[kapcsolat]   husken

100

 

Rozália

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Márai Sándor 120 / József Attila 115

szerző: rovart 2020-04-11

 

Márai Sándor 120 / József Attila 115

 

Április derekán mi, kassaiak mindannyian Márai Sándor születésének 120. éves évfordulójára készültünk volna, valamint a költészet napja alkalmából József Attila születésének 115. éves évfordulójára. Mivel a járványhelyzet meghiúsította elképzeléseinket, rendezvényeinket, ezért másképp emlékeztünk.

 

A Rovás Akadémia Facebook oldalán arra buzdítottuk a látogatókat, hogy másolják be kedvenc Márai-idézetüket, regényrészletüket és / vagy kedvenc József Attila költeményüket. Íme egy csokorra való részlet:

 

„Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!”

(József Attila: Eszmélet)

 

"Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk."

(Márai Sándor: A kutatók)

 

„Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.”

(József Attila: Eszmélet)

 

Ez pedig Aquinói Szent Tamástól van:

"...a létezők nem lényegük erejében, hanem ajándékként, részesedés útján birtokolják a
létet. Így a létező képes lenni és nem lenni, önmagában véve közömbösen viszonyul a léthez és a nemléthez (Summa contra Gentiles, I. 15.)

 

József Attila azt mondja, hogy az életet: „... halálra ráadásul kaptuk.”

 

„Már nem "gyanakszom" az emberekre, már inkább csak reménykedem, hogy nincs igazam.”

(Márai Sándor: A teljes napló 1959-60)

 

„Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy a "madárka tolla se hull ki" az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám is bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít...”

(Márai Sándor: Napló 1943-1944)

 

"Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél."

(József Attila: Nem én kiáltok)

 

"Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok -
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek."

(József Attila: A számokról)

 

"Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán; a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes torzító tükre felfog és visszatükröz."

(Márai Sándor: A világról és a torzításról. In.: Füveskönyv)

 

„Hogy élsz? Mit csinálsz? Mi a neved? Miért jöttél a földre? Azt hiszed, csak úgy lehet átsétálni és átszemlélni egy életet? Megmérlek, és könnyűnek talállak. Nem voltál elég jó. Szakadozottan és fájdalmasan visszatért: nem - voltál - elég - jó. Hiú voltál és gyáva a jóságban. Igenis, programot kell csinálni belőle, a jóságból, ha már hiú és gyáva vagy hozzá, s ha nem megy másképp. Nem az a baj, hogy nem marad utánad semmi, hanem az, hogy rossz marad. Nem leszel se jó trágya, se fárosz. Minden percben vége lehet az ünnepélynek. Most, holnap, holnapután. Kezdd el újra, másképp. Most, azonnal, minden perc drága. Ha még ötven éved van, akkor is drága minden perc. Mit fekszel itt? Egy világ zúg körülötted, s neked üres a szíved.”

(Márai Sándor: Az írástudó)

 

"Az élethez nemcsak virtus kell (...) és okosság, hanem türelem és jámbor szándék is (...), egyfajta mosolyogva csodálkozó beletörődés, mely nélkül nincs összhang a szívekben."

(Márai Sándor: Az élethez nemcsak virtus kell...)

 

"A dolgok ezen a napon végre szólani kezdettek hozzám, valami történt, az élet megszólalt. S ilyenkor nagyon kell figyelni, gondolom. Mert az élet különös jelbeszéde mindennel szól hozzánk ilyen napokon, minden figyelmeztet, minden jel és ábra, csak meg kell érteni. A dolgok egy napon megérnek és válaszolnak."

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

 

„Isten nem súgja meg az embernek, mit tegyen, mert ez az ember sorsa: szabad akarata van. De a tiltó hangot mindig hallja, aki még nem egészen süket.′′

(Márai Sándor: A nővér)

 

"Nem emel föl már semmi sem, belenehezültem a sárba, fogadj fiadnak Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva..."

(József Attila: Nem emel föl)

 

„Ha én sírok, a világ vére hull,
Ha káromkodok, minden trón remeg,
Ha nevetek, az Isten is örül
S tavaszba szöknek akkor a telek!

Boldog hazug, kinek van istene, ki rettenetes, de maga a jóság; kinek sebet kap reszkető keze, ha leszakítja a tilalmas rózsát..."

(József Attila: A legutolsó harcos)

 

„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot"

(József Attila: Az Isten itt állt a hátam mögött...)

 

"... A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok."

(József Attila: Reménytelenül)

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :