Egyik nap Skagway-ben, Phil barátommal bicajozni támadt kedvünk. A hajóról kölcsönöztünk bringákat (micsoda állapotban van némelyik - szinte életveszélyesek!) Ezt a Dyea nevû helyet ajanlották nekünk,hogy ha szerencsénk van, akár medvét is láthatunk.

Gyönyörûen kígyózó út vezetett az öbölhöz, ugyanúgy le és fel, mint jobbra-balra, de ránk is fért már a mozgás. Ezzel nem is volt gond. Az inkább zavart, hogy félúton nyakunkba szakadt az ég - hatalmas esõ tamadt, de már félúton voltunk, nem fordultunk vissza.

Kiertünk egy tisztásra, ahol egyszercsak egy medvefej bukkant ki a fûbõl.

Tüstént megálltunk és váltottunk egy pár szót arról, hogy most mi is legyen. Nem kis izgalom fogott el, hiszen szerencse kell hozza, hogy az ember medvét lásson. Az igaz hogy Alaszkát a medvék államának nevezik, 3:1 a medve - emberek aránya.

Én úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy biztonságos távolságra vagyunk. Le is pattantam kerékpáromról, hogy elõhalásszam fényképezõgépemet. Ilyen alkalmat nem szabad elszalasztani. Neki is láttam a munkának. Lencsén keresztül fürkészve az eseményeket, arra lettem figyelmes, hogy ott bizony két medvekoma van. És már észre is vettek minket...

Az esõ szerencsémre alábbhagyott, igy nem kellett leáztatnom a gépemet. Veszetten fényképeztem, ki tudja meddig lehet...

Úgy tûnt, nem igazán zavarja õket az ottlétünk. Komótosan folytatták tennivalójukat. Azért idõnként felkapták fejüket, figyelgetve minket, meg levegõmintat is vettek. Még jó, hogy zuhiztam a reggel ;-) Nem voltam elégedett a képekkel, hat közelebb merészkedtem. Barátom hátramaradt (kerékpáron - készenlétben), mondván - ha valami, egyedül vagyok, õ lelécel. Elfogott valami termeszetfotós szellem, egy jó kepért kockáztatni kell.

Be kell valljam, nagy izgalommal éltem át ezeket a perceket. Izgalmam csak fokozódott, amikor a két medve ugy döntött, hogy sétára indul. Ezzel még nem is lett volna baj, csak ahogy egyre nagyobbodnak a mackók a nézõkében, úgy növekedett izgalmamnak görbéje is.

Egy jó darab megtétele után megálltak. Magasra emelt fejjel szimatoltak a levegõbe. Barcsak tudnám, mire gondoltak akkor - megegyük, ne együk, ez itt a kérdés? ;-)

Én csak ledermedve (nem ledér medve) álltam egy helyben és fényképeztem. Ha megtámadnak, legalább lesz róla egy jó képem... Valaki majd csak hazaküldi, az már több, mint a semmi ;-)

Bizonyára nem lehetett hallani a nagy követ, ami leesett a szivemrõl. Különben elriadtak volna. Vegülis irányt változtattak és nyugodt léptekben körbesétáltak minket, egy olyan 60 méteres rádiuszt leírva. Az ott húzódó folyóhoz vették utukat. Idõnként azért még vissza-vissza tekintgettek ránk.

Ahogyan távolodtak, úgy állt vissza a pulzusom normálértéke.

Nekem ez még mindig nem volt elég, követni akartam õket, hátha lencsevégre kapok egy sikeres pecázást a folyóban. Phil barátom józanabb tanácsára inkább menni hagytuk õket. Talán igaza volt, jobb nem zaklatni õket. Örüljünk, hogy jól vegzõdött a kalandunk.

Ez a kep mar egy masik alkalommal készült. Juneau, Alaszka fõvárosa a helyszin, közel a Mendenhall gleccserhez. Ez a medve ugy 10 meterre volt tõlem, viszont azzal a nagy különbséggel, hogy egy masszív kilátón voltam, aránylag biztonságban.

Az elõzõ képek helyszíne viszont egy nyilt terep volt, sehol egy fa, bár a medve tud fara maszni, sõt nagyon gyorsan fut - nincs menekvés!

Sajnos csak pár másodpercre mutatkozott ez a medve, hamar eltûnt a sûrûben. Nem egyszer visszamentem erre a helyre, annak reményében, hogy újból látok medvét. Szerencsém egy nagy nulla volt. Bezzeg a kollégaim nem is egyszer láttak itt medvét, alattuk haladt át, halat is fogott. Amikor én vagyok ott, semmi! A Skagway-i találka viszont mindenért kárpótol.

Megint más helyen járunk. Ezúttal Icy Strait Point, kifejezetten medvenézõ kiránduláson vettem részt. Kétszer is el kellett ide jönnöm, hogy medvét lássak. Szerencsémre nekem ingyen volt, nem úgy a többi utasnak, akik csekély $100 fizettek érte. Medve nem garantált, oda a százas ;-)

Mint emlitettem, csak másodszori alkalommal sikerült ezeket a felveteleket készitenem. Már úgy volt, hogy semmi nem lesz az egészbõl. A kilátóról nem volt szerencsénk, viszont lógó orral hazafelé a buszról igen. Egy hídon megálva egy anyamedve jött elõ, majd két kicsije, és szemünk elõtt halásztak a folyóban. Fantasztikus élmény volt. No végre!

Kovács Oszkár