[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

ME-262 1. rész

szerző: Kiss László 2010-12-05

 

ME-262

ME-262  1. rész

ME-262. Mond ez ma valakinek valamit? Történészeknek, történelmet kedvelőknek, a technika megszállottjainak, a repülésért rajongóknak mindenképpen. Hitler csodafegyvere, a német zsenialitás egyik mintapéldánya. A világ első sugárhajtású vadászgépe. Így tudjuk.


Ez utóbbi megállapítást mindjárt cáfolni is lehet. Mint ahogy nem tudjuk, ki találta fel a boltívet, ki dolgozta ki a perspektíva szabályait, ki alkalmazta az első gőzgépet (James Watt 1769-ben csak tökéletesítette, általános használatra alkalmassá tette és szabadalmaztatta), úgy nem állíthatjuk, hogy ez lett volna a világ első sugárhajtású gépe. Ez a fajta meghajtás ismert volt már az 1930-as évek elejétől, s az angolok talán a németektől hamarabb készítettek ilyen hajtóművel szerelt gépet (Gloster Meteor). Viszont nem vált igazán be, gyenge volt a tolóerő, a gép paraméterei nem, vagy csak kicsit haladták meg a jól bevált dugattyús gépek repülési tulajdonságait. A második világháború végén ugyan már sorozatban gyártották (az 5-nél több már annak számít!), de csak csapatkísérési, fedező feladatokat kapott a gép, így sosem találkozott konkurensével, a ME-262-vel. Az is tény, hogy az angol Frank Whittle szabadalmaztatta a gázturbinás sugárhajtóművet 1930-ban. De a működési elv, s maga az alkalmazása, a működő repülő, még fényévekre volt egymástól, s ebben tagadhatatlanul a németek léptek előbb.
  

A ME-262 világelsősége márcsak azért is indokolatlan, mert egy másik német cég, a Heinkel szintén hamarabb (egyesek szerint az angolok előtt) épített sugárhajtású gépet. Ez volt a He-178. Miben világelső tehát a ME-262? Abban, hogy minden hibája, kiforratlansága ellenére a világ első nagy szériában, sorozatban gyártott és használt, tehát bevetett vadászgépe. Ez a modell lépte át először a kísérleti stádiumot, s meghatározta a repülés fejlesztésének mind civil, mind katonai téren a további irányát. 
 

Hogyan kezdődött a történet? A repűlőgép Wilhelm Emil Messerschmitt nevéhez kötődik (innen az ME). A zseni 1898-ban született, s egész életét a repülésnek szentelte. Maga tervezte repülőgépeit, maga építette, s azt vallotta, az éppen sorozatgyártásra kerülő gép már elavult, azonnal keresni kell az újabb megoldásokat. Messerschmitt élete nagyon változatos. A hitleri Németország a totális diktatúra ellenére kapitalizmust gyakorolt. A gazgaság minden területén magánvállalkozások működtek, s ezeket az állam versenyeztette. Messerschmitt cége, bár adott jó néhány hagyományos, nagyon jó repülőgépet a Harmadik Birodalomnak, sokáig nem volt igazán preferált. Egy alkalommal még csődbe is ment. Messerschmitt nem volt párttag (NSDAP), nem számított nácinak, s legfelső körökben akadt egy régi ellensége. Mindez elég volt, hogy mellőzzék.


A köztudatban úgy él, hogy a német innováció, technikai megújulási képesség mindig is jelen volt, s Hitlernek csak csettinteni kellett, és rendelkezésére álltak a világcsodák. Ez így nem igaz. A náci birodalom mondhatni hagyományos fegyverzettel győzte le Európát. Nem voltak Tigris páncélosai, nem voltak távolsági bombázói, egyszóval a nyugati technikát nem, vagy csak alig haladta meg a német. A közhiedelemmel szemben nem a jóval magasabb technikai fölényükkel győzték le Nyugat-Európát. Először is önbizalommal. A hitleri propagandát elhitte Anglia, Franciaország, elhitték, hogy a német a világ legerősebb hadserege. Másrészt a németek merőben újszerűen alkalmazták a nyugaton is meglévő fegyvernemeket, s ez hozta meg a sikert. Rájöttek, hogy a páncélosokat nem szétszórtan, a gyalogság támogatására kell használni, hanem önállóan, magasabb egységekbe szervezve kell bevetni, így kis területre koncentrálva át lehet törni az ellenség védelmét, el lehet kerülni az első világháborús állóháborút. A modern hadviselés ilyetén jellegéről elsőként a francia de Guille írt könyvet, de hazájában elvetették. A németek lefordították, és hasznosították. A nyugati hadjárat idején 1940-ben a franciáknak, angoloknak több páncélosuk volt, mint a németeknek. Technikailag sem voltak lényeges hátrányban a Párducokkal szemben. Viszont szétszórva, az egész arcvonalon, a gyalogság támogatására osztották be őket. Így ahol a németek támadtak, csak néhány harckocsival találkoztak. Az oroszok tanultak ebből, Zsukov emlékirataiból is kitűnik, hogy állandóan számontartották a "páncélos sűrűséget", azaz hogy az arcvonal 1 km-es szakaszára hány harckocsi jut.
 

A németek tehát sokkal inkább harcászati, hadműveleti újításaiknak köszönhették Európa uralmát, mint abszolút technikai fölényüknek. Ezért Hitler egészen az oroszországi kudarcok kezdetéig elvetette a benyújtott technikai újításokat. Maga is elhitte saját propagandáját, hogy a német technika legyőzhetetlen. Ebben persze benne volt a fajelmélet, német arrogancia is. A szláv technikát pláne semmibe sem nézték. Logikus, ami jól bevált, azon minek módosítani. De a leningrádi, moszkvai kudarc, még Sztálingrád előtt rádöbbentette, hogy a létszám, nyersanyagfölényt csak abszolút technikai fölénnyel győzheti le. Ennek ellenére a német tábornokok hiába küldték hátra az elfogott T-34-eseket, hogy ilyen tankot kell gyártani, ide ilyen kell nekünk, a német mérnökök figyelemre sem méltatták, s nem módosítottak a Tigrisen (pl.: döntött páncélzat). Így megalkották ugyan a világ akkori legnagyobb tűzerejű, pontosságú nehézharckocsiját, de bonyolult volt, húszszor (!) több alkatrészből állt, mint az orosz, ezért nehézkes volt a gyártása, s mivel korát meghaladta, számos problémája volt (motor, váltó). Csak egy adat: az oroszok a háború vége felé 24-25 ezer darab T-34-est tudtak gyártani havonta, a németek 7-8 ezer Tigrist. Lehet hivatkozni minőségi fölényre, ez meg is volt, de ezt a mennyiséget a Tigris nem bírta. Sok lúd disznót győz...

 

Tehát Hitler a háború utolsó két évében fokozott érdeklődést tanúsított a legújabb technika iránt. Németországot ekkor már állandóan bombázták a szövetségesek (az angolok éjjel, az amerikaiak nappal). A nagy tömegben bevetett távolsági bombázókkal az egyébként erős és precíz német légvédelem már nem tudott mit kezdeni. Jóllehet a bombázók rettegtek Németország fölött, s  repülő személyzetből több ezren ott pusztultak, a 10-20 %-os veszteséget a szövetséges vezetés könnyen lenyelte. A német vadászok egy ideig arattak a nehézkes bombázók, repülő erődök között, de amikor a szövetségesek előre haladtuk miatt, s a nagy hatótávolságú P-51 Mustang megjelenésével vadász biztosítást tudtak nyújtani bombázóiknak, a németeknek végképp tétlenül kellett nézni hadiiparuk, infrastruktúrájuk, s a lakosság pusztulását. A német vadászrepülők ekkor már elavultnak számítottak. Sem sebességben, sem repülési magasságban, sem tűzerőben nem vették fel a versenyt a Mustangokkal. Mivel a légelhárításban újabb ágyúk, célvezetés, rakéták nem voltak a látókörben, adódott a felvetés, hogy a német ipar, infrastruktúra megőrzése érdekében jó lenne egy olyan vadászgép, mely az ellenséges vadászokat is legyőzve döntő csapást tudna mérni az immár ezres kötelékekben támadó bombázókra. Sokan úgy gondolják, Hitler utasítására ekkor kezdtek hozzá kifejleszteni a sugárhajtású vadászgépet. Nem, ez a gép a vezér utasításakor már készen volt... 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: 1diákj@ e-mail: summerlike@freemail.hu dátum: 2010-12-14
Nő létemre már töri órán felkeltette az érdeklődésemet ez a téma, és a cikk sem okozott csalódást. Szerintem jó lett!