... Szászi meg beleírt: poémákat két rajz közé.
Akkor, áprilisban, borzasztó lelkesen felhívtam a Szászit, hogy a versek gyönyörûek. Ne legyenek kétségei. A lektori véleményt többször is elkezdtem írni, de sose fejeztem be.
Amit mondani tudok, az nagyon személyes lesz, és egyáltalán nem, vagy csak igen kevéssé szakszerû.
Ez egy nagyon intim könyv, Oti! Két ember együttlevésérõl szól, akik nagyon TUDJÁK EGYMÁST. ("...tested külön van még; fejünk már egyveleg.") Borzongató szépség nézni ezt. Szabályosan félrehord tõle a szívem.
De nem tudom, mit mondhatnék én, amit Te ne tudnál Szásziról. Ez, amit most csinál, nagyon eszenciális költészet. Errefelé ment el. ("Mi sodor, mi felé“.) Versszilánkokat ír. Tényleg szilánkok, fúródnak agyba, szívbe... Különben is az volt a Szászi-féle versvilág egyik legjellemzõbb tulajdonsága, hogy hihetetlenül erõs trópusokban, analógiás metaforarendszerekben beszél... Nem olyan bonyolult ez, mint amilyennek elsõ látásra tûnik, mert nagyon tiszta és világos beszéd – bár egyáltalán nem steril! (...)
Egyébként tudom, utólag könnyû okosnak lenni, de akkor, áprilisban érzékeltem valamiféle hiányt, amit egyáltalán nem tudtam mire vélni. Honnan tudtam volna, hogy én most egy fél könyvet olvasok? Jó, hogy láthattam végre a másik felét is. Nagyon-nagyon izgalmasak az átfedések. Várom, hogy megjelenjen. Még dolgom lesz vele, úgy hiszem.

Oti: „(...) Több rajz van különben, hiszen minden vers egy-egy rajzhoz készült eredetileg, de hát ez van, az illusztrációt mindig kiegészítõ dolognak veszik.
Megszoktam már.“
 
Én: Igen, azt valahogy gondoltam, hogy több kép volt. Ez mindjárt az elején zavarba is hozott, mert egy oda-vissza, elõre és hátra utalásos rendszer alakult ki a képeknek és strófáknak ilyetén arányából. Vagy aránytalanságából?
Nézõpont kérdése. Ha Te nem érzed aránytalanságnak, akkor nyilván senki más se fogja annak  érezni. Ez a szerkesztési megoldás összébbfogja a képek utalási rendszerét a versvilág képi rendszerével. Konnexióival. Magyarul: Téged Zolival.
Mellesleg úgy emlékszem, bár nem biztos, hogy jól emlékszem, hogy vers is több volt. Az viszont nekem egyáltalán nem fáj, Zolinak meg nyilván még kevésbé, hogy redukálódott, tisztult a szöveg. Mert ez ilyen. Ha minden jól megy, akkor "így megy ez". Tisztulás van.

Utóirat az Olvasónak: A képekrõl nem beszéltem. Ennek leginkább az volt az oka, hogy nem akartam Szabó Ottónak Szabó Ottót magyarázni. Meg az is, hogy mindenekelõtt megrendülést érzek, amikor nézem õket. Szászi megrendülésébõl vers lett. Anyaggá vált, szellemmé és lélekké hasadt, ahogy – állítólag – egykor a világban Valaki, vagy ahogy bennünk is tette ezt az a valaki: „esnél messzebbre / egy isten / hármas rémülete / ember / test lélek szellem / éjszaka / hármas tagadás / soha nem ismertem / kérdés háromszor / szeretsz-e engem / tudat“...
Nincs válasz. Kérdések vannak.
 „Atomizált idõ / bomlást jelez / miként majd / út / s egyszer igazság / vagy tétova múlandóságból font / csillagostor / végigver arcán / koronát helyez rá / percre pontosan / kiveri szegekkel / úgy mutatkozzon / meztelen hegyek alatt / örök várost siratva“.
És a vége, az 50. „szonett“: „íme / meg hát / hívott / meg / esni / jól tanulj / arcra / hull / hû por / vagy tán / te magad / így feszülj / csak csendben / csak nagyon csendben / csak a nagyon csendesnél is csendesebben“.


Lovas Enikõ


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-14
Nem lett elrontva, ha elfogadjuk azt, h. egy könyv már azelõtt annak számít, h. könyvtárgy állapotában megjelenne. :) Ha nem fogadjuk el, akkor már a "könyvet írok mondat" igeidejében kifejezett valóságtartalommal is baj van.
név: pity e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-13
akkor el lett rontva a bevezetõ múlt ideje.Rosszul tudom?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11
A dunaszerdahelyi Nap Kiadó adja ki, és októberben kéne megjelennie a könyvpiacon. Javítsatok ki, ha rosszul tudom!
név: erre e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-09-11
milyen véleményt lehet mondani? Mikor lesz kész? Hol adják ki?