[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

horrorvacui

 

bojarcuk

 

mizsák

 

Géresi

 

Karácsony nagyinál 2019

 

retRock

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

MESE A FOGORVOSRÓL

szerkesztette: icsku, 2006-03-29

Kertész PéterVégül apám rábeszélt, hogy írjak meg egy pszichometriai tesztet, az majd kimutatja, hogy mire lennék a legalkalmasabb. Meg is jött az eredmény: fogorvos vagy orvosi fotós. Hát így a fogorvosi pályát választottam. Fel is vettek a Kings College-ba.
- A Denmark Hillnél?


Papp Adrienn: Kertész Péter, az állatok fogorvosa

Nem volt könnyû Kertész Pétert a telefonhoz csalogatni. Brenda, személyi aszisztense sikeresen hárította el próbálkozásaimat a legkézenfekvõbb eszközökkel: doktor Kertész elfoglalt, épp paciens van nála, satöbbi. Ebben én nem is kételkedtem, de beletörõdni sem voltam hajlandó. Telefonáltam újra és megint. Végül Brenda is belátta, hogy csak úgy tud tõlem megszabadulni, ha enged.
Egy  barátságos hang szólt a talefonba: - Jó napot kívánok!
És megegyeztünk egy pénteki találkában.
Doktor Kertész rendelõje London központjában, a Bond Street-tõl néhány percre van. Ez a környék  a sztárok kedvenc bevásárló helye. Itt sorakoznak a divatdiktátorok agyrém kollekcióit árusító üzletek. Lenyûgözõ, inspiráló. Én is szeretek bámészkodni errefelé.

Mikor  becsengettem, egy kedves nõi hang köszönt vissza a kaputelenfonból: Adriana, please come in.
- Ez nem Brenda… Ez a nõvérke volt. Szinte mindent tudott rólam, amit Péternek elmondtam. Elmondta azt is, hogy többszöri  hívásom után Péter azt mondta: nem adja fel, magyar…
- Veled még nem beszéltem telefonon, ugye, csak Brendával?
- Igen, Brendával. Õ Péter felesége. 

Aztán megjelent Péter. Régen nem látott rokonként üdvözölt. Éreztem, hogy ez õszinte kedvesség. Õrül, hogy végre megint beszélhet magyrul, és felelevenítheti élete fontos eseményeit. Én is nagyon jól éreztem magam, mert rögtön kihatott rám Péter pozitív kisugárzása, amit csak egy életet megjárt, tapasztalt, elégedett és bölcs ember képes produkálni.

- Hogy beszéljünk? Magyarul vagy angolul?
- Mindegy.
- Mert, tudod, az én szókincsem magyarból egy 12 éves fiú szókincse…
- Hát, ha majd úgy érzi, hogy ez gátolja abban, hogy pontosan fejezze ki  magát, váltson át angolra.
- Ok. Mit akarsz tudni? Hol kezdjem?
- Az elején. Hol és hogyan éltek a forradalom elott?
- A Dohány utca 57-ben laktunk. Az anyukámnak, Wolf Alíznak, egy kis kalapszalonja volt a Váci utcában. Apukám, Kertész Edgár, eredetileg Kellermann - akkoriban nagyon sokan magyarosították a nevüket- könyvelõ volt. Anyukámnak is õ segített az üzleti ügyekben.
- Dohány utca, Váci utca… Azért, nem utolsó helyek ezek.
- A Váci utca lehet, hogy most nagyon felkapott, de a Dohány utca akkoriban nagyon durva hely volt. Az volt a gettó széle.
- Miért döntöttek úgy, hogy elhagyják Magyarországot?
A forradalom után nagyon nehéz idõszak jött. Nagyon-nagyon nehéz. Rettenetes. Nem volt semmi. Nem volt mit enni. Emlékszem, az apukám fûrésszel vágta fel az utolsó kenyeret, olyan kemény volt.

Péter hangjában nyoma sincs a nyavalygó önsajnálatnak. Inkább mosollyal az arcán, enyhén megróvó gúnnyal mondja el mindezt. Kíváncsi voltam nagyon, hogy vajon kit hibáztat.

- És mirõl szólt ez a forradalom? Miért volt olyan szörnyû?
- Hát Magyarország meg akart szabadulni a kommunista az állatok fogorvosahatalomtól, nem? Csak hát a forradalmak egyben káoszt is  okoznak, és a rendetlenségben felszínre tör a szenny.
- Az a legnagyobb baj, hogy gyakran ott is marad.
- Igen. Emlékszem, szaladt valaki az utcán, a tömeg meg azt kiáltozta utána, hogy ávós. Aztán, mikor elkapták, ott rögtön fel is akasztották. Egy másik alkalommal meg álltunk az ablak elõtt a szobában. Már sötétedett. Láttam, hogy valaki megy az utcán, aztán hirtelen eldõl. Apu mondta, hogy biztosan részeg. De én tudtam, hogy lelõtték.
- A kommunista párttal hogy álltak?
- Senki nem volt kommunista nálunk. Sem a rokonságban, sem a baráti körben. Egyszer, mikor a Balatonra mentünk néhány napra, apámat elvitték. Nem tudtuk, hogy miért. Senki nem mondott semmit. Anyu sóhajtozott is, hogy többet már nem látjuk aput. De aztán csodamód, három nap múlva mégis haza jött.                     - Miért éppen Londonba jöttek?
- Igaz, senki nem beszélt angolul a családban, de akkor már élt itt egy nagybácsink. Viszont pénzünk az nem volt. Egy fillér se. Az apukám bélyeggyûjteménye volt az egyetlen értéktárgy. Kínkeservesen megkaptuk az útleveleket, és Bécsben apukám eladta a bélyeggyûjteményét 500 angol Fontért.
- Mennyiért?! Az sok pénz most is.
- Igen. Az nagyon sok pénznek számított akkor. Házat lehetett érte venni. Na, aztán megérkeztünk Londonba. Apukám betette a pénzt a National Provencial Bank-ba Hampstead-ben. Aztán néhány nap mulva a bankigazgató behívatta magához.
- Munkát ajánlott? Egy könyvelõ mindenhol megél...
- Á. Dehogy. Kiderült, hogy mind az 500 Font, amit apu betett, hamis bankjegy volt. Tudod a háború után nagyon sok hamis angol bankjegyet nyomtattak a németek. Így akarták tönkre tenni az angolokat. Hát itt maradtunk egy fillér nélkül. Láttad a Sunshine-t (A napfény íze)?
- Igen. Nagyon megrázó film.
- Remek film. Állítólag az Szabó Istvánnak autobiográfiai mûve. Õ is magyarosította a nevét.
- Hallott a besúgólistáról?
- Mi az a besúgólista?
- Azoknak a nevét tartalmazza, akik szolgálatot tettek a kommunista pártnak azzal,hogy folyamatosan megfigyelték társaikat, és riport formájában rendszeresen beszámoltak tetteikrõl. Úgy tudom Szabó István is rajta van. Meg sok olyan köztiszteletben álló személyiség, akikrõl soha nem hittük volna.
- Ez nagyon gyerekes. Ennyi év után nyilvánosságra hozni ilyen listát. Ez ugyanolyan, mint bíróság elé állítani a náci bûnösöket. Mi értelme van most már annak?
- Én is szívesebben hallanék azokról, akik belekényszerítették ezeket az embereket ebbe… Aztán hogy volt tovább?
- Engem beadtak egy bentlakásos iskolába, hogy megtanuljak angolul. Nagyon tetszett nekem. Két hét alatt meg is tanultam a nyelvet. Fiatal korban könnyebben megy minden. Mikor tizenhat éves lettem, apám megkérdezte hogy mi akarok lenni. Mivel mindig is szerettem pepecselni, és elég jó kézügyességem volt az aprólékos munkához, úgy gondoltam, hogy a fogtechnikusi szakma éppen nekem való. A fogorvosi pálya is vonzott, de azt hittem, hogy ahhoz nem vagyok elég okos. Végül apu rábeszélt, hogy írjak meg egy pszichometriai tesztet, az majd kimutatja, hogy mire lennék a legalkalmasabb. Meg is jött az eredmény: fogorvos vagy orvosi fotós. Hát így a fogorvosi pályát választottam. Fel is vettek a Kings College-ba.
- A Denmark Hillnél?
- Igen, igen. Látom, nagyon tájékozott vagy.
- Mikor ismerkedett meg Brendával?
- Az egyetemi éveim alatt. Egy évfolyamtársam mutatott be minket egymásnak. Elmentünk együtt színházba meg vacsorázni. Így kezdodött.
Az utolsó vizsgám után a professzorom megkérdezte, hogy mit akarok csinálni. Mondtam, hogy a Bond Street-en fogok dolgozni. Kérdezte, hogy ismerek-e valakit, aki ebben segíthet. Nem, válaszoltam. Figyelj ide, mondta, menj el David után a Bond Street 149-be. Ez 1969-ben volt. Daviddel 1977-ig dolgoztunk együtt. Egyszer szét kellett hogy váljunk. Akkor költöztem át ide, a Brook Street-re.
Aztán 1978-ban egy közeli barátom felhívott, hogy kedvenc macskájának kínzó fogfájása van. Csináljak vele valamit.
- Mégis mit?
- Mit csinálhattam volna? Elvállaltam. Hát így kezdodött az egész.
- Mi kezdõdött el?
a legjobban felszerelt- Te nem is tudod? Én vagyok a világon a legjobb, szerintem…, azaz a legjobban felszerelt…
- Fogorvos?
- Igen. Az állatok fogorvosa.
- Értem…Igaz, egyértelmû, hisz az állatokkal vagyunk egy kategóriába sorolva. A növények a másikba…
- Én tényleg az állatok fogorvosa vagyok. Mikor a macska fogát kikezeltem, azt mondtam, hogy o.k., legközelebb erre rendesen fel kell készülnöm. Speciális fogfúrókat gyártattam. Mit gondolsz, milyen kell egy bálna fogához? 106 mm átmérõjû. Mindig azon töröm a fejem, hogy hogyan újíthatnám, tökéletesíthetném a gépeimet. Ezért mondtam, hogy én vagyok ebben a legprofibb. Ezt bátran vállalom. Tudom, erre mondják azt, hogy a magyarokat sem fõleg szerénységgel áldotta meg az Isten…
- Eszméletlen! Hogy állatok fogát kezeli…! Milyenekét?
- Mindenféléjét. Vadállatokét, háziállatokét. A világot bejártam ezzel. Fõleg állatkertek hívnak. A tókiói, moszkvai… De gyakran megyek Portugáliába, Spanyolországba. Budapestre is hívtak többször. Magántenyésztõk, cirkuszok. Minden hétvégén utazom. Ezért van a rendelõm péntekenként bezárva. Oroszlán, teve, viziló, elefánt... Itt van az albumom, nézd meg.
- Ez hihetetlen! Nem bírok magamhoz térni… Könyvet nem akar írni errõl?
- Már írtam: Colour Atlas of Veterinary Dentistry and Oral Surgery. Rögtön elkapkodták. Nincs más ilyen jellegû könyv a piacon. 1300 Angol Fontba került. Még az antikváriumban is 1000 Fontért árulták, amíg volt. Most már ott sem lehet kapni.
- Nincs véletlenül segítségre szüksége? Szívesen elkísérném egy ilyen útra. Én is nagyon szeretem az állatokat. Csak a pókokat meg egyéb rovarokat nem nagyon. De, gondolom, azokhoz ritkán hívnak fogorvost…
- Az állatokat nem szeretni, hanem megérteni kell. Tudni kell, hogy mikor mire van szükségük. Nyugalom kell nekik, és minél elõbb megszüntetni a fájdalmukat.
- Ez egy nagyon különleges és szép hivatás. Biztosan kevesen mûvelik.
- Vannak néhányan, de nincs olyan felszerelésük, mint nekem.
- Meg nem is olyan jó szakemberek, gondolom.
- Az, hogy valaki jó fogorvos-e, vagy sem, nem azon múlik, hogy hogyan tud fogat fúrni. Az a lényeg, hogy képes legyen döntést hozni. Mégpedig jó döntést a legkritikusabb pillanatban is. A szakmám, mint a legtöbb szakma, meg maga az élet is, döntések, cselekedetek sora. 
- Mesébe illõké. Vitathatatlanul a legkülönlegesebb fogorvos, akirõl valaha is hallottam.
- Az Állatorvosok Királyi Akadémiájának tiszteletbeli tagja  (Honorary Associate Member of the Royal  College of Veterinary Surgeons) lettem. Én vagyok az elsõ fogorvos, aki ezt a címet kapta.
- Mondom… És talált már valakit, aki képes lesz mindebbe beletanulni? Aki sikeresen továbbviszi mindezt?
- Egyszer  megkérdeztem egyik professzoromat, a legokosabb, legbölcsebb embert, akit valaha ismertem, hogy mi lesz azzal a hatalmas tudással, ha meghal, hogyan és kinek fogja átadni. Mert gyerekei nem voltak. Erre azt válaszolta, hogy a sikernek csak 15 százaléka tudás, 85 százaléka hozzáállás. Én is ezt vallom. Minden fogorvosnak elég a tudása ahoz, amit én csinálok. A kellõ hozzáállás a lényeg. Meg persze a döntések. Tudod. Jó döntések a kellõ pillanatban. Azt meg nem lehet csak úgy megtanítani.

Még nagyon sok érdekes és elgondolkodtató dologról  beszélgettünk Kertész Péterrel, amit majd legözelebb mondok el.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :