[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mi a baj a királysággal?

szerző: Kiss László 2011-04-30

 

Mi a baj a királysággal?

Pánnikkeltő felhangoktól zajos Magyarország. Jön a királyság! Ezzel ijesztgetik a lakosságot. Ennek ugyan nyoma sincs, sem az új alkotmányban, sem semmilyen törvényben, rendelkezésben, de politikai csoportok már a köztársaság védelmében, annak megmentéséért szerveznek demostrációkat.
Nem tudom. Mit is kell védeni mitől? Mi ez a köztársaság-imádat, s mi a királysággyűlölet? A hasznosság szemponjából nézve mi jót hoztak Magyarországra az eddigi köztársaságok?
 

Az első a Károlyi-féle őszirózsás forradalom idején született, 1918-ban. Zavaros körülmények között. Az ország egy katasztrofális háború után volt, s bár a jó szándékot nem vonnám kétségbe, a balgaság tény. Naiv módon vezetőink azt hitték, ezzel elnyerik a győztesek jóindulatát. Még naivabb módon szétverték a még nagyrészt működő hadsereget, teljesen kiszolgáltatottá téve ezzel az országot. S az első köztársaságunk gyengeségével, rosszul értelmezett liberalizmusával ezüsttálcán kínálta a kommunistáknak a hatalom megragadását. Akik éltek is a lehetőséggel. Elkergették Károlyit, akinek erejéből egy halk tiltakozásra tellett. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot, proletárdiktatúrát (1919. március 21.). A szocialista érában ezt az eseményt ünnepelték, s II. (igazi) köztársaságként jelenítették meg. Az új politikai széljárás ezt azóta törölte. Sok hasonlóság nem volt a két köztársaság között (különösen mert a második csak nevében volt az), egyben azért megegyeznek: egyiknek sem volt semmilyen tömegbázisa, szűk csoportok, felheccelt, néhány ezres "tömegek" zavaros elképzeléseinek szüleményei voltak. Ez a két köztársaság nem élt meg együtt sem egy évet. S mi jót hoztak? Károlyi felosztotta saját birtokát. Ezen kívül mondjon még valaki egyet.
 

A sorban (immár) második köztársaság kikiáltására 1946-ban került sor. A második világháború után. Ismét  zavaros időszak következett. A jaltai egyezmény értelmében Sztálin engedélyezett egy (egyben utolsó) szabad választást Magyarországon. Ezt -- toronymagasan -- a Független Kisgazdapárt nyerte meg. A lehetőség, úgy tűnt, adott. A nemzet egy új lapot óhajtott nyitni történelmében. A köztársaságnak ekkor jelentős tömegbázisa is volt. A szavazók talán bölcsebbek, előrelátóbbak voltak, mint a politikusok. Így történhetett, hogy Budapest lakossága a kisgazdákra voksolt. Városiak a parasztokra. Mert érezték a kommunista veszélyt. Helyesen.  A megszállók hamarosan saját képükre formálták az országot. Úgyhogy erről a köztársaságról sem tudunk sokat mondani, már születése pillanatában halott volt. Elkacérkodtam szokszor a gondolattal: Ha 1946-ban Tildyék nem kiáltják ki a köztársaságot, hanem az alkotmányos monarchia folytatása mellett döntenek, mi lett volna? Sztálin törli a választási eredményeket? Feloszlatja a parlamentet? Milyen indokkal? Kinevez egy "kommiszárt"? Katonai közigazgatást rendel el, míg átgyúrja a magyarokat? Nem tudom. Mindenesetre megizzasztottuk volna a generalisszimuszt, mert a háború után kínosan ügyelt a látszatra, betartotta a jaltai egyezményt, minden általa megszállt országban volt egy többé-kevésbé szabad választás. Érdekes szituáció lett volna, "megért volna egy misét."
 

A köztársasági eszme felbukkant még 1956-ban. Mi lett volna? Nem tudjuk. Október 23-tól november 4-ig tartott. November 7-én (kísérteties dátum) már a szovjet páncélosokon érkezett Kádár ült a Parlamentben.

Aztán a rendszerváltás. Az MSZMP józanabb körei (Pozsgay-vonal) elcsitították agresszív párttársaikat (Grósz-vonal), kiegyeztek az EKA-val (Ellenzéki Kerekasztal), s örömmel és dalolva átadták a csődtömeget -- Magyarországot. Így került sor, az immár majdnem demokratikus, többpárti országban az igazi köztársaság kikiáltására 1989. október 23-án. Társadalmi támogatottsággal, ahogy azt kell. De ugyan mit is támogathatott volna a lakosság, amikor majdnem ötven évig azt sulykolták belé, hogy a királyság középkori, gonosztól való államforma?
 

És mit hozott ez a köztársaság, amely 21 éves fennállásával a többi köztársasághoz viszonyítva immár történelmi múltal rendelkezik? A populizmusba hajló vádak előtt az eredmények. Mert vannak ilyenek, el kell ismerni. Megvalósult a szólás-, sajtó-, vallásszabadság. Még akkor is, ha ezek helyenként szabadosságra emlékeztetnek inkább. Valódi többpártrenszer van, valódi választásokkal. Sok jó és remek dolog épült (kár, hogy nagyrészt hitelekből). Például autópályák, Nemzeti Szinház. 
De az is igaz, hogy vadkapitalizmus tombol. Az eredeti tőkefelhalmozás folyamatát -- nyugaton nagyjából kétszáz éve lezajlott -- nem sikerült kikerülni. Behozatalra szorulunk olyan élelmiszeripari cikkekből, amelyekből korábban Magyarország 30-40 millió ember szükségleteit állította elő.  A GDP 90%-át külföldi cégek állítják elő, tehát a kiszolgáltatottságunk totális. Mindez párosul a politikusok elhiteltelenedésével. Hozzászoktunk, de nem értjük a mindenkori ellenzék mindenkori "NEM"-jét, s a kormánypártok mindenkori "IGEN"-jét. Ugyanakkor nagyon is értjük, a fizetésük emelésekori egyhangú "IGEN"-t. Korrupció, bűnözés a legmagasabb szintekig. Mégha leszámítjuk a sajtó szenzációhajhász mivoltját, a helyzet akkor is durva. Nagyon durva. 
 

Tehát ez az új, harmadiknak nevezett köztársaság mi olyan sok jót hozott? Mi az, ami meg kellene hogy dobogtassa az emberek szívét? A köztársasági eszme amortizációjának érdekes jelét figyeltem meg. A rendszerváltáskor állami ünneppé nyílvánították október 23-át. Erre a napra időzítették a köztársaság kikiáltását is, így erről együtt kellene megemlékezni, a naptárakban is így szerepel. Ez kezdetben ment is. Az ünnepi beszédek így kezdődtek: "Az 1956-os forradalomra és a köztársaság kikiáltására emlékezünk a mai  napon..." Ez utóbbi azonban kikopott. Az állami megemlékezéseken történik még rá hébe-hóba utalás, de vidéken már szinte sehol.

Valahogy nem vert gyökeret. Túl korai még? Az emberek nem tartják történelemnek? ′56 emléke tiszta. A több mint harminc évig rárakott hazugság, több generáció ebben a szellemben nevelése hatástalan maradt. De a köztársaság... valahogy nem fontos. Csalódottság ül az embereken. Tudatosan vagy nem, de kötik ehhez az eseményhez problémáikat, bajaikat.
 

A rendszerváltáskor a tömegek a köztársaság, többpárti demokrácia fogalmát párosították a jóléttel. Így érthető ezek kiüresedése. Valaki elmagyarázhatta volna, hogy ezek nem járnak feltétlenül együtt, nem következik szükségszerűen egyik a másikból. Persze, mi, akik ezt tudjuk, nem hiszem, hogy ettől boldogabbak lennénk.
A királyság. Magyarországon monarchia volt 1000-től, I. (Szent) Istvántól 1946-ig (a rövid Károlyi--Kun Béla intermezzót leszámítva). Nyilván ez sem volt a tökély, éppúgy voltak nagy pillanatok, mint gyenge időszakok. Mint bármely más európai állam történeti fejlődésében. Eredményei? Nem vállalkozok arra, hogy 946 évet összevessek 21 (22) évvel. De röviden (vállalva a populizmust) megmaradtunk, itt vagyunk. Magyarország hol jobban lemaradva, hol kevésbé (Nyugat-Európától, mert ugye csak arra tekintünk), de mindig Európa szerves része volt. És nem alárendelt szerepben. Még a Habsburgok sem tudtak legyűrni minket, kiegyeztek velünk. 

 

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet változtatni, hogy a köztársasági államforma feltétlenül rossz lenne. Sok nagy múltú állam választotta ezt az államformát. Ugyanakkor, szintén sok nagymúltú állam maradt az alkotmányos monarchiánál. S úgy tűnik, mindkét csoport jól megvan. 
Mindenesetre butuskának és primitívnek tartom Magyarországon a királysággal való riogatást. Ezeknek az embereknek át kellene lapozni újra a történelemkönyveket. Kicsit idejétmúltnak tartom, hogy a kommunizmus alatt beléjük (belénk) sulykolt dogmát hangoztatják még. És ha adhatok egy jó tanácsot: az embereket egyébként ez nem érdekli. Ha politikai népszerűséget akarnak elérni, más vonalon próbálkozzanak.
 

Magyarország történelmében tehát elenyésző időszak a köztársasági államforma. Letértünk egy útról, s lehet, hogy ez a baj. Megszakadt a kontinuitás. Nem tudom. John Locke az alkotmányos monarchiát tartotta a legüdvözítőbb államformának. Én hiszek a hagyományok erejében. Hiszek abban, hogy ezek ápolása tehet működővé egy országot, életképessé egy nemzetet. Hol vannak a hunok, alánok, gepidák, szkíták? És hol lenne most a zsidó nép a hagyományai nélkül...?

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-05-05
Ha királyság maradt volna, nem Gyurcsány és nem Orbán jöhetne szóba. Persze, hogy most nem tudunk királynak valót megnevezni, mert nem tudjuk visszaforgatni gondolatban sem a történelem kerekét. Túl sok lenne a "mi lett volna, ha..." -ból.
név: Prédamadár e-mail: shotjudit@gmail.com dátum: 2011-05-02
Nah! Anglia mint egy nagy család?! Megkérdezném az íreket, skótokat, erről álmodoztak e...ami meg a királyságot illeti...hát én nem sátoroznék az utcán, hogy lássam a Gyurcsányt, vagy Orbánt hintón integetni. Max. egy doboz tojással a kezemben.
De egyébként is. Nincs királynak való hetedhét határon, ahogy miniszternek való se volt, amióta köztársaság a köztársaság.
név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-05-01
Nekem szimpatikusabb lenne a királyság intézménye. Persze, ezt nem úgy gondolom, hogy most át kellene állnia Magyarországnak erre az államformára, mint ahogyan már a határokat sem lehet visszarajzolni.
Csak sajnálom, hogy nem ebben a formában maradt meg az ország. Valahogy mintha egy idegen hatalom ránk kényszerített volna egy idegen (a saját) hagyományt. Amikor az angol herceg esküvőjét néztem, belegondoltam abba, hogy Magyarország is ilyen egységes lehetne, ha még az a Magyarország lenne. A briteknek olyan Anglia, mint egy nagy család. Ott az anyakirálynő, meg a királyság, és ezt feltétel nélkül elfogadják -- példa volt rá az a rengeteg ember, akik képesek voltak éjszakákat tölteni az utcán, hogy egy pillanatra láthassák az ifjú párt. Magyarországon mi váltott ki utoljára ilyen óriási boldog eufóriát?
Sokszor megmosolygom az angolok hagyományaikhoz való, merev ragaszkodását -- minden téren (közlekedés, mértékrendszer stb.). De most már úgy gondolom, igazuk van. Ettől másak, ettől érdekesek számomra.