[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Meggyes-chillis csoki - Karinthy Márton a Refiben

szerző: Veress Zsuzsa 2011-02-08

 

Meggyes-chillis csoki - Karinthy Márton a Refiben

 

Nehéz szenzációt kelteni valamely hírességgel egy olyan gimnáziumban, amelyiknek diákja volt Petőfi, Jókai, Orlai Petrich Soma, Eötvös Károly, Thaly Kálmán, Nagy László, Csoóri Sándor, Lőrincze Lajos – és a lista még nem is teljes, de itt most legyen elég ennyi. (Csak szerényen!)

 

És mégis szenzációt keltett (akkor még csak bennem), amikor néhány éve elolvastam Karinthy Márton Ördöggörcs című, a család történetét feldolgozó regényét, és ebből megtudtam, hogy Karinthy Frigyes nagyapja pápai származású, itt is van eltemetve, mi több, órásüzlete az Ókollégium udvarán állt (ez most lánytanulóink diákotthona). Egy „Karinthy” feliratú sírnak persze réges-rég fel kellett volna tűnnie városunk lakóinak... Azért nem tűnt fel, mert híres nyugatosunk nagypapája még Kohn néven élt és halt…

 

Nos, e miatt a boldog emlékezetű Kohn Lipót bácsi miatt hívtam meg – a Magyar Kultúra Napjára -- a Pápai Református Gimnáziumba Karinthy Mártont.

 

„Önt egy égi KAR INTI, MÁR TONnányi súlya van a pápai ősöknek.” Ezt bizonyára ő maga is így érezte. Ezt abból gondolom, hogy azonnal szívesen elfogadta a meghívást.

 

Elmondtam neki, hogy amikor legfiatalabb tanítványaimnak, a nyolcadikosoknak meséltem a Karinthy családról, volt olyan diák, aki felháborodott az Ördöggörcs címén. Szerinte nem illik, hogy ilyen „becsmérlő” címmel írjon felmenőiről egy ennyire híres ember.

Karinthy Márton azt válaszolta, hogy a „dehonesztáló” jelzőt már az ő édesapja –  a Cini becenéven közismert Karinthy Ferenc – is megkapta, amikor megjelent Szellemidézés című könyve. De édesapjához hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy híres család ide, híres család oda: az igazat megírni nem szentségtörés.

 

Azok számára, akik nem olvasták, el is magyarázta az Ördöggörcs címet: ezt a szót az a Karinthy Gábor költő találta ki, aki élete nagy részét elmegyógyintézetben töltötte. Karinthy Frigyes elsőszülött fia a saját betegségének megnevezésére alkotta ezt a borzongató, de találó metaforát. Unokaöccse átvette tőle, és az egész családra jellemző különös képességek és ezekkel párhuzamos kudarcok, terheltségek – röviden: a családi átok – neveként alkalmazta. De ha továbbgondoljuk a szóképet – mondta Karinthy Márton –, akkor beláthatjuk, hogy nem csak a Karinthy család története, de az egész huszadik század az „ördöggörcs” jegyében zajlott. Történelmünk a Gonosszal való összefonódásról szól, s éppen ebből kellene kimásznunk – tette hozzá.

 

Következő kérdésem az örökségre vonatkozott. Mert hát egy arisztokrata számára nyilván kötelező átvenni az örökséget… De vajon hogy éli ezt át egy szellemi arisztokrata?

Vendégünk mesélt „Frici” rendkívüli népszerűségéről; arról, hogy Karinthy Frigyes egyik testvére világgá ment ennek nyomasztó súlya miatt; arról, hogy „Cini” miképpen próbálkozott mindenáron elkerülni az irodalom vermét, melybe végül mégis csak beleesett…(tegyük hozzá: hála Istennek!)… végül az elegánsan szellemes válasz úgy szólt, hogy aki örökölt egy nagy vezetéknevet, annak egész életre szóló projektje, hogy keresztnevet szerezzen hozzá magának.

 

Így került szóba a színházcsinálás. Hogy már gyerekkorában, és később, a Fazekas Gimnáziumban is folyton csak a színház foglalkoztatta. Elhangzottak fontos tudnivalók az ország első magánszínházáról, az 1982-ben még Hököm Színpadként indult Karinthy Színházról. A tulajdonos fontosnak tartja a Karinthy-szellemiség ébrentartását, így nagyapja és apja művei állandóan műsoron vannak.

De ezeken kívül is: A mai kultúrínséges időkben nagyon nehéz talpon maradni musical és operett nélkül, a Karinthy Színháznak mégis színvonalas a műsora. Erről bárki meggyőződhet, ha ellátogat oda – vagy legalább a színház honlapjára.

 

Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy néhányat felidézzünk a Karinthy-mítoszok és -anekdoták közül. Hogy „Fricinek” megállt a busz a háza előtt. Hogy mikor egy járókelő sóbálvánnyá meredve rábámult, akkor azt mondta neki: „Karinthy vagyok, térjen magához!”

Hogy amikor megjelent a reklám: „Minden intelligens ember a Nyugatot olvassa”, akkor Karinthy a felirat alá írta: „A többiek pedig írják.”

 

És azt a storyt is hallottuk, hogy Karinthy egyszer – minden népszerűsége ellenére – így járt:

Egy budai üzletben valamit vásárolt, és haza akarta küldetni a lakására. A tulajdonos érdeklődésére, hogy mégis, hova küldjék, és kinek, Karinthy, némileg sértetten, bemutatkozott, mert hiszen elvárta volna, hogy bárki felismerje. És amikor elhangzott a bűvös név, az üzlet tulajdonosa lelkendezve futott a feleségéhez elújságolni: „Nem fogod elhinni! Tudod, ki van itt? A Böhm Aranka férje!”

 

Karinthy Márton nagyanyjáról, Böhm Arankáról majdnem annyian írtak már, mint a férjéről… Az unoka ezúttal olyan epizódokat mesélt, melyek árnyalják a róla kialakult képünket. Hogy például az özvegy Karinthyné szerepnek kifogástalanul megfelelt, vagy, hogy a második világháború alatt a fiait megmenteni tért haza Amerikából – és ezzel végső soron saját pusztulását idézte elő.

Megkérdeztem, vajon igaz lehet-e (amit én Kosztolányinétól olvastam), hogy Böhm Arankának, akinek orvosként esetleg lett volna némi túlélési esélye Auschwitzban, azért kellett meghalnia, mert felpofozta Mengelét.

Karinthy Márton ezt tipikus városi folklórterméknek, legendának minősítette, azonban hozzátette: egy Böhm Aranka-féle jellemtől kitelt volna ilyesmi…

…és döbbenetként hatott mindannyiunkra, hogy gyilkos és áldozat: Böhm Aranka és Mengele együtt tanultak Bécsben, és ismerhették egymást még a boldog békeidőkből…

 

Egy másik legendát sem sikerült tökéletesen tisztázni.

„Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni.” Melyik nyugatos mondta ezt Karinthy temetésén? Hallottuk ezt már Móricz, Kosztolányi és Babits szájába adva is…

Karinthy Márton Babits mellett tette le a voksát, de csak olyan alapon, hogy ő volt az irodalmi pápa, az ő véleménye számított megfellebbezhetetlennek.

Erre megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy egy kollégám szerint ő maga mondta saját temetésén.

Karinthy Márton díjazta ezt az ötletet, s ennek kapcsán elmesélte, hogy „Frici” valóban foglalkozott azzal, hogy elképzelje saját temetését és a gyászbeszédeket. Végül annyiban maradtunk, hogy: mindenesetre mondták ezt a bizonyos mondatot…

 

Kíváncsiak voltunk, persze, hogy vajon ő mit szeret leginkább a nagyapja művei közül.

Cím szerint az Utazás a koponyám körül-t (mint szenvedéstörténetet) és a Barabbást említette, egészében pedig Karinthy humanista, az élet és az erkölcs nagy kérdéseivel viaskodó, filozofikus-megváltói műveit, a verseit, novelláit emelte ki. A sokkal ismertebb humoros írásai – „hab a tortán”.

Ehhez csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy ekképpen egészen a nagyapja szelleme és szája íze szerint járt el. Hiszen Karinthy Frigyes – kesernyésen – az Amerikából frissen Európába került krumplihoz hasonlította önmagát: a krumplit ugyanis a derék európaiak sokáig csak díszcserjeként, a virágjáért és a bogyójáért tartották, és a gumójáról nemigen akartak tudomást venni. Nos, a ”virágja és a bogyója”: Karinthy humora – a „gumója” pedig éppen az, amit az unokája ajánlott figyelmünkbe.

 

A beszélgetés végén azt kértem Karinthy Mártontól, hogy ajánljon nekünk valami olvasnivalót, ami őt mostanában nagyon megragadta széles e világ irodalmából.

Nádas monstre trilógiáját, a Párhuzamos történeteket és Spiró Fogságát ajánlotta.

Ehhez voltaképpen nincs mit hozzáfűzni, csak a kotnyelességem íratja le velem, hogy mindkét regényt olvastam, és ennek alapján azt gondolom, hogy Karinthy Márton olvasóként ugyanúgy magasra tette a mércét, mint színházcsinálóként.

 

Azoknak a pecheseknek, akik nem voltak jelen, elmondom, hogy ez az egész csevej a református nagytemplomban zajlott le.

(Azért ott, mert csak oda fér be iskolánk összes diákja a teljes tanári karral egyetemben + Városi Tv + érdeklődők a városból.)

Mármost, tekintetbe véve, hogy időnként röhögött – nem az egész osztály, hanem – az egész templom, azt lehet mondani, hogy azért ez a helyszín némileg extravagáns volt. De egy Karinthyban van ennyi extravagancia – a pápaiak pedig megbotránkozhattak, ha akartak.

De nemigen vettem észre ilyesmit.

Bár ez az egész így pikáns volt, mint a meggyes-chillis csoki, mindenki helyénvalónak érezte a történteket, és szerencséjének, hogy részt vehetett benne.

 

Elárulom, hogy előre elküldött kérdéseimből Karinthy Márton egyre sem mondta azt, hogy neki kínos lenne.

Elbűvölő volt, és az ujja köré csavarta a közönséget.

 

Egyszóval: Karinthy... + a saját keresztneve!!

Karinthy Színház


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :