[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Merre tartasz, irodalom?

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2008-02-04

vers kõbõlA kérdés adva volt. Van irodalom, van-e iránya tehát? Schengen után az ún. szlovákiai magyar irodalomnak. Aki kérdez: a ROVART. Aki válaszol: Ardamica Zorán és H. Nagy Péter irodalmárok után Beke Zsolt mint FRISS játékos. Játék és válaszok röviden - immár bõvítve egy-két olvasói reflexióval FIGYELEM!!!Nos???


spenót


penna vagy fegyver


Zorán anno


Zorán nem olyan nagyon anno, mint kovboj


Zorán elõad


H. Nagy Péter


a sziklán


vízben fekete kõ


Grendel Lajos egy írótáborban


errefelé tart az irodalom???


hah a felhõk

Egyetlen feltétel volt csupán, azt ajánlottuk a tisztelt válaszadóknak, hogy irányadó vagy iránymeghatározó válaszukban a lábszag, a pártállam, a bambaság, a kitörés, az álom, a valóság és az idegenlégiós szavakat ha lehet, akkor használják. Íme:

-------------------------------------------

Mivel második körben kapcsolódom be a ROVART játékába, megvan az az elõnyöm, hogy olvashattam a kérdésre adott elsõ válaszokat. Talán a határok kérdése az, amirõl a legkevesebb olvasható ezekben a szövegekben. S itt most a legszélesebb értelemben használom a határ fogalmát. Kezdjük a kérdésben olvasható „valóságos” határral, a schengenivel. Nem tudom, mi köze lehetne ennek az irodalmi szövegekhez... Leginkább semmi. A „(cseh)szlovákiai magyar irodalom” szerintem politikai határok alapján alkotott politikai fogalom, mely a két világháború között, majd a pártállam éveiben megteremtette az intézményes hátterét is, s fenntartja és bõvíti mind a mai napig. Ellenben, ahogy már több írásomban is utaltam rá, az ezen a határon belül született alkotások nem írhatók le egy „szlovákiai magyar” narratívával. És Schengen után sem lesznek. A másik oldalon viszont – bízom benne – az intézményrendszer mûködése talán problémamentesebbé válhat. Ez által hatékonyabb munkára lesz képes, s így felpezsdítheti az irodalmi – ez szintén egy fontos határ: nem „szlovákiai magyar” irodalmi – életet, és különbözõ eszközökkel újabb szövegek születését ösztönözheti. Ehhez persze az kell, hogy ez az intézményrendszer kitörjön többé-kevésbé máig is tartó bambaságából, s új tervekkel álljon elõ mind szakmai téren, mind pedig az alternatív pénzforrások felkutatása terén. Ez utóbbira egyebek mellett azért is szükség van, mert egyelõre, a mostani vezetés alatt álomnak tûnik, hogy a Szlovák Kulturális Minisztériumban kiszellõztessék a lábszagot, s egy modern, progresszív felfogású irodalomfinanszírozási tervvel álljanak elõ.
Talán nem véletlen, ebben a témában az „idegenlégiós” kifogott rajtam...
Beke Zsolt
-------------------------------------------

A kérdés abból indul ki, hogy "szlovákiai magyar irodalom" van. A válaszadás feltétele tehát e tétel elfogadása. Ami a határok de facto megszûnését (ez azért nem egészen igaz!) illeti, eddig sem csupán miattuk létezett, hanem azért, mert az irodalomban volt egy igény, hogy legyen, s mert bizonyos formában (intézményi, tartalmi, nyelvi, kulturális, ideológiai stb. jelenségek által) kifejezõdött.
A "szlovákiai magyar irodalom" mint olyan nem tart sehová, hiszen nem egységes, hanem differenciálódott alakulatról van szó. Egyes paradigmái (ha használható itt ez a terminus) alapvetõen (nagyon leegyszerûsítve) két irányba tartanak:
1. stagnálnak vagy egyre gyengébb teljesítményeket mutatnak föl - valószínûleg a megszûnés, kihalás fenyegeti õket.
2. az egyetemes magyar és európai irodalom felé orientálódnak.
Utóbbi folyamatnak két sikeres módja lehet:
1. az asszimiláció által, vagyis minden olyan jellemvonás (tudatos vagy nem tudatos) feladásával, amely a "szlovákiai magyar irodalom" elkülönbözõdését jelentette,
2. integratív úton, tehát a "regionális" (a szó nem csupán földrajzi értelmében) jelleg megtartásával, beépítésével.
Az elsõ könnyebb, kényelmesebb (tán arctalanabb is), a másik nehezebb, számomra kicsit szimpatikusabb. De egyik sem jobb vagy rosszabb. Miért is lenne?
Szerintem ennek az alakulatnak a részei ugyanúgy az intenzív formálódás, helykeresés folyamatában vannak, mint az egyetemes mûvészet. Nálunk a pártállamban pl. nem létezett jó értelemben vett regionális (nem provinciális) szemlélet, míg nyugaton igen. Ezt a lépcsõfokot sem ugorhatjuk át csak úgy. (Lásd intézményi szinten pl. a megyék, tartományok, szövetségi államigazgatási szintek kulturális hatásköreit Nyugat-Európában.)
Egy biztos, a provincializmussal és az igénytelenséggel csak a minõség szállhat szembe, tök mindegy, hogy határon inneni vagy onnani magyar van német vagy macedón az a minõség.
És pl. úgy viszonyul-e a "kicsike" magyar irodalom a világirodalomhoz (lásd az abban számontartott magyar szerzõk mûveinek elenyészõ számát), mint pl. a szlovákiai a magyarországi magyar irodalomhoz? És ezt a viszonyt tényleg csak a minõség kritériumai határozzák meg? Még szép hogy nem...
De kérdezzetek olyan 50-60 év múlva, biztos okosabb leszek ez ügyben, feltéve, ha eszembe jut még, hová tettem a gyógyszereimet...
Ardamica Zorán
 
(Remélem, egyetlen ajánlott szó sem használtam fel...)
 

*******


Egy bármilyen nyelvû és jellegû irodalom – úgy globálisan – valószínûleg nem tart semerre, hiszen számos látásmód, valóságértelmezési stratégia keveredik benne; éppen ezért érdemes lebontanunk a kérdést. Az elsõ a személyes sík: számomra a „szlovákiai magyar irodalom” a Selye János Egyetemre tart, ugyanis – ha idõközben erõt nem vesz rajtam egyfajta bambaság – a következõ szemeszterben lesz egy ilyen kurzusom (a témát természetesen nem én javasoltam, szerepel a magiszteri képzés tanrendjében). A második a társadalmi sík: bár néhány területen érezhetõ még a pártállam lábszaga, a „szlovákiai magyar irodalom” intézményi feltételei adottak; folyóirat, könyvkiadó van dögivel, ezért ez a kategória a szélesebb nyilvánosság elismerése felé tart. A harmadik az irodalomtörténeti, - esztétikai sík: mivel a „szlovákiai magyar irodalom” specifikuma a szövegek szoros olvasása során nem igazolható maradéktalanul (s ez nem az idegenlégiósoknak köszönhetõ, hanem nyelvi természetû kérdés), ez a megkülönböztetés a feloldódás felé tart. A negyedik a befogadás síkja: nyilvánvalóan az olvasók, értelmezõközösségek stb. fenntarthatnak ehhez hasonló kategóriákat (ez mintegy jogukban áll), ezért ebbõl a szempontból (vagy ezekbõl a koncepciókból) mégsem várható kitörés, a „szlovákiai magyar irodalom” nem fogja átlépni saját határait. Az ötödik pedig egyszerûen a fikció síkja: a „szlovákiai magyar irodalomról” kiderülhet, hogy nem más, mint egy folyamatos álom. A kérdés innentõl kezdve az: lesz-e aki továbbálmodja…

H.Nagy Péter

-------------------------------------------------------

Kedves Zoli!

Nem tudtam, hogy a kérdés komoly-e, vagy csak provokálni akartál ezzel? (Merre tart szlovákiai magyar irodalom Schengen után?) A "szlovákiai magyar irodalom" az még egy kategória? És hát pont Schengen után volna neki direkte másfelé tarthatnékja? (Isten bocsássa meg, az a régi vicc jutott róla eszembe, hogy a teknõc az most vagy valami, vagy megy valahova.)
VOLT szlovákiai magyar irodalom, egyetemen tanítható története is VAN, a hozzá való viszonyulásunk pedig definiálja MAJD önmagát.
Ardamica Zorán és H. Nagy nagyon profin és nagyon komolyan válaszoltak a nyíltszíni provokációdra. Ittam minden szavukat. De leginkább "Oti" (a név Szabó Ottót rejti?) hozzászólásai gondolkodtattak meg. Mert magam is úgy vélem, hogy szépséges komplexusok figyelhetõk meg a kisebbségi létben, alkotás-lélektanilag.
Pár hónappal ezelõtt Grendel Lajos volt Vámos Miklós irodalmi tévémûsorának vendége. Rettenetes közhelyek hangoztak el benne a kisebbségi irodalmi létrõl, megkockáztatom, ezen állítások egy része már a diktatúrában is súlyos hülyeségnek számítottak volna. De ami leginkább megdöbbentett, az az volt, hogy Grendel Lajos, akit szeretve tisztelek, nem kérte ki magának ezeket. Már csak úgy tanárosan, „ex cathedra“ is megtehette volna, hogy tart egy rövid képzést a többnyelvû, többkultúrájú közegben való élésrõl. Hogy egy államalakulatban nemzetiségiként élni az nem a csökkentértékûség szinonimája. És hogy egy alkotó ember számára az orientációs pontok nem feltétlenül és kizárólag az anyaországi jelenségekben vannak... Nem abszolút kategória az!

A Diószegen született Talamon Alfonznak például lényegében mindegy volt, hová születik. Harminc éves koráig megírta az életmûvét, aztán meghalt. Bár a Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon elõtti kocsmából c. könyve valószínûleg nem íródhatott volna meg másképp, csak így és itt, Trianon után, és azokkal a barátokkal, akikkel megíratott...

Az irodalom speciális helyzete tényleg abból adódik, hogy nyelvben fejezi ki önmagát, de nem akkora a különbség a mûvészeti ágak közt, mint hinnénk. Ugyanazon lényegi tartalmakat fejezi ki mindegyik, más-más eszközökkel. Én csak az ilyesfajta mûvészetben hiszek.
Talán egy éve volt, hogy Nemes Nagy Ágnes költészetében kutakodva erre a mondatra leltem: „Az igazi mûvész törekszik arra, hogy a halhatatlansága ne gúnyolhassa ki benne  halandóságát.“
Akkor és ott. Az idõben. Amikor ír, fest, játszik... költ, szobrik, játszik... Játszik, játszik, játszik az ember. 

Ha „Oti“ azt mondja, hogy megalázottság, bûntudat, bizonyítási vágy van a kisebbségben élõk festészetében, az azon túl, hogy rossz, szerintem jó, nagyon jó is! Mert látszik, vagy legalábbis feldereng az út. Hogy merre menjen az ember.
Vagy ennyire azért nem egyszerû ez?

Lovas Enikõ


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Beke Zsolt e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-29
Kedves Nyiksza, hát ha be tudod bizonyítani, hogy prófétai babérokra török, egy évig Ezékiel név alatt publikálok majd… Amúgy pedig: írod, hogy „a kisebbségi beszéd jellemzõje, hogy tagadja önnön kisebbségét” – egyrészt ez olyan közhely, mint a többi, s így amennyire igaz, annyira nem, másrészt pedig nem vettem észre, hogy tagadtam volna azt, hogy szlovákiai magyar nemzetiségû vagyok, ha figyelmesen olvasod a hozzászólásom, láthatod, hogy azt mondom, nincs olyan narratíva, mely a „szlovákiai magyar” irodalmat ilyenként leírná. S ezzel utolsó felvetésedet is megválaszoltam, mivelhogy soha nem állítottam, hogy egy narratívával szeretném leírni ezt a korpuszt.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-22
Kedves Enikõ, örülök, hogy értjük egymást. Egyetértek abban, hogy tényleg megfelelõ ez a helyzet egy mûvésznek. Azon túl, hogy a szlovák mûvészek élvonala mint egyenrangú partnert kezel, a magyarországi mûvészekkel is ez a helyzet. Ha egyszerûen magyarnak vallanám magamat akkor labdába sem rúghatnék a sok kivagyi nagy magyar között. Ugyanez a helyzet a szlovákokkal is. Talán a középmezõny legalján jutna nekem is hely, valahol a folyosón jobbra, aztán balra, aztán fel, majd a vécé mellett rézsút... Így meg az élmezõny mint egyenrangú partnert kezel... A másik szempont sem kevésbé mellékes. Picasso, Chagall, Modigliani, Kandinsky... (sorolhatnám) legjobb alkotásaikat padlásszobákban dideregve, éhesen, teli hiányérzettel, a kitörési vágytól túlfûtötten hozták létre. Amikor bizonyítani akartak, amikor a közönséget a leginkább megnyerni akarták, amikor a legnyitottabbak voltak... Ez a felvidéki kisebbségi lét kifejezetten kedvez az itteni mûvészetnek. Lehet, hogy 100 év múlva ezt a vitát spontán lezárják azzal, hogy egyértelmûen magyar volt, de akkor egy következõ fejezetben már azt fogják taglalni, hogy itt ment végbe a magyar mûvészet letisztulása, az újjászületés.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-21
...én meg csak egyszerûen parasztosan...nálunk posztkomunista irodalom létezik.Mindegy hogy szlovák magyar cseh.A volt elvtársakból ránk maradt irószauruszok alkotják az elitet.Õk osztanak szoroznak,úgy tartják a fiatalabb tehetségesebb írókat mint cigány a lovát...éppen csak hogy éhen ne dögöljenek.Az elitnek szükségük van rájuk hiszen a köznép le sem sz...ja õket nem a mûveik olvasásával tölti az idõt.Hogy miért jutottuk ide az már egy másik téma.Nem akarok senkit megsérteni de aki Grendel Lajost a Vass Albert szobor elleni petíció kapcsán is tiszteli...    hát nem tudom...mondju e miatt is ott tartun ahol tartunk...
név: Miskin e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-21
Régóta csak figyelem ezt a vitát. Egy kategóriát kéne figyelembe venni komolyabban. Mármint: van rossz és van jó irodalmi alkotás. Kevesen tundák megmondani, ha a szerzõ neve nélkül elé tennék egy verset, hogy az most melyik régióban is született. Hacsak nem valami hazafias, konkrét helyet dicsõítõ alkotás, amely elárulja, honna is jött. Külön teret kapni nem volna szabad a rossznak, csak azért pátyolgatni valamit, mert kvázi kisebbségi, szerintem nem volna érdemes.
név: nyikszanak e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-20
mirol beszelunk? a szlovakiai magyar kisebbsegi irodalomrol (kulturarol), ami olyan, mint egy pohar viz - atlatszo es \"hatarok\" nelkul szetfolyik ... szerinted mivel erdemli ki azt, hogy kulon teret kapjon a magyar irodalomban (kulturaban)?
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-20
Ezt értem, de sajnos nincs igazad. A mûvészek nagy része kisebbségi valamilyen értelemben. És bizony a kisebbségi kultúra, mint neve is mutatja, kulturális fogalom. Persze-persze, lehet érzés is, de (vö. lentebb) az már a befogadás szempontjából másodlagos. Másrészt minden kultúrában vannak mûkedvelõk, kontárok stb. ez sem kisebbségi specifikum. De rendben, ezt jó, hogy leírtad, fontos szempont, csak másról beszélünk.
név: nyikszanak e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-20
...a kisebbsegi szo nem kulturalis fogalom, hanem erzes. A masodrenduseg, kisebbrenduseg,....massag erzese. Ez az erzes a legtobb kisebbsegi(muvesz)ben visszafogottsaghoz, batortalansaghoz, "halkszavusaghoz" vezet. Ok csinaljak a kisebbseginek modott kulturat. Ok a meg nem ertettek, az elegedetlenek, azok akiket tobbnyire kisebbsegikent tartanak szamon. Vannak viszont olyanok is - sajnos kevesen akik eppen a kisebbsegi letbol meritenek. Nagyon becsvagyoak es minden aron bizonyitani akarnak - valamelyik tobbsegnek. A problema veluk viszont az, hogy ha bizonyitanak, automatikusan beleolvadnak a tobbsegi kulturaba. Ezert nem lesz soha igazan ertekes a kisebbsegi kultura es megmarad a mukedvelok, kontarok szintjen - sajnos !!! ???
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-20
A kisebbségi szó nem értékkategória, hanem kulturális fogalom. Semmi köze az emlegetett hierarchiához.
név: nyúl e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-20
DE én még csak kisebbséginek sem tartom magam! Mert mihelyst annak tartanám, másodrendûnek érezném magam. Miért ne legyek tisztességes?
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-19
Mielõtt Beke Zsolt egy nem létezõ dolog prófétájává válna: a kisebbségi beszéd jellemzõje, hogy tagadja önnön kisebbségét. Persze, hogy nem írható le egy narratívával, merthogy többel írható le.
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-19
Egyetértek. Nem tudom, svájc miért fogalmaz többes számban, õ nem írt semmit. Ha nem tetszik, klikkeljen odébb.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-18
MIre gondolsz Svájc? Milyen lap teljen??? Olvasd el mit írtak a hozzászólók, na arról szól. Válasz egy játékosabban feltett kérdésre. Teljen a lap? Hm, szerinted errõl szól? Na ne má, jó?!
név: svájc e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-18
de egyáltalán mirõl beszélünk??Teljen a lap???   
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-16
Alá kell írni mindent, különben súlytalanná válik - akárki áll mögötte.
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-16
Semmi gond. Hirtelen arra gondoltam, hogy bedobom: én vagyok H. Nagy, de nem vagyok névbitorló, aztán meg mit szólna a tanár úr... Majd szólok neki jövõ héten az órán, hogy nézze meg ezt a szóváltást, hátha beszáll ismét a buliba.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-16
Mondjuk, ha én H. Nagy volnék, és játékos kedvemben volnék... Nyiksza néven ilyesféle játékokat játszanék. (De elõre is bocsánatot kérek az ártatlanul megvádoltaktól.)
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-16
Nyikszának: Enikõ gratulál az íráshoz, és köszöni. Sok mindenben megerõsítette õt, más dolgokban meg továbbgondolkodásra készteti. Viszont nem bírja belátni, h. egy ilyen írást, miért nem ír alá valaki. (Amúgy meg olvasnálak / hallgatnálak napestig.)
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-16
Összetett kérdések ezek, mindegyikrõl hosszan lehetne beszélni, de akkor itt ülnénk napestig. Kiragadok egyet, aztán meglátjuk, érdekes-e. Az ilyen típusú jelenségek esetében, mint a szlovákiai magyar valami, érdemes szétválasztanunk két dolgot. Az egyikre Oti már utalt lejjebb, a másik kiolvasható H. Nagy szövegecskéjébõl. Nem mindegy szerintem, hogy a kérdést az alkotás vagy a befogadás szempontjából vizsgáljuk. Vagyis az alkotó tartozhat valahova, a mûve pedig máshova. Talamon nem rossz példa Enikõ részérõl. Valószínûleg mindenki tud példákat sorolni arra, amikor nincs jelentõsége a szlovákiai magyar szókapcsolatnak és arra is, amikor van. A dolog ott válik érdekessé szerintem, hogy a politikai határok kulturális határokat is kijelöltek. Gondoljunk pl. az oktatás helyzetére a multietnikai régiókban, vagy arra, hogy mennyiben befolyásolják a mûvészi tájékozódást ezek. A hagyománytalanság akkor jelentkezik, ha tudatosulnak a különbségek a helyi és a más között. Ugyanakkor ez igaz a nem kisebbségi kultúrákra is. Ha valaki Magyarországon alkot, ott ugyanúgy tartozhat kisebbségi közösségbe, mint a határokon kívüli alkotók. Például folyóiratok körüli csoportosulásokra gondoljunk. És ezt lehetne hosszasan folytatni. Másfelõl ott a mû befogadása, amit ugyanígy meghatároznak fontos tényezõk, pl. hogy a mû tudatosítja-e a maga hovatartozását, visszautal-e az alkotóra vagy nem, egyáltalán fontossá teszi-e ezt a kérdést. Nem tudom, követitek-e a Szõrös Kõben folyó vitát, ami ehhez hasonló dolgokról szól, H. Nagy egy alapos tanulmánya ürügyén. Ott folyamatosan azért éri kritika H. Nagyot, mert megírta a szlovákiai magyar líra történetét, miközben azt állítják, hogy ilyet fölösleges írni. Márpedig, ahogy H. Nagy fogalmaz, nem légüres térben olvasunk, és a mûvek befogadásának más története lehet, mint a keletkezésüknek. A szlovákiai magyar irodalomban vannak tehát olyan mûvek, melyek nem választhatók le a helyi tényezõkrõl, de olyanok is, melyek nem veszik figyelembe a mesterséges határok. Ezen valószínûleg nem lehet változtatni. Viszont az olvasásban fog csak megmutatkozni, hogy számít-e mindez. Másrészt nem megkerülhetõ kérdéseket vet fel, hogy a kisebbségi kultúrát ismerik, ismerhetik-e az anyaországi kultúra olvasói. Erre sem adható egyértelmû válasz, mert a kisebbségi kultúrát alig oktatják az anyaországi sikolákban. Illetve akkor figyelnek rá, ha Banksszel szólva meglepetéseket okozott, átlépte saját határait. Másrészt a kisebbség, a többnyelvûség stb. valóban lehet elõny. Bizonyos történelmi idõszakokban meg is nõ az érdeklõdés az ilyen jellegû alkotások iránt. Merthogy az automatizálódott hagyományokat képes felfrissíteni. Ehhez persze az kell, hogy az adott kisebbségi kultúra saját, választott hagyománytióudattal rendelkezzen, ne pedig az anyaország kultúráját tekintse követendõ példának. Az ilyen jellegû széttagozódás sok remekmûvet hozott már létre. Kultúra és nyelv hosszú téma, hallottam egyszer H. Nagynak egy elõadását errõl: arról beszélt, hogy a biológiai evulúció és a kulturális evolúció hogyan váltja, serkeni egymást, hogy hat az egyik a másikra és fordítva. Ebben volt egy jó példája arra, hogy a kultúrában miért fontos a nyelv: mert mindaddig amíg nincs ilyesmi, nem tudják átadni azt, ami kultúra lehetne, nem tud öröklõdni. Késõbb pedig a nyelv nem csak hordozza a kultúrát, hanem maga is azzá válik. És itt jön az, hogy van-e nyelven kívüli tapasztalat, mit tesz lehetõvé egy médium és mit nem. Ezt nem folytatom, messze vezet. Viszont H. Nagy szövegeit azért bírom, mert nem állítja szembe egymással azokat a tényezõket, melyek nem egy szinten helyezkednek el. A megkritizált tanulmánya is ezzel indul. Véleményem szerint érdemes figyelni ezekre az apróságokra, mert kiderülhet róluk, hogy fontosak. Ezért az alkotó identitása nem keverendõ össze a mû identitásával. És ezzel visszakanyarodtam a kiindulóponthoz, remélem nem untattalak benneteket.
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
Jó titeket olvasni. Folytassátok. Engem nagyon érdekelne Nyiksza válasza
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
Elírtam. A horizontalitással van épp gond. (Meddig marad "echte" szlovákiai magyar író valaki? Azzal, h. oda születik, és hogy nem császkál el semerre se?) Azon gondolkodtam, van-e még valamiféle éthosza a valahová tartozásnak? Vagy inkább csak ráfogások vannak?
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
ÍRD MEG! Engem érdekel, amit mondasz, és nyilván mindenki mást is, aki erre a portálra látogat. Zorán és H. Nagy nem azért beszéltek, h. szétszedjük õket. Szétszedõdnek azok maguktól is, hisz folyamatosan írnak. (Minden tiszteletem.) Érdekel, mit gondolsz a hagyomány ill. a hagyománytalanság okairól. A rétegzõdés és a tükrözõdés természetérõl. Milyen analógiákat látsz? Hol vannak ama töréspontok? És a tágabb kontextusok milyen értelemben tágak? Horizontálisan vagy vertikálisan? Most épp ezzel látszik gond lenni, a vertikalitással... És meddig nyelvfüggõ a kultúra? A színházhoz értek még (vagy nem?), és olykor megbûvöltem figyelem, h. mennyire nem, mennyire nem függ tõle, miközben persze igen...
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
No akkor mégis van pár dolog, amiben egyetértünk. A kérdést sok-sok oldalról lehet körbejárni: pl. a szlovákiai magyar irodalomban fellelhetõk-e a hagyománytalanság nyomai, mennyiben jelentenek a politikai határok kulturális töréspontokat, felnagyítják-e a térségi alkotók a helyi hagyományokat, kritikátlanul viszonyulnak-e a tágabb kontextusokhoz stb. stb. Nekem az egyik kedvenc íróm Banks, aki asszongya: "egy elõzõleg leminõsített kultúra, amely a passzív szakasz után alaposan belehúz a tempóba, komoly meglepetéseket okozhat". Szerintem van ebben valami, gondoljunk pl. a Dél-Amerikai prózára, a periférikus modernségre. Ezért is gondolom, hogy a szlovákiai magyar irodalomnak megvan az esélye arra, hogy ha nem is pontosan körülhatárolhatóan, de tartson valamerre... De nem folytatom, nem engem kérdeztek... Így van, ne személyeskedjünk, hanem vegyük fontolóra Zorán és H. Nagy érvelését. Mellesleg: az utóbbi világosan jelöli saját perspektivikusságát: személyes, társadalmi, esztétikai stb., míg Zorán inkább váltogatja ezeket, sokszor nem világos, hogy mit honnan néz...
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
Nyikszának: Jogos a leugatás. (Sajnálom, h. hülyének néztelek.)De ha megnézed a korábbi megjegyzéseidet, magad is rájössz, nem lehet õket másnak tekinteni, mint csesztetésnek. Zorán írása jó, és olyasmit kérsz rajta számon, aminek maradéktalanul megfelelt. Nem volt feltétel, h. a válaszolók használják a fogalmakat, csupán csak ajánlás volt. És következetesen használta a \"fogalmi hálót\", és természetesen nincs az a szöveg - megnyilatkozás -, ami ne volna retorikus. A narráció elhagyása meg ugye olyan volna, mintha az író, beszélõ mögül ki akarnánk vonni a személyt... Szóval, még egyszer elnézést kérek. Zavart, h. valamiféle személyeskedésbe, meddõ vitába megy át egy ilyen jó és komoly kérdés megvitatása. (Pl. hogy Enikõ mihez ért, és mihez nem.) Enikõ tu. azt mondja, h. a lényeget tekintve nem, de a részleteket illetõleg mást és másképp fejez ki minden mûvészeti ág, médium. És mivel az elmúlt tíz évet szinte kizárólag szövegek olvasásával töltöttem, hidd el, komolyan gondolom, h. nagyon sok mindent kéne az irodalomtudományt és mûvészetkritikát mûvelõknek elfelejtenie ahhoz, h. VALÓBAN mûvészetközelben legyenek. Lehessenek.
név: samu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
nyiksza beletrafalt. a szerzo valamilyen hangon megszolal es ez hordozza a szonoklati viszonyt az olvaso es szerzo kozott. ugyanakkor ezt a hangot, amin megszolal, nem azonos a szerzo szemelyevel, ami miatt imadhatjuk a koltot, mikozben ruhelljuk a vers uzenetet es forditva.
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-15
Természetesen nincsen olyan megnyilatkozás, amely ne lenne valamilyen értelemben retorikus, mint ahogy minden szövegben van narratív perspektíva stb. stb. Ezeket tehát nem lehet kiiktatni semmilyen megynilatkozásból. Enikõnek nem hogy nincs igaza, butaság, amit mond. Mint ahogyan az is, minden mûvészeti ág ugyanannak a kifejezésére törekszik. Csak azt tudja kifejezni ugyanis, amit lehetõvé tesz a rendelkezésére álló médium. Hogy Zoránt bírom, azt azért tettem hozzá, hogy ne vegyétek csesztetésnek, amit írok róla. Enikõ viszont ezek szerint nem ért a mûvészetkritikához és az irodalomtudományhoz sem. Sõt még azzal sincs tisztában, hogy mi az, amit nem lehet elfelejteni...
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-14
Az író ember a retorikát és narrációt, a fogalmi hálótól a kanonikus rendig, miután megtanulta - a mondanója érdekében -, nyugodtan elfelejtheti.
név: Lovas Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-14
Kedves Nyiksza! Az nem szempont, h. bírod-e Zoránt. Az a kérdés, h. érteni akarod-e, hogy mit beszél.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-14
Hát ahogy mondod, ahogy mondod... Ne essünk túlzásokba, az igaz is...
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-14
Értem én ezt, persze, én is meghajlok a szerkesztõi döntés elõtt. Zorán szövegei egyébként nem tudományosak: nem használ következetes fogalmi hálót, nem tartja a szakmai narrációt, retorikailag sem következetes. Maximum a kanonikus rendek megkérdõjelezése tekinthetõ annak, de ez is inkább egyfajta mûvészi attitûd nála. Amúgy bírom Zoránt, semmi gond, csak ne essünk túlzásokba...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-13
NMyiksza, meg kell hajoljak az igazad elõtt, de látod, így van ez, a szerkesztõ néha meghajlik a szerzõi szabadság elõtt is, mert úgy érzi, az ügy, a kérdés minél pontosabb értelemzése és a várható érdekes válaszok miatt ez így helyes. Persze, H. Nagy kiváló humorral oldotta meg a játékfeladatot is, de Zorán meg, tudományos, mert így szokta meg. Hidd el, így kapsz valóshoz közeli képet, mert míg játszol is, addig...
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-13
Igen, ez is vélemény, csak nem értek egyet az eljárással... Képzeljünk el egy olyan úszóversenyt, ahol nincsenek a medencében sávok, és mindenki arra úszik, amerre akar... no, ilyen helyzetben van Zorán... ha nem tudja betartani a szabályokat, minek játszik? Ezért sokkal poénosabb a H. Nagy-szöveg... meg azért is, mert nem abból nyeri az iróniát, hogy eltekint a felkérés alapszabályaitól...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-13
Na jó jó, persze, nem tartotta be a játékszabályokat, de hiszen direkte jelzi is, hogy nem akrja, hát ez is vélemény, nem?
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-12
Látom persze, no éppen ezért kellett volna mondani Zoránkának, hogy akkor nem közöljük... merthogy nem felel meg az elvárásoknak... valószínûleg összetéveszthette ezt egy másik játékkal... sebaj, majd legközelebb...
név: babu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-12
Na látod Nyiksza, ebben igazad van, de láthatod, Zorán direkte nem is akarta, játékszabály ide vagy oda...
név: nyiksza e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-12
Nem ér... Zorán nem használta fel a megadott szavakat, pedig pont az a poén az ilyen felkérésben, hogy mit tudnak kezdeni egy megadott textuális hálózattal a figurák... H. Nagy viszont az összeset felhasználta... szerintem a játék akkor játék, ha betartjuk a szabályokat...
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-06
Hát igen! A bort szeretve én is megismerem a jó tájjellegû itókát. Azt viszont nem tudom, az impresszinonistáknál, azok hangulatánál mi ugrik ki például? Vitatkoznék abban is, hogy akit kortársként megaláztak, abból az a képeken kijön. Ne az jöjjön ki, hanem a tehetség. Ha az nincs akkor viszont igazad van, lehet nyálasan harsány stb, úgysem lesz igazi érték. Én nem tudo megmondani egy festõrõl, hová valósi, csak azt, hogy festõ-e vagy sem... Ez nekem mondjuk elég is!
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-05
Hát igen, nyelvi határok nincsenek a képzõmûvészetben. Én a hangulatából kiérzem, hogy magyarországi-e egy festõ vagy kissebbségi - mensevik. Az erdélyi és a felvidéki hasonlóan mélabús. Rezignált és kiábrándult. Nehéz különbséget tenni, hacsak nem egy maradi gondolkodású, realistáról van szó. Ennél a tájjelleg és a konkrét népiesség elárulja az eredetet. Ha kortárs, akkor kiérzõdik belõle, hogy megalázták már rengetegszer és köszöni szépen, jól van. Megmarad a sarokban, csak nagyon fel ne tûnjön. Ha bolsevik, akkor harsány és kivagyi, öntelt és fennhéjázó, beképzelt és nyálas.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-05
Lehet-e és kell-e esztétikai kategóriaként kezelni határok közé mesterségesen szorított, az egyetemes magyar irodalomtól mesterségesen elválasztott irodalmat ilyen kategóriaként kezelni? Ismétlem, ezúttal csak az irodalomról lenne szó, a mûvészet többi ága nem ütközik nyelvi korlátok közé vagy legalábbis minimálisan.
név: enor e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-05
a kérdés az, hogy a szlovákiai magyar mûvészetet esztétikai kategóriaként értelmezzük-e vagy sem. szerintem mindkettõtöknek igaza van. érzelemben az oti véleményével tudok azonosulni, ennek "terjesztési programjában" pedig az utóbbival.
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-05
szerintem csak jó vagy roszz mûvészet van, nem igazán akadály neki a határ, miként korábban sem volt az. Nem jó misztifikálni képzeletbeli vonalakat, mert bezártságot indukál. Legalábbis az érzetét. A zene, a festészet, a szobrászat mindenkié, az irodalom pedig adott nyelvi közegen vagy fordításként szintén hatýrtalan lehet, ha jó. És nem csónak...
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-02-05
Szerintem van szlovákiai magyar mûvészet. Visszafogottabb, mint a magyarországi, teli van bûntudattal, már a mö, az a, a gö, az ipszilon, az a és a rö leírásától is retteg. Nehogy nacionalizmussal vádolják a nemzeti beállítottságú szocialisták vagy a baloldali jobboldaliak, vagy a feketén fehér vörösök. Van felvidéki magyar mûvészet. Folyton bizonyítani akarja a többségieknek (bolsevikok), mindegy, hogy magyarországi magyar vagy szlovékiai szlovák, hogy õ "magyar, ale dobrí"...