[kapcsolat]   husken

100

 

BistRovásHU

 

Rozália

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Még mindig Trianon - 1. rész

szerző: Kiss László 2020-07-01

 

Még mindig Trianon - 1. rész

 

Egy évvel ezelőtt jelent meg a Történelmi Szemle 2019/4 számában Ondrej Ficeri szlovák történész Vállalni a felelősséget Trianonért című tanulmánya. A szerző négy pontba foglalta össze, mit ért a magyarok felelősségén, s megállapítja: „…a magyar történeti tudat Trianon kapcsán áldozatszerepbe manőverezte magát, és ez nem segíti a valós, saját történeti felelősség feltárását.”

Nagyon igaz. Igaznak tűnik. De nem tudok mit kezdeni a „magyar történeti tudat”-tal. Vagy nagyon ódivatú, vagy nagyon új kategória. Ez valamifajta egységes képet feltételez, ami nincs. Ahány magyar, annyiféleképpen vélekedik Trianonról. Van, aki a bűnöst keresi, van, aki meg is nevezi, van, aki kiragad, van, aki általánosít. Van, aki Szent István államát hajszolja (irredenta..?), van, aki „csak” egy lágy igazságot (revizionista..?). Sokan vannak a „túl kellene már ezen lépni” képviselői, de mikor megkérdezem ezen kétségkívül divatos nézetet vallókat, mit értenek ezalatt, nincs válasz. Sajnos, honfitársaim Trianonról vallott nézeteit nagyban befolyásolja az is, éppen ki van hatalmon az országban. Ha a magyar történeti tudat azt jelenti, minden magyar elítéli Trianont, igazságtalannak tartja, talán van ilyen. De ennyi lenne a közös nevező? Kevés. Egyébként hallottam már műveletlennek, tájékozatlannak nem nevezhető asztaltársaságtól, hogy Trianon igazságos volt. Ezt magyarok mondták Budapesten.

Talán Ondrej Ficeri kívülről ezt így látja. Kívülről lehet így is van. A pontjai.

1.    Már a középkorban elmulasztották a saját ország etnikai benépesítését.

Nagyon igaz. Nem csináltunk nemzetállamot. De mulasztottunk? Nem. Az újkori fogalom (nemzetállam, egységes etnikum) visszavetítése a középkorba hibás, mert akkor nem létezett ilyen, senki nem törekedett rá. A középkori logika szerint a nemzetet a nemesség képviselte, az pedig magyar volt. Éppen emiatt ér minket az évezredes elnyomás vádja egyébként. Vegyük az elejétől. A magyarok bejöttek a Kárpát-medencébe. Éltek itt különböző – elsősorban szláv  népek, ezt a magyar történetírás mindig elismerte. Irtottunk és asszimiláltunk, de államot nem zúztunk szét, az itt élők nem alkottak államot. István megalapította a feudális Magyar Királyságot, melynek alapja – mint mindenhol  a földtulajdon. Ezt értelemszerűen a „győztesek”, magyarok osztották föl egymás között. A szláv népeknek a jobbágysors maradt. De a magyarok 90%-nak is, mindig elfelejtjük. A nomád népek között is van gazdag, szegény, fejedelem, előkelő. De a szegény is szabad ember, ha ahhoz a törzshöz, ha úgy tetszik néphez tartozik. Ha egy szegény magyarnak volt egy kardja, egy lova, jogilag egyenrangú volt azzal, akinek ezer marhája volt, s a gazdag csak kérhette, menjen vele kalandozni… S ha ment, arányosan persze, de részt kapott a zsákmányból. Ez a több százezres magyar réteg a feudalizmus beálltával földet nem kapott, jobbágysorba süllyedt. Küzdött ellene, mint mindenki a lecsúszástól, ezért indultak meg a peremterületek felé László király idején, ahol reményeik szerint még voltak szabad földek. Az eredetileg nomád, tehát nagyállattartó magyarok ugyanis a Kárpát-medence közepét foglalták el elsőként. Akinek nem jutott, ment a hegységkeret felé. Ez a társadalmi átalakulás sok vérrel járt (László szigorú törvényei a kóborlók ellen). Tehát ha a magyarok elnyomták a korábban itt élőket, úgy saját társadalmuk 90%-át is (a középkorban nagyjából 10% a nemesség).

De maradjunk az etnikai benépesítésnél. A középkorban, ahogy említettem, a nemzet letéteményese a nemesség. A nemességet pedig nem érdekelte, a jobbágy milyen nyelven beszél, csak az, hogy teljesítse kötelezettségeit (adózzon). Nem beszélő szerszám volt ugyan a jobbágy, de majdnem. A földesúr, nemes szinte korlátlanul uralkodott rajta, szlávon és magyaron, igaz. Még bíráskodott is (uriszék), fel is köttethette. De a sokakban még működő kommunista terminológiával szemben a nemes rá volt utalva a jobbágyra. Nélküle ki művelte volna a földjét? Kit adóztatott volna? Ez jelenik meg a nemes adómentességében: ő a vérével adózik, védi a hazát. Hazát? Igen, de azon belül a saját földjét, az azon dolgozó jobbágyokat (persze azért, hogy neki is jó legyen). Ez nem romantikus szólam, a középkor csatamezőin csak nemeseket látunk, s hullottak is tömegével. Magyarázat van több, de tény, hogy a középkorban a jobbágy kezébe nem adtak fegyvert (néhány regionális kivételtől eltekintve, pl.: Hunyadi János, de nála is csak kevés ténylegesen jobbágyi származású harcolt a „profik” mellett). A magyar nemesség védte tehát évszázadokon át a szláv, magyar jobbágyot. S a jobbágyi szolgáltatásokban volt-e különbség magyar és nem magyar jobbágy között? Nem. Nem volt.

A Kárpát-medence „magyarosítása”, egyáltalán nem újkori értelemben, egyébként az Árpád-korban elkezdődött. Kevés az adatunk, de a vándorlásnak, az asszimilációnak köszönhetően folyamatosan nőtt a magyarok aránya, német és egyéb betelepülések ellenére. Az első törés a tatárjárás. A tatárok nomád nép. Apró lovaikon száguldozva raboltak, gyilkoltak, külföldi források alapján is borzalmas pusztítást vittek végbe. Nyugati forrás írja, Magyarország 300 éves fennállás után megszűnt létezni. A nem magyarok (nemzetiségeket korai lenne emlegetni 1241-42-ben) a hegységkeretben éltek. Itt a tatár lovas hordák nemigen tudtak kárt okozni, a jobbágyok időben felmenekülhettek a hegyekbe, akár állataikkal is. Azokat a századokat ismerve, valószínű minden falunak (néhány jobbágy család), volt valami búvóhelye, ahol hetekig, hónapokig kihúzhatta. A tatárok ismeretlen hegyeket nem tudtak felderíteni, kifosztani. Nem így az Alföldön, dombvidékeken. Itt legfeljebb nádasokba menekülhetett a nép, de azt rágyújtották. A magyarok túlnyomórészt az ország közepét lakták, tehát ők pusztultak. A tatárjárás után siralmas lett az ország etnikai képe, drasztikusan csökkent a magyarok aránya. Meg kell jegyezni, a Muhi csatamezőn ott maradt némi külföldi segéderőt leszámítva sok ezer magyar nemes. Megpróbálták, de nem sikerült. Megpróbálták megvédeni Magyarországot, saját érdekeiket, benne a földjükön dolgozó magyar és nem magyar jobbágyságot. Vajon a csata kimenetelét váró NEM MAGYAR jobbágyság kinek „szurkolt”? Biztos, hogy a magyaroknak.

Nagyot ugorva a Hunyadiakig megpróbáltunk talpra állni – az 1-es pontra reflektálva. Mátyásig, illetve Mohácsig folyamatosan nőtt a magyarok aránya országukban. S az erőszakos asszimilációt ahogy eddig, remélem ez után sem fogja senki emlegetni. Mohács már a legelfogadottabb korszakolás szerint az újkorba esik (1492), de engedtessék meg nekem, hogy itt említsem meg az 1-es pont kapcsán, mint ahogy az egész török kor szerintem a középkorban ragasztotta Magyarországot.

1526-ban a mohácsi síkon megint magyarok pusztultak, magyar nemesek, talán 20 ezren? Vagy 25 ezren? Hogy ők huszáros hányavetiséggel miért pusztultak? Önmagukért? Egész magyar nemesi családok haltak ki. Birtokukért? A rajta lévő javakkal, jobbágyokkal együtt? Biztos nem gondolt ilyesmire egyik rohamozó lovag sem. De valójában ezért haltak meg. S a török idők. Az államiság – részbeni  felbomlása. A lakosság pusztulása. Közvélekedés ellenére a török nemigen pusztította a jobbágyot, neki is kellet az adózó. De a 150 év múlva bekövetkező felszabadulás már nem várvédésekben, várvívásokban valósult meg, hanem nyíltszíni csatákban, ahol százezres létszámú seregek mozogtak. Az ország közepén. Ez járt hatalmas pusztítással, a lakosság irtásával. Az ország közepén szinte eltűnt a lakosság. A magyar lakosság. A peremterületeket nem érintették a hadjáratok, sosem láttak törököt. A karlócai béke (1699) beköszöntével Magyarországon alig érte el a magyarok aránya az 50%-ot. De ez már tényleg mélyen az újkor… Folytatása következik.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :