Vladislava Plančíková rendező a saját családja történetének titkait tárja fel, a szlovákiai magyarok és magyarországi szlovákok sorsán keresztül a II. világháború utáni kitelepítések kapcsán. Az alkotók (Terézia Mikulášovával) főképp a fiatal korosztályt szólítják meg, mert fontosnak tartják, hogy ők is tájékozódjanak a régmúlt történéseiről. 

     „A háború utáni időszak „szlovák–magyar sakkjátszmáját” feldolgozó film arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy nincsenek egyértelmű, fekete-fehér dolgok. Egyszerű emberek történetein keresztül mutatja meg, hogyan törték derékba az életüket a hatalom birtokosai.

     Fotók, térképek, levelek, ékszerek, bögrék, cipők kelnek éltere, hogy valljanak a korról a stop-motion animációs technika segítségével. Hivatalos és személyes dokumentumok sorakoznak a történet mögé. A háttérben a dédanyám örökös sóvárgása húzódik a szülőföldje után. A történet gerincét egy pozsonyi magyar, Samarjai Emil naplója adja, aki a ligetfalusi táborban várta a sorsát Lívia lányával, miközben a felesége itthon maradt beteg anyját ápolni…”