[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mennyit ér az ember?

szerző: Varga Zsuzsa 2015-12-20

 

Mennyit ér az ember?

 

     Ez a kérdés napjainkban igen aktuálissá vált. Forrong a világ, újabb háborús övezetek alakultak ki, a félelem felerősödött az emberekben. Féltjük hazánkat az „idegenektől”, féltjük életünket a támadásoktól. Ami eddig biztonságot jelentett életünkben, az szép lassan kezd eltűnni. Átalakulóban a világ, és az egyszerű ember teljesen tehetetlen ellene.

 

     És ebbe a terhelt világba újra elérkezett a karácsony. Az az ünnep, amely mindenki számára a legbensőségesebb, legmeghittebb. Az ünnep, amikor mintha megállna egy-két napra ez a mi vesztébe rohanó világunk. Az az ünnep, amikor vágyunk a csodára, mert szívünk mélyén elhisszük, több ezer éve is csoda történt Betlehem kicsiny városában.

 

     Amikor az Úr Jézus Krisztus megszületett Betlehem egyik istállójában, semmivel sem volt jobb a világ, mint napjainkban. Az emberek ugyanígy félelemben éltek, mint most. Hazájuk római megszállás alatt állt, Heródes király kényének kedvének voltak alávetve, akiről bizony a Biblia híradásából kiderül, irigy és gonosz ember volt, aki hatalma megtartása érdekében még ártatlan kisgyermekek legyilkolásától sem riadt vissza. Augusztusz római császár pedig népszámlálásra hívta össze az embereket, holott a népek számbavétele kifejezetten Isten törvénye elleni vétek volt. A szellemi és vallási vezetők nagy többsége vakbuzgó és igazságtalan volt. (Máté evangéliuma 23, 4 „Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.”) Érthető tehát, mennyire várták az akkor élők a megígért Szabadítót, aki ebbe a nyomorúságos életükbe fordulatot, jobbulást hozhat.

 

     És a csoda megtörtént. Az Úr elküldte a Szabadítót, a Messiást, az igazi Megváltót, akiről a próféták jövendöltek. Ézsaiás próféta szavaival: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9, 5). Persze nem úgy történt az Úr Jézus Krisztus születése, ahogyan egy akkori ember és akár mi magunk is elvárnánk. A próféciák ugyan Betlehem városáról és a szűztől való születésről szólnak, de a körülményekről nem. A Világmindenség Ura nem királyi palotában, még csak nem is ágyban született, hanem egy koszos kis istállóban, szalma között, állatok leheletétől fűtött helyen. Még elgondolni is nehéz, mennyire nyomasztó és méltatlan ez a környezet Isten Fiának megszületésére. Manapság ezt is hozzátesszük, mennyire nem higiénikus egy istállóban szülni és születni. Mai világunkban még a legszegényebbeknek is lehetősége van alapos orvosi ellátásra, akkoriban pedig minden bizonnyal lehetőségük volt legalább egy tiszta ágyra.

 

    De az Isten Fiának ehhez sem volt lehetősége. Mert így akarta a Mindenható Isten. Hogy a csoda ott és akkor történjen meg, ahol és amikor a legkevésbé számítunk rá. És úgy érzem, ma sincs ez másképpen. A Szabadító, aki a lelkünk szabadságát hozta el, itt van közöttünk. Immánuel – velünk az Isten. Velünk van a karácsonyi bevásárlás örömében. Velünk van a fenyőfánk állításakor. Velünk van az ünnepi készülődésünkben. Velünk van a nehézségeinkben, a stresszes életünkben. Mi már nemcsak egy újszülött csecsemőt találunk egy méltatlan helyen, a jászolban fekve, mint egykor a pásztorok. Nekünk már nem kell várni arra, hogy felnőjön az Isten Fia, és betöltse Atyja akaratát. Mi már túl vagyunk a sokadik karácsonyunkon és a sokadik húsvétunkon. Mi már tudjuk, hogyan gyógyított a felnőtt Úr Jézus Krisztus. Tudjuk, hogyan támasztott fel betegeket, milyen Istentől kapott erővel beszélt az Isten Országáról. Mi már tudjuk, hogyan árulták el, hogy milyen fájdalmas volt számára a keresztfára vezető út. Tudjuk, hogy halálával legyőzte a bűnt és a gonoszt, tudjuk, hogy Ő megnyitotta nekünk az utat a mennyországba. És tudjuk, hogy mindezeket azért kellett elhordoznia, megtennie, mert ennyire végtelenül és megmagyarázhatatlanul szeret bennünket Isten. Nem kímélte Egyszülött Fiát, hanem a mennyei dicsőségből újszülött, törékeny kisdedként elküldte egy hozzá méltatlan, szegény istállóba, hogy aztán egész földi életét koldusszegényen élje, és úgy hordozza el a Bűntelen a világ bűnét és szennyét, akár egy gonosztevő. Az Isten által megátkozott keresztfán. Ugye, milyen érthetetlen és csodálatos ez az isteni szeretet? Már csak az a kérdés, hiszünk-e ebben a csodában, hiszünk-e igazán az Úr Jézus Krisztus áldozatában, elhisszük-e, hogy akkor lesz vége minden háborúságnak, minden félelemnek, ha személyes Megváltónk és Szabadítónk a Feltámadott Úr Jézus Krisztus lesz? Elhisszük-e mindazt, amit már rég tudunk?

 

     Most újra felteszem a kérdést: mennyit ér az ember? Az örömhírt tekintve be kell látnunk, hogy mi, emberek, Isten teremtményei, MINDENT megérünk az Istennek. Mi, a csodára és békére vágyakozó, ugyanakkor tökéletlen, hibát hibára halmozó, önző és szeretni alig tudó emberek valójában mindent megkaptunk az Istentől.  Földig hajló, igaz szeretetet, bűnbocsánatot, szabadságot, örök és boldog életet. Mi ennyit érünk az Istennek. S ha majd véget ér a karácsonyi ünneplésünk, és szedjük le a díszeket, rakjuk el a betlehemet, ne tegyük azt túl messzire. Maradjon egész évben a szemünk előtt, hogy mindig emlékezzünk rá és végre őszintén el is higgyük, mennyit érünk mi az Istennek.

 

/A szerző református lelkész Bódvavendégiben/

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :