[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Magyar mûvészetünk, II. rész

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2010-02-10

Mátyás egyik korvinájának lapjaAz olasz reneszánsz magyarországi megjelenése Mátyás királyunk visegrádi udvarában ugyancsak elszigetelt jelenség. Olyan szûk térre és idõre korlátozódik csupán, hogy nem beszélhetünk magyar reneszánszról.


korvina

Visegrád

Markó Károly: Visegrád

Fadrusz János Mátyás lovasszobra Kolozsvárott

I. Mátyás

Mátyás és Beatrice

Mányoki Ádám önarcképe

Mányoki Ádám: lengyel férfi

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc

Akkor sem, ha fennmaradt néhány építészeti vagy irodalmi emléke. A reneszánsz az antik szellem újjászületése, következésképpen nem mehet végbe magyar közegben. A magyar reneszánsz õsi hitvilágunk újjászületését feltételezné.

A török megszállás folyamatos harcokat eredményezett. Ezekhez járultak még a vallási villongások, a protestáns Erdély és a zömében katolikus Magyarország közötti feszültség, amelyet kihasználva egyre nagyobb dominanciára tett szert a Habsburg-ház. A 16. és 17. század nehéz napjaiban csak kevés fõúri feleségnek és néhány fõpapnak volt ideje és pénze, hogy a mûvészet nemes fényûzésének áldozzon.

Egyházpolitikai meggondolásokból az ellenreformáció a mûvészet szuggesztív erejére támaszkodva próbálta az eltévedteket visszakábítani a katolikus egyház mindent befogadó ölébe... Ez idõ tájt nem is nagyon beszélhetünk igazi mûalkotásokról, pedig a mûvészetek támogatottsága talán sosem volt olyan mértékû, mint ekkor.

A 18. század a nemzeti kimerültség és a Habsburg-fölény ideje. Nemzetietlen kornak is szokás nevezni. A Habsburgok valójában az egyház segítségével próbálják saját dominanciájukat alátámasztani, az egyház pedig Habsburg fegyverekre támaszkodva igyekszik ismét meghatározni az értékeket. A török kiûzése után felvillan még egyszer a magyar újjáéledés reménye Rákóczi fegyverei élén, de szalmalángnak bizonyult a hõsi indulat. A nemzet 1711-ben végkimerültségében kegyelemre megadta magát.

Mányoki Ádám nevét mindenképpen meg kell említenünk, akit II. Rákóczi Ferenc udvari festõjévé nevezte ki. 1709-ben diplomáciai megbízatással Hollandiába küldte, késõbb Rákóczi ajánlására 1712-ben Erõs Ágost szász választófejedelem és lengyel király fogadta szolgálatába. Varsóban, Drezdában és Berlinben alkotott, fõként az udvar tagjait és híres szépségeit festette.
Berlinben és Lipcsében is mûködött, majd haláláig Drezdában élt. A legismertebb név a 18. századból, olyan kiváló, mint bármelyik európai kortársa.

A majtényi fegyverletételt követõen a csaknem elnéptelenedett országban az urak idegen nációkat telepítettek szolgálni birtokaikra, fel sem fogva súlyát annak, hogy a magyarság fokozatosan kisebbségbe kerül a saját hazájában a többi nemzetiséggel és a betelepítettekkel szemben. Nagy problémák okozója lett a késõbbiekben mindez...
A vallási fanatizmustól csöpögõ, de mesterien kivitelezett osztrák mûvészet elborította egész Magyarországot. Nyomasztó, fülledt ájtatoskodással, álszent képmutatással. A vallásos orgazmustól kipirult arcú szentekkel, pedofil szemléletû angyalábrázolással. Az agyondíszítés és a pompa illúziójával. Arany és ezüst helyett imitációval, márvány helyett stukkolusztróval, kõ helyett gipsszel... élet helyett élethû utánzattal.

Magyarország úgy politikailag, mint kulturálisan osztrák provinciává süllyedt, tehetségeink Bécsbe mentek tanulni és - akárcsak fõpapjaink és fõnemeseink - elosztrákosodtak. A bécsi udvar elkápráztatott sokakat, elhitette, hogy ha el akar érni valamit az ember, tudnia kell németül. Sõt, magyarul nem is kell tudnia. Nyomasztóan nehezedett az osztrák dominancia a magyar lelkére, egy ideig úgy látszott, hogy sikerülhet a magyar szellemet teljesen feloldani és összeelegyíteni a némettel. Könnyûnek tûnhetett a feladat az agyongyötört, kivérzett, szlávokkal, románokkal és németekkel feltöltött országban. Magyar kultúráról ekkoriban alig beszélhetünk.

Mert mi is a kultúra...?
Népek önazonosság-tudata, alátámasztva hagyományaira épült törvényeivel, észjárásából kiinduló bölcseletével,irodalmával, meséivel, mondáival, sajátos teremtésmitológiájával, építészetével, festészetével, szobrászatával, alkalmazott mûvészetével és kézmûvességével, dalaival, táncaival, népmûvészetével...

Vajon melyik kategória az, amelyik létezik a 18. században? Amelyik fellelhetõ netán, az is mélyen átitatott osztrák vagy olasz lelkülettel. Miben különböztünk hát? Egyrészt a nyelvünkben, de irodalmi alkotásaink formanyelve már kötõdik az adott korban általánosan elismert európai normákhoz... Másrészt heves indulataink, amelyek a képzõmûvészetünket tehetnék egyedivé, csakhát nem tudunk szabadulni az európai értelmezés megkötéseitõl. Népzenénk is olyan, amelyre építkezhetnénk, sírva vigadó furcsa mentalitásunk, de visszafognak az általánosan elismert trendek, a divat és a tetszeni akarás. Meg a világ meghódításának örök illúziója.

Azt beszélik, hogy a képzõmûvészet, mivel vizuálisan hat, általánosan érthetõ minden kultúrkör számára, nemzeti jellege nem lényeges. Ha majmoljuk az éppen domináns kultúrhatalmat, ha elfogadjuk, hogy az értékeket õ határozza meg, akkor ez így is van.
A szó szoros értelmében véve, nem vagyok benne biztos, hogy István király óta napjainkig beszélhetünk-e egyáltalán magyar mûvészetrõl...

Mint képzõmûvész, és mint keresõ elme folyamatosan kutatom a magyar mûvészek által alkotott mûvekben  gyökereit a magyarnak. Ami tisztán és világosan megynyilatkozhat minden magyar alkotásban - de nem nagyon találom. Manapság ott keresgélek, ahol hiányosságok fedezhetõk fel az általánosan elismert esztétikai felfogáshoz képest, ahol a rosszul értelmezett formanyelv következtében felfedezhetõ a másság. Ezeken a helyeken vékonyabb a jégréteg, ezeken a helyeken mélyebbre lehet látni.

Az én épp-csak elkezdett és félbehagyott képeim ennek a kutatásnak az eredményei. Lehet, hogy nem is az eredményeket, hanem a kutatás egyes fázisait jelentik. Ha alkotok, vannak ugyan vázlataim, de az esetek többségében szabadon szállok, mintha a végtelen pusztákon vágtatva nekifeszülnék a szélnek... Aztán kutatom a magyart magamban a képeim elõtt ülve. - Be kéne fejezni, súgja a keresztény értékrend bennem: kompozícióba foglalni, keretbe zárni...
- Így kell hagyni, ki kell tárni a melledet a szélnek - súgja a fülembe a barbár nomád. - Ne fogadj el semmiféle stílusi megkötést, senki elveit, senki elképzeléseit, senki értékrendjét...  Szabad vagy, az érték a lelked nemessége! Csalódhat benned az egész világ - valójában ki-ki ömagában csalódik, mert nem felelsz meg az általa alkotott elképzelésnek... Magadban ne csalódj! Elég okos vagy ahhoz, hogy választani tudjál jó és rossz között!
Akkor hagyom.
Befejezem.
Olyan bizonytalan vagyok... Vagy mégse?!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Kiss L. e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2010-02-27
A Rákóczi szabadságharc reális kompromisszummal ért véget. Vesztettünk, ez igaz, a nemzeti önállóságról le kellett mondanunk. De a Habsburgok is belátták, a magyar túl nagy falat, nem tudják lenyelni, meghagyták a rendi önállóságot (a cseheket leradírozták a fehérhegyi csata után), és sok sérelmet orvosoltak. A szabadságharcban résztvevõk amnesztiát kaptak, vagyonukat, birtokukat is megtarthatták. Ez egy vesztessel szemben elég ritka. Még a békekötéskor Lengyelországban tartózkodó Rákóczira is vonatkozott az amnesztia, hazatérhetett volna. Csak összehasonlításként 1848-49 után totális bosszút kaptunk a nyakunkba. Igaz, ezt is kivédtük, mert a Habsburgok rálényszerültek a kiegyezésre. Más. A német, és angol kultúrák utáni lihegés. Ma nem ugyanitt tartunk Oti? Minden fiatal nyugatra vágyik, és nem csak a fizetés miatt, istenítik azt a kultúrát. Lehet, hogy azért makognak magyarul, mert már a primitív angol nyelv a minta. De a pedagógusok is tehetnek minderrõl. A tanult elvek között szerepel a hazafiságra nevelés. Ezen ma (majdnem) mindenki csak mosolyog. Az iskolákban vetélkedõt rendeznek Németország történetébõl: németül. Nem hiszem, hogy a nyelven túl a kultúrájukat is át kéne vennünk. Rendezzenek vetélkedõt németül Magyarország történetébõl! Nemde..? Valami nagyon elcsúszott!