[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

természet

 

MMA irodalmi

 

Hadifogoly

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Márai Sándorról

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2006-04-10

Márai Sándor„E kertelõ, vádoló, gyilkoló világban az író õrizze meg pártatlanságát;  ne kerteljen; ne vádoljon; s ha feléje sújt tõrével az orgyilkos, fedje el arcát kezével, néma mozdulattal. A lázadó idõvel szemben nincs más fegyverünk többé, csak a magatartás.  Aki megsértõdik, beleegyezett egy harcmodorba.”      (Napló 1943-1944)


Márai Sándor Kassa, a multikultúrális város európai és világhírnévre szert tett szülötte. Neki mestersége volt az írás, munkája és hivatása, megélhetése és életformája. Azon gondolkodók közé tartozott, akiknek sorsa ugyan hányatott, ám tehetsége, munkabírása, sziporkázó ötletei, nyitottságából eredõ Máraiodafigyelési képessége igazán nagy alkotóvá érlelték, besorolva õt a világirodalom élvonalába. Márainak az írás mágia, a szó varázslat, a betû és gondolat szent. Furcsa ember volt, állandó remegésû lelkét egy spleenes, nagypolgári figura jelmezébe bújtatva igyekezett megvédeni a mindennapok fárasztó hatásai alól. Tekintélytparancsoló, komoly és mégis hol nevetni is tudó, hol végtelenül szomorú, hol meg karneváli hangulatott idézõn könnyed író és költõ egy személyben. Rövid, szinte filozofikusan tömör írásaival lopta be magát a kedvenceim közé, utalok itt a Füveskönyvre, a Négy évszak címû mûre és a Naplókra. Igen a Naplókra, mert ezekben tudatosan kintrõl figyelve énjét, érzéseit ír a sokat szenvedett XX. század viharos eseményeirõl, melyeknek hol részese, hol tanúja, hol elszenvedõje, hol irányítója volt. Benne is ott élt mindörökké a szülõföld és a táj. Kassa és környéke majd késõbb Budapest, egészen pontosan Buda, a várhegy nyugati lejtõi alatt lévõ házban kialakított elefántcsonttorony és a hétköznap és ünnepnap Budapestjének színházzal, rádióval, mozival és operával de fõleg olvasmányélményekkel vegyített képe, amelyekre mindig is hivatkozik, mérlegeli és értékeli õket. Termékeny író volt, kimeríthetetlen forrás, olyan érdekes képességekkel rendelkezve, mint az õszinteség és a modorosság finoman vegyített elegye, vagy a nõk iránt kritikus és a nõbe örökké szerelmes férfi kimondhatatlanul érdekes kettõssége, vagy politikus és polgár egymást szinte kizáró véleményének ütköztetésére alkalmas és Máraiképes filozófus. Márait totemmé fanatizálták, nem kellett volna, ha élne ezért bizton megharagudna. Õ csupán polgár, egyszerre magyar és európai, világpolgár és megrögzött kassai vagy budai. Felkapott lett, de talán nem megértett, mert nem is megérthetõ, hiszen nem is erre törekedett, inkább olvasói érzésére apellál. Pillanatfelvételeibõl csodás filmek állnak össze az olvasó elõtt, a véget azonban mindig nyitva, félig - meddig megoldatlanul hagyja. Ez alól csupán filozofikus kis írásai kivételek meg a Napló. Filozofikus kis írásaiban (lásd Füves Könyv és Négy évszak) megfellebezhetetlen ítéleteket, következtetéseket hoz, téve ezt úgy, hogy mégis szabad értelmezést hagy az olvasójának. Igazi belsõ énjét azonban a Naplókban tárja fel. Oly korban élt a földön, mikor háború és nacionalizmus szele süvöltött végig a világon, amikor az alapvetõ emberi mérce, az élet tisztelete, semmi értéket nem hordozott sokak szemében, amikor ítéltek és elítéltek embereket faji, vallási vagy mondvacsinált indokokkal, csupán vagyonszerzés, mohóság, embertelenség alapján. Ilyen idõkben embernek, alkotónak lenni, polgárnak, mértéket megtartónak és felmutatónak lenni nem volt kis dolog. Emiatt külön szeretem és tisztelem Márait. Egyfajta mesterként tisztelve, aki utolsó verseinek egyikében így emlékezik a tájra, melyben élt és melybe belehalt:
Hol vagyok?
Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet, - kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
MáraiMicsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép! - az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegõ, a Nap ragyog.
Szent Isten! - hol vagyok?

Kárpát (Cleveland Ohio) 1972. május - december
Ennyire egyszerûen fájdalmasan tiszta minden. Írta ezt a verset 72 évesen. Majd golyót eresztett a fejébe, de elõtte tiszteségesen fegyverhasználati tanfolyamon vett részt. Micsoda élet, micsoda vég?!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Teofil e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-05-22
Márai felkapott lett, de nem megértett...igaz. Mikor érettségiztem, nevét kihúzták a dolgozatbol, Talamon Alfonzét is. Olyasvalaki, aki ma díjat kap azért is, mert felkapta....Márai foroghat, és szegény Alfonz is