[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mahler Negyedik

szerző: Kolmont Enikő 2015-01-19

 

Mahler Negyedik

 

A Budapesti Fesztiválzenekar éjjeli koncertje

 

     „Negyedikem igen idegennek hangzik majd neked. Csupa humor, naivitás. Énemnek az a része, amelyet még most is a legnehezebben fogadsz el, és amelyet egyáltalán csak a kevesek legkevesebbje fog valaha is megérteni.” - részlet Mahlernek szeretett Almájához írt leveléből.

 

     A Budapesti Fesztiválzenekar bemutatja: ’10. Midnight Music’ koncertjét. Sok szeretettel várunk minden komolyzene iránt érdeklődőt, a művészetekre nyitottakat és persze a későn fekvőket! Helyezkedj el egy babzsákon, kortyolj el mellé egy pohár bort, és élvezd a zenét!
Program:

Gustav Mahler – 4. szimfónia

Időpont: 2014. október 4., 23:30

Helyszín: Millenáris Teátrum, Budapest

Vezényel: Fischer Iván”

 

     Így szólt a 2014-es, szeptemberi felhívás a „kis éji zenére”. Hogy a szöveg melyik része fogott meg először? „Helyezkedj el kényelmesen a BABZSÁKOKON!” - egy komolyzenei koncerten? „Kortyolj el mellé egy pohár BORT!” - be lehet vinni a koncertterembe? Vagy, hogy „élvezd a zenét”? Természetesen az összhatás. Ezt az élmény-kompozíciót kísérlem meg most darabjaira bontani, egy képzőművész látásmódján át és zenei ambícióin keresztül.

 

     2014. október negyedike, szombat, éjjel tíz óra. Indulásra készen a hűvös őszi éjszakába. De nem egy pesti lokálba, hanem Mahler 4. szimfóniájának előadására. 

     A villamosról leszállva egyre több fiatal igyekszik a Millenáris felé. Laza, éjszakai öltözetben, de koncerthez megfelelő eleganciával sorakoznak a Teátrum ajtói előtt – babzsák ugyanis érkezési sorrendben foglalható. Kapunyitást követően egy hatalmas előadóterem fogadja a nagyérdeműt, majd előtűnnek a zenekar résztvevői is, akik elszórtan, a nézők székei, illetve babzsákjai között foglalnak helyet maguknak. Valóban, mintha ők is a nézőkhöz tartoznának – a nagy forgatagban már nem is lehet eldönteni, ki a zenész és ki nem az. Olyan érzés, mintha nem is a babzsákok tolakodtak volna a színtérre, hanem a zenészek furakodtak volna székeikkel, hangszereikkel a párnák közé, legalább olyan könnyed eleganciával öltözékükben, akárcsak kíváncsi hallgatóságuk. Hangolnak. Én megigazítom a zsákot, melyre épp leheveredni készülök, közben körülöttem is helyezkedik a közönség. A fél méterre ülő hegedűs még viccesen megjegyzi, hogy „nagyon hangosak lesznek itt mellettem, nem akarom-e meggondolni magam, amíg még lehet?” Egyszer csak ismerős arcot vélek felfedezni az előttem babzsákját igazgató Szamosi Zsófia színművésznő személyében (a Pintér Béla Társulat tagja, az HBO-on bemutatott „Terápia” c. filmsorozat Petrája), aki egyedül, „talpig hétköznapiban” érkezett az előadásra, hogy most a nézőtérről élvezhesse az előadást. Fischer Iván érkezik. Bemelegít. A száncsengő megkondul, indul a zene.

 

     A Figaro, az origo.hu kultúra rovata így ír a „Fischer féle” Mahler „Negyedikről”:

„Fischer képes érvényesíteni Mahlerben a mozarti hangot, az ég kékjét, ahogy maga Mahler definiálta 4. szimfóniájának hangulatát: „néha párás és barátságtalan, ijesztő, de nem maga a mennybolt sötétül el, hiszen ragyog örök kékségében. Csak mi látjuk egyszeriben fenyegetőnek. A darabot indító száncsengő csilingelése neuralgikus pontja az előadásnak. Megteremti az előadás metafizikai, vagy éppen realista síkját. Kevés szimfónia élete múlik ennyire az első hangokon. Fischernél fagyos havon csikorgó szán csengettyűje szól (…) Fischer olvasata mentes minden ideológiától. Mintha mindenki ellenében vezényelné a művet anélkül, hogy görcsösen újat akarna mondani.”

 

     „A 4. szimfónia 1900 körül, Mahler bécsi operaigazgató-éveiben keletkezett. 1901-ben ő maga vezényelte a mű bemutatóját Münchenben. A természetélmény és a népdal-inspiráció mellett itt felfigyelhetünk a bécsi klasszikus szimfóniák nyilvánvaló hatására is. A mű hangulata mindvégig derűs, terjedelme és zenekari apparátusa Mahler többi szimfóniájához képest kisebb, formálása tömörebb.” – tudhatjuk meg a fidelio.hu oldalról.

 

     A karmester minden tétel előtt felkészít bennünket. Mesél a műről, soron következő „epizódjáról”, a gyermeki, őszinte naivitásról, mely fellelhető a darabban. Mesél a vágyakról is, melyek azokat a mélyben szunnyadó részünket tükrözik vissza, mi gyermeki énünkhöz köthető, ahhoz a világhoz, mely örökké tiszta, szeretetre éhes, s a Mennyország a végső otthona. De mesél a félelmekről, melyek megbújnak a sötétben, s elijesztenek bennünket, távolabb visznek makulátlan önmagunktól. A darab végén aztán kinyílik a Menny kapuja és felszólal a szopránra írt zenekari dal, mely – mint több más alkalommal is – a „Des Knaben Wunderhorn” című gyűjteményből való, s a mennyei élet boldogságát zengi.

 

     Fischer Iván (szül. Budapest, 1951. január 20., Kossuth-díjas karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, Budapest díszpolgára, a Brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja) nevét először a 92.1-en, a Klasszik Rádió hangsávján hallottam. Most értettem meg igazán, miért is említik őt annyiszor, miért játsszák annyiszor vezényelt darabjait. Fischer Iván nem csak a pálcájával vezényel, de a tekintetével is. Pár méterre tőlem egy kisebb dobogón állt, s jól kivehető volt mimikája, mely barátságos természetességgel zengte, vagy éppen suttogta a zene szeretetét, s hozta el a résztvevőknek a „Negyedikben” Mahler nagyságát és szellemét. 

 

     Az előadás első negyedórájában nem tudtam másra figyelni, csak a karmester kifejező vezényletére, s a körülöttem ülő zenészek mozdulataira. A zene nem is volt „túl hangos”, körbeölelte a termet, körbefonta a babzsákokat, s mint aki fészekben nyugoszik, úgy ringatta álomba lehunyt szemű közönségét. Füleltem az összhangzatokat, próbáltam megfejteni a darab összetételét, felfedni az ismétlődések rendszerét, dekódolni a hangok jelentéseit ismervén a darab tartalmát… De aztán hagytam magam átfolyni egy kellemes mesébe, hagytam, hogy a hangok a fülemből és az elmémből a lényembe hatolva harmonizáljanak, összeérjenek, s ebben az andalító simogatásban lebegtem immáron Mahler Mennyországának tágra nyílt kapuja előtt... 

 

     Bátran ajánlom mindazoknak a Midnight koncerteket, akik könnyed eszközökkel szeretnék megérteni a komolyzene működését, akik testközelből kívánják megtapasztalni a zene felemelő erejét, hogy a bőrükön érezzék a vonók sercenését, a zenészek bravúrjait! S ajánlom azoknak is, akik szívesen kortyolgatnának babzsákon hevenyészve egy jóféle Portugiesert a koncertterem kellős közepén!

 

A következő előadás: 

Midnight Music, 2015. január 31., 23:30, Millenáris Teátrum

Felix Mendelsson: Szentivánéji álom – kísérőzene

Karmester: Fischer Iván

Bővebb tájékoztatás: 

http://www.bfz.hu/bfz-a-fiatalokert/programok/midnight-music/

https://www.facebook.com/bfz.midnightmusic?fref=ts

 

Mahler 4. szimfóniájáról rövid interjút nézhetnek Fischer Iván tolmácsolásában itt:

http://www.bfz.hu/videos/fischer-ivan-mahler-iv-szimfoniajarol/

 

Hivatkozások:

http://gustav-mahler.net/bio/

http://figaro.postr.hu/fischer-ivan-megfejtette-a-mahler-rejtelyt

http://fidelio.hu/koncertkalauz/zenekari_muvek/33

http://hu.wikipedia.org/wiki/Fischer_Iv%C3%A1n

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :