[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Madách 145

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-10-04

Madách ImreMadách, az õszi író... Már így, október elején, a korai fagyok elsõ csókja után, még a napra forduló õszikék pillendõ kékjét nézve, mindig az a varjúszárny-bajszú, kopaszkás, magas homlokú, mélyen ülõ szemû íróféle ember jut eszembe. Egymûvesként tarjta számon a köz. Pedig dehogy ennyi ám...


teremtés


Ádám, Éva, Lucifer


Sztregova


itt írta a tragédiát


Egészen pontosan az Ipoly mentén, Alsósztregován birtokoskodó Madách Imre, akire minden évben (s minél tovább, annál sablonosabban tán...) emlékezünk. Tavaly ennek az õszi író életének vázát, a nõk iránti viszonyát vázoltam csupán fel. Nyitva hagyva a kérdést, megválaszolatlanul a rejtélyt, tudott-e még élete nagy csalódása, Fráter Erzsébettõl való válása után szeretni... Úgy sejlett, igen! S ma már mondanám azt is, hogy amikor Fráter Erzsi távozása után, 1859. július 9-én, a nógrádi Schönbauer Karolinának törvénytelen gyermeke született, akit másnap Schönbauer Anna névre kereszteltek, sejteni vélem, bizony volt még öröme Madách Imrének. Hogy ez a születés éppenséggel Az ember tragédiája írásának az idejére esik, s az „anyának érzem magamat“ mondat valóságos elhangzása felejtette el Madách Imrével a korábbi csalódást, s adott erõt folytatni a legnagyobb magyar drámai költeményt. Ezt gondolom. Bizonyíthatatlan most ez, de egy kis kutakodást megérne.

A családi hagyomány szerint a kislány, Schönbauer Anna apja Madách Imre volt. Ki tudja, mely családi krónikában, elfeledett leveles szekrénykében, régi családi fotóalbumban lehetne ennek utánajárni...
Biztató lenne, hogy ennek az õszi írónak, Madách Imrének sok baja, búja, sötét gondolata ellenére is voltak napfényes, bizakodó napjai, s ezek nem csupán a nemzet iránti szeretetbõl fakadtak, hanem egyszerû emberi érzelembõl, szerelembõl, vágyból, élniakarásból. Mert csak kijutott neki is.

Madáchnál nem nagyon tapasztalni az írásban humort, nincs mosolygás vagy nyugodt derû, nincs semmi könnyedség. Nem hiba ez, de  ha olvasóként az embert keresi bárki is az írásban, akkor nagyon sötét képet kap Madáchról. Miközben nem hiszem, hogy ez teljességében érvényes lenne. Mondják róla, szerette a vidéket járni, hogy társasági életet is élt, hogy szívesen forgolódott a szebbik nem körül s állítólag nem is sikertelenül.  Mégsem maradt semmi személyes, csak a nagy drámai költemény, meg az azóta elfutott idõ.

Furcsa száz év ívét szoktam magamban végiggondolni. 1864. október 4-én Madách lediktálta végrendeletét Szontagh Pál barátjának. Száz évvel késõbb egy féléves gyermektõl éppen a nagyapja búcsúzott, aki néhány nap múlva elment a másik világba. Madách Imre éppen száz esztendõvel elõtte, 1864. október 5-én, hajnali 1 és 2 óra között meghalt. A halál okaként szívelégtelenséget --  ödémát állapítottak meg. (A száz évvel késõbbi féléves gyerek nagyapjánál a világban felgyülemlett keserûsége miatt elfakadt gyomorfekélyt.)

Madáchot 1864. október 7- én temették Alsósztregován a régi családi sírboltba, ahonnan késõbb hamvai a kastély parkjába kerültek, fölé Rigele Alajos Ádám szobra. A száz évvel késõbbi féléves gyermek nagyapjának csak a szokványos mûkõ jutott, meg a szokványos két méter hosszú, egy méter tíz centi széles, két méter mély üreg egy kisvárosi zsúfolt temetõben. Az ember tragédiáját írta és élte meg az egyik, éltében a másiknak is kijutott az utakból és tragédiákból.

Végszónak maradtam én, aki féléves voltam, amikor Madách már száz éve por. S azóta erre nekem illik emlékezni, mert a nagyapám is e képhez tartozik. Most már derûsen látom Madáchot, mintha egy kislánykát emelne az ég felé...



Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :