[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Luc Tuymans

szerkesztette: skitzz, 2009-12-05

luc tuymans   Luc Tuymansnál talán az a legérdekesebb, hogy milyen formát talált a festészetnek egy túlvizualizált világban, és hogy milyen ügyesen tud egyszerre hatni az elmére és az intuícióra. A festményeit látva azonnal megérzünk valami nehezen megfogalmazhatót - ez az intuitív rész, majd megpróbáljuk azt megfogalmazni - ez pedig az értelmezõ.


tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
Luc Tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans
tuymans

   A kortárs festészet egyik meghatárózó egyénisége, aki sajátos képi világával stílust teremtett. A képzõmûvészeti fõiskolák festészet tanszékes diákjainál gyakran látni tuymansos megoldásokat, idézeteket. Köztudatban van.
 

   Miben rejlik munkáinak ereje? Stílusában? Témaválasztásában? Mindkettõben, mondhatnánk. A formanyelv az elsõ látásra is feltûnõ szín- és formaredukciókon túl más fortélyokkal is rendelkezik. Az említett absztrakciót megtalálhatjuk már Tuymans egyik fõ inspirációs forrásánal is, Leon Spilliaertnél. Hasonlóan kifakult színvilág, sejtelmes, homályos történések, amelyek valamiféle nosztalgikus hangulatot árasztanak magukból. Mégis érzõdik a hatvan évnyi idõtáv a két mûvész között.
   

   Spillaer vizuális világa még a 20. sz. eleji expresszív, szimbolista vonalhoz sorolható, Tuymansé mai. Hogyan teszi aktuálissá a formanyelvet? Leginkább talán a jelenkor medializált képeinek tudatos megidézésével: a filmkocka-szerû kompozíciókkal, a vakus kiégetett fényképek látványával, a híradókban és nyomtatott sajtóban rengetegszer látott portrékkal. Ugye, ezek a vizuális kiindulópontok egyáltalán nem bombasztikusak, sõt, kifejezetten érdektelennek, unalmasnak tûnhetnek. Tuymans kezében viszont mégis valahogy életre kelnek: megsejtünk valamit belõlük. A kiindulópontként szolgáló fotót, újságrészlet vagy videofelvételt elmondása szerint addig tanulmányozza, amíg azok “meg nem halnak” kezében, majd csak ezután rajzolja fel a motívumot (nem él a felvetítéses technikával). A hétköznapi vizuális kiindulópont formai megjelenítése mögé saját „vizsgálatainak“ eredményeit is megfesti. Ez lehet az a többlet, amit megsejtünk.
 

   Tuymans tudatosan alkot, és koncepciózusan használja a “banális és a magas” dialektikáját. Az egyszerûben keresi a magasat, a monumentális témákat viszont banalizálja. Nagyméretû képeinek témái sokszor teljesen mindennapos tárgyak, sõt: azok kiragadott részletei - egy üres terem, egy száradó melltartó stb. Ugyanakkor köznapian és minden drámaiság nélkül festi meg a démonit (vérfertõzés, rák).
 

   Festményeiben az emlékezéssel, annak mechanizmusával és kritikájával foglalkozik. Munkáinak látványa is valamiféle nosztalgiát jelenít meg. Formai absztrakciója és néhány részlet hangsúlyozása kimondottan az emlékezés konstrukciójára hajaz. Arra a folyamatra, amikor agyunk az élményeinket rendszerezi és a “fontos és kevésbé fontosról” hoz döntéseket, és elraktározza a “furcsa részletet” is, amely szerint újra fel tudjuk építeni az élményt, vagy annak szereplõit, helyszínét… Néhány esetben Tuymans kritizálja az emlékezést – a vakfoltokat, amnéziákat: amikor témái olyanok, amirõl “meg akar feledkezni a tudat” (kollektív elfojtás, Németország Nulle Stunde).
 

   Luc Tuymansnál talán az a legérdekesebb, hogy milyen formát talált a festészetnek egy túlvizualizált világban, és hogy milyen ügyesen tud egyszerre hatni az elmére és az intuícióra. A festményeit látva azonnal megérzünk valami nehezen megfogalmazhatót - ez az intuitív rész, majd megpróbáljuk azt megfogalmazni - ez pedig az értelmezõ.
 

   Nagy hatással van a kortárs festészetre, munkáiból inspirálódik például Wilhelm Sasnal is, akirõl már szó volt itt, a Rovarton. Rokonítható a stílusával a magyarországi festõikon, Fehér László mûvészete is.

Írta: Gyenes Gábor

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Jóska e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-09
én a gondolatot és kifejezést hiányolom,nem a fotóval van bajom...
név: gabor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-09
a fotót, mint segedeszkozt szerintem nem kell feltétlenul elutasítani (Munkácsi Mihály is használta vagy Francis Bacon), de valamiképpen mindenhogyan "tovább kell lendíteni". A szimpla fotófelfestésnél, vagy photoshoppal stilizált fénykép- és vektorgrafikafelfestésnél a festészet médiuma csak egy szép "csomagolás" .
név: Jóska e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-12-07
Igen ,igazad van Gábor a foiskolások ontják magukbol az ehhez hasonló képeket,csak nem vagyok benne biztos ,hogy mindig van valami tobb is a fotószeru "effektus" mogott.