[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mi a szép, mi a csúnya

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-06-02

cyrano Emlékeztek még a Chokito-reklámra? Azt mondta, hogy csúnya, de finom - vagy valami ilyesmi. Arról szeretnék itt értekezni, hogy mennyire béklyók között van az értékrend, meg micsoda dolog a trend. Már ha van olyan, meg mi is az?


mondhatta volna szebben


énekelhetne szebben?


megszúrom a versem végén

tényleg csúnya?

egy régi filmben


ízlés dolga


Mert ugye, ami szép, az máris jó, ami meg esetleg kissé csúnyácska vagy nem egészen szép, az már eleve rossz  vagy nehezen  képes érvényesülni.
E témában a számomra kedves alak Cyrano, a hallhatatlan poéta, akinek nagy orra miatt bizony, még nõ is csak elvétve vagy csak pénzért jutott. Ha egyáltalán jutott. Rostand kissé szirupos verses játéka, melynek számos drámai eleme mellett ragyogó humora és méltatlanul elfeledett verselése máig mestermunkaként hat, alapvetõen pontos megközelítése a szép és jó, csúnya és rossz felfogásának és elemzésének. Lehet, hogy Rostand egyáltalán nem gondolt erre, mikor a verses játékát írta, csak egy jó, igazán érdekes figurát álmodott meg, s nem is gondolhatta, hogy ennek kapcsán majd egyszer értekezik valaki széprõl és jóról csúnyáról és rosszról.

Hajlamosak vagyunk ugye, általánosítani. Például nem szívesen vagyunk csúnya közegben. Szemét és kosz, romok és pusztulás díszletei közt. Halottainkat eltakarítjuk, hogy ne is lássuk, mivé lesznek. Miközben õk csupán a természet szabta dolgukat végzik, s megsemmisülnek. Élõnek mindez csúnya látvány, hát hogyne, ezért elpratálja. Így igykeszik minden általa csúnyának vélt dologtól szabadulni.
Nem szívesen látunk csúnya embereket. Persze, hogy mi a csúnya, azt nehéz megszabni, mert mindenkinek más a határ. De mégis, itt ez a Cyrano, a legjobb poéta, akinek csak párbajsikerei vannak, aki súg, vallomást tesz mások helyett, aki szellemiségét adja kölcsön egy bárgyú bájgúnárnak, hogy az elhódítsa az õ Roxánját. Hát nem tiszta hülyeség?! Vagy súlyos és túldimenzionált önkritika és az önbizalomnak teljes hiánya, annak félrekompenzált változata?! Nem tudom.

Viszont érdemes és érdekes elgondolkodni azon, miként fogták fel a nagy ködös Albionban a nevezetes Susane Boyle felbukkanását. Aki cseppet sem mondható szépnek, viszont világsztárokat megingató magabiztossággal és nagyon érdekes, tiszta hanggal, egyetlen perc alatt elbûvölte a közönséget meg a zsûrit. Hát nem ilyenek vagyunk kicsit mindannyian? Nem mindenki sikert hajhász vagy jobb életet? Hát nem mindenki arra vágyik, hogy legalább valamilyen szinten kitûnjön? Még ha nincs is meg hozzá minden tehetsége vagy adottsága, akkor is. Tessék csak körbenézni és megkérdezni, mennyi fiatal tanul ma kommunikáció szakon? Mennyien lesznek jól képzett munkanélküliek... Szegények. Mindez csupán a láttatásért. A szürke egyenbõl való kitörés célja miatt.

Mi hát a csúnya? Ami még érdekbõl sem tetszik? Mi hát a szép? Ami érdek nélkül is tetszik?
De Cyrano, bár randa az orra (s ezt mondhatta volna szebben kis lovag...), mégis, milyen csodálotosan versel, micsoda hévvel tud szeretni, megbocsátani, mennyire önfeláldozó, mekkora nagy lélek és jó szív, milyen páratlan és kedves barát, kifogástalan úriember és bolondos cimbora.
Vagy Susan Boyle. A 49 éves skót háziasszony, aki állítólag még soha nem csókolózott, aggszûzként él, munkanélküli és egyszerre csak megborul benne valami, elindul egy tehetségkutatón és ott befutó lesz. Mitõl tud az õ hangja csodákat okozni? Miért bujkált eddig, s vajon mi lesz a további sorsa?

Csúnya dolog ez a szép, szép dolog ez a csúnya. Ronda de finom. Nem is tudom. Kapkodom a fejem, mert  a világ értékrendje zavaros, igazodnék, de nincs mihez és nem is kell talán. Saját magamhoz mérjem? De hiszen én is torzonborz és csúnya vagyok. Most akkor menjek máglyára? Vagy a gondolat, az lehet szép? Hajaj. Két shakebe estem, mit a Czacza legye.

(Ez az új közmondás pedig egy viccbõl származik. Egy légy berepül a bárba. Bezúg az egyik shakerbe, majd félrészegen kibolyong abból, utána belezúg egy másikba. Lekoppan az asztalra, tíz perc múlva kijózanodik /marha jó neki/ és hazarepdes. Otthon megkérdezik: na, mi volt ma veled? Á, semmi, csak majdnem két shake-be estem. (Gyengébbek kedvéért olvasd a shake-et fonetikusan).


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: pipe e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-07
nem õ? Én azt hittem, hogy egy paródia. Az tényleg megtörtént, nemá
név: poiu e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-07
bocs, de én a képek alapján azt hittem Boyleról, hogy Gálvolgyi János.
név: Zolti e-mail: szaszi.zoltan@slovanet.sk dátum: 2009-06-04
Témaötletként nagyon szívesen ajánlanám a másság, másként gondolkodás elfogadását vagy el nem fogadását - lehet ez akár közélet, irodalom, vagy média.
A Dottor úr megszólítás pedig tudod egyfajta kedves kitüntetés, mert igen fontosnak, irányadónak tartom a hozzászólásaidat.
Ha gondolod bármely szakterületeden lévõ témának a kibontását szívesen fogadjuk, igaz, igazán azt sem tudom, mivel foglalkozol egészen pontosan. ha óhajtod az inkognitódat továbbra is megõrizni esetleg a cikk megjelenésekor, erre is van lehetõség.
Várom a visszajelzésedet, mailcímet fentebb hagytam meg.
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-04
Hát köszi! Megfontolás tárgyává teszem (esetleg témaötletek?). Az elõléptetésre nem bizti, hogy rászolgáltam. Diplomás vagyok, de dr. azt hiszem, sosem.
Otthonosság? Talán csak inspiráció: reflektív lény az ember, s jó alap jó gondolatokat szülhet.   
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-03
Dottor úr! Hálás vagyok eme igen jó fejtegetésért, mint látom, igen otthon teccel lenni a témában! Maestro, miccónál egy cikk megjelentetéséhez itten?! Profi vagy! Maximális elismerésem!         
név: mecénás e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-06-03
A címbeli kérdésen sokszor és sokat elmélkedtek – elmélked(t)ünk. Szerintem egyértelmû ismérveket felállítani, megfogalmazni nincs lehetõség, de azért annyi kijelenthetõ, hogy szép az, ami az érzékelés és észlelés pszichológiai folyamatát tekintve a szubjektumban pozitív emóciókat indukál.
A szubjektumok e pozitív emocionalitásának kumulálódása határozza meg egy adott ingertípus egyetemes érvényességét és milyenségét, s változik a szubjektumoktól független, általános vonatkoztatási kategóriává. Természetesen sosem éri el Platon ideáinak magaslatát, s normális esetben nem válik sem dogmává, sem kényszerûséggé, hanem meghagyja az individuális érzékelés és megítélés lehetõségét. A probléma akkor jelentkezik, ha az univerzalizálódás valamiféle kényszer, elvárás hordozójává válik, mert ettõl kezdve felvetõdik az eltérõség valamilyen elmarasztalásának (szankcionálásának) kérdése. A szankció(k) alkalmazásával pedig olyan jelenségek járhatnak együtt, mint pl. diszkrimináció, szegregáció, deviáció.

Egy-egy ingerforrás adott pillanatban történõ megítélését, valamilyen kategóriába sorolását több tényezõ is befolyásolhatja:
1/ az alkalmazni kívánt véleményalkotási kategóriában mely szegmensek és milyen konkrét értékkel alkotják az egyetemesség szélsõértékeit.
2/ az ingerfelfogó szubjektum individuális kategorizálása és az egyetemességet szimbolizáló általános karakterisztika mennyiben fedi át egymást (ez meghatározza, hogy az individum ítélete és az általános értékfelfogás mekkora egyezõséget mutat).
3/ az ingerforrás manifesztációja az ítéletalkotó szubjektum és az egyetemes karakterisztika adott ingerkategorizációs rendszerében hol alkot metszéspontokat.
Evidenciának tekinthetjük, hogy egy-egy tulajdonság megítélése tekintetében több résztényezõ játszik szerepet, melyek összessége fogja meghatározni a kialakított vélemény irányultságát (pl. a szépség külsõ összetevõi lehetnek egy embernél: a haj, az arc, az alkat, az öltözködés, stb.).

Susan Boyle megítélése ebben a rendszerben (kijelentve, hogy ez csak leegyszerûsítése egy bonyolult és szövevényes sémának) az alábbiak szerint alakulhat.
Szépségének megítélésére alkalmazva az elõbb elmondottakat:
1/ a nõi szépség egyetemes elképzelései és ismérvei tudatában talán nem elhamarkodott kijelenteni, hogy - mind a Rembrandt-i idõszak kerekdedebb formai megnyilvánulásait elõnyben részesítõ szépségfelfogás, mind a mai világunkat jellemzõ anorexiás töltött-galamb ideáltípus ítélet-meghatározó elemeit figyelembe véve – jelentõsen eltérnek a Boyle által közvetített nõi tulajdonságlistától.
2/ az én nõi szépségrõl kialakított leírókészletem (mint megítélõ szubjektum saját kategóriarendszere) szintén jelentõsen eltér a boyle-i manifesztálódástól. Megjegyzem, hogy vizsgálati adataim nincsenek, de bátran kijelenthetem, hogy az egyetemességet szimbolizáló karakterisztikával sincs teljesen összhangban. Erre egyszerû bizonyíték, hogy a Miss World Hungary 2009 választás gyõztese, Serdült Orsolya szerintem is (inkább, mint sem) szép, de nálam nem Õ lett volna a befutó.
3/ az általános és egyedi rendszer közti eltérések ellenére megállapítható, hogy a metszéspontok közel esnek egymáshoz, s mindkét séma alkalmazása esetén ugyanazt a végkövetkeztetést tudom levonni: Susan Boyle, mint nõ, csúnya.

A hölgyet sok más tulajdonság mentén is meg lehet ítélni, s ez árnyalni képes a képet. Lehet a hangját és énekét is véleményezni, mely alapján további két értékskála rendelõdik a személyhez:
Szépség: szép – csúnya
Hang: csodálatos – borzasztó
Elõadás: tetszik – nem tetszik
Nem részletezve, hogyan alakul ki az én megítélésem róla, íme a konklúzió:
Egy csúnya nõ, akinek bámulatos hangja van, de nekem nem tetszik, amit csinál.

Cyrano megítélésével is hasonlóan lehetne játszogatni, de ezt a hölgyekre bízom. A két konkrét alak egy dologban mindenképp különbözik, ami a megítélésre is befolyással van. Susan Boyle élõ személy, az ítélet is neki szól, míg Cyrano irodalmi alak, tehát a megítélés képzeletünk, illetve színpadi vagy filmes megformálója alapján jelentõs eltérést képes mutatni. Szépségének megítéléséhez a hölgyeknek javaslom az alábbi két színész figyelembe vételét: Gerard Depardieu-t, illetve Javier Bardem-et (Nem vénnek való vidék).