http://www.hirek.sk/video/20150317191400/Szabo-Otto-jubileumi-kiallitasa-Rozsnyon.html

Szerkesztő, riporter, vágó: Palcsó Zsóka

Operatőr: Peter Benedikty

Szabó Ottó jubileumi kiállítása

Rozsnyón nyílt Szabó Ottó,  Pro Cultura Hungarica díjas  festőművész jubileumi kiállítása. A Bányászati Múzeum Képzőművészeti Galériájában, több mint 50 festményen mutatja be az 50 éves művész,  alkotó pályájának egyik fontos állomását.  Szabó Ottó művészi alkotótevékenységét a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága  nívódíjjal ismerte el. 

Jól áll Szabó Ottónak az 50 év. Leginkább azért, mert szelleme és gondolkodása konokul a szabadságról szól. 

„Szabad ember vagyok. Ahogy keresem az utam, keresem az igazságom, úgy változhat az értékrendem is. Ez jellemezi a képeimet is. Az örök útkeresés, a lényeghez való leegyszerűsödés, így lehetne jellemezni az alkotásokat.” 

A festővászonba oltott gondolat ciklusokat teremtett. Alig száradt meg a festék az első terem képein, amely a Kígyó éneke címet kapta. 

„Úgy festem  a képeimet, hogy egyszerre festek 20–30 képből álló ciklust. Ez nem azt jelenti, hogy akkor születnek, amikor a festésbe belekezdek, mert azt rengeteg vázlat, tépelődés,  gondolat előz meg. Az ottani képek mélységét még nem sikerült elérnem, mert nem sikerült lelakkoznom őket, mindegyik felülete még kissé ragad, s a befejező fázishoz tartozó lakkozást nem lehet lebonyolítani.” 

Szintén új képek láthatók a következő  teremben. Vágtató lovak, vágtató gondolatok, kilőtt nyílvessző. Ének a magyarokhoz címet kapta találóan a következő kiállító terem. 

„Arcokat látunk, emberi alakokat, arcokat kidolgozva, vagy félig kidolgozva. Ez azt jelenti, hogy amikor beszélgetünk egymással, akkor a szemünk nyugtalanul futkos a másik ember arcán. Valakinek a szemén akad meg, s úgy tud vele beszélgetni, hogy szemtől szembe néz.” 

Az Énekek éneke és az Eszmélet ciklus képei láthatók a következő termekben, mintegy megpihenve az egyisten hitben. Szabó Ottó szakrális területen a legtöbbet foglalkoztatott művész. Az Úristen udvari festője – találóan így nevezte a kiállítás megnyitón Kovács Ágnes, a tárlat kurátora, aki nem mellesleg az életben is társa a művésznek. 

„Megtaláltuk egymást. Ami a legfontosabb a kapcsolatunkban, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást. Ez nagyon fontos. Soha nem próbálunk meg egymás fölé kerekedni. Sem teljesítményekben, sem sikerekben. Tiszteljük a másik tevékenységét és erőnkhöz mérten támogatjuk egymást.”

A rozsnyói kiállításra nem csak barátok és művésztársak jöttek el. A szeretetközösséget biztosító szilárd családi háttér is jelen volt. 

„Megismerném ezer közül is, ha csak két vonalat húzna Oti” – mondta a keresztapa, Mázik Mihály. „A háttereket, a márványutánzatú alakokat. A munkáját gyerekkorától figyelemmel kísértük. Ha ceruza volt a kezében, ott minden füzet hátulján rajz volt. Tehetséges kisfiú volt. Szerencsés is volt, hogy családi környezete, az édesapa és Mariska húgom, mindent megadtak, hogy belőle ilyen elismert művész legyen” 

„A tehetséget fel kell fedezni. Ezért fontos a család. Úgy érzem, ez nálunk sikerült, szüleink jól irányítottak minket” – véli a művész öccse, Szabó Pál fizikus.  „A kiállítás maga Ottó – képei beszélő képek. Itt nemcsak a vizuális élmény fontos, hanem a tartalom is. Minden egyes kép, poézis, vers, gondolat.  Sok élettapasztalatot adnak a képek, talán az elmúlt 50 évet szeretné elmagyarázni.” 

Szabó Ottó Szepsi mellett,  Bódvavendégiben él és alkot. Amíg gyökerei ezer szállal kötik a szülőföldhöz, addig közösségi és pedagógusi munkája Kassához. A 20 éves Rovás vezetője, amely a Löffler villában számtalan programmal gazdagítja a város és környéke magyarságának életét. A Rozsnyói nyár Kassán rendezvénysorozat keretében a Bányászati Múzeum rendszeresen vendégeskedik Kassán a Löffler-házban. Így nem véletlen, hogy az idei kiállítási évad nyitánya:  Szabó Ottó jubileumi, április végéig látható, rozsnyói kiállítása.