michel gondry

Gondry attól zseniális, hogy gyermeki egyszerûséggel tud vizuálisan kifejezni olyan filozófiai vagy metafizikai problémákat, amikrõl még beszélni is nehéz.

Michel Gondry

     Néha találkozik az ember azzal, amikor a kreativitás szinte vegytisztán jelenik meg. Olyan érzésünk támad ilyenkor, hogy éppen hogy csak azért vesz fel humanoid külsõt, hogy mégis elvegyülhessen. Az ilyen alkotóktól származó mûvek általában dúskálnak a meglepõbbnél meglepõbb ötletekben, és egyre csak az arcunkra csalnak egy bizonyos mosolyt. A trükkök folyamatos sorozatától lefárad néha az agyunk, és egyfajta transzba esünk, ekkor racionális értelmezés nélkül hagyjuk áramlani a hatásokat befele. Ilyen esetben a felvázolt anesztetika nem pejoratív, hanem pozitív varázslat.
 

     Erre képes a francia Michel Gondry, aki negyvenhat évesen is csak tizenkettõ. Merthogy õ az a mûvész, aki meg tudta õrizni gyermeki álmodozását, játékosságát, az önfeledt örömöt. Spike Jonzéhoz és David Fincherhez hasonlóan Gondry is videoklippekkel kezdte pályafutását, vagy inkább annak ma is látható vagy elõkereshetõ részét. Már gyerekkorában kitûnt kiváló rajztehetségével, a képzõmûvészeti fõiskola után dobosnak állt a Qui Qui zenekarba, és megcsinálta az elsõ videoklippjeit. Ettõl kezdve folyamatosan ontja magából a klippeket, fõként underground zenekarok számára, de olyan mainstreameknek is, mint Kylie Minoque. Ezek sikerei után lassan megszerezte a befektetõk bizalmát is, így került sor az elsõ egész estés filmjeire. A “Libidó – Vissza az ösztönökhöz!” (2001) címût még vegyesen fogadta a kritika, viszont a Charlie Kaufman forgatókönyve alapján készült “Egy makulátlan elme örök ragyogása” (2004) mindenkit kifektetett. Ezek után megszületett “Az álom tudománya” (2006), amelyet Gondry talált ki, és õ is rendezett meg. Ez lenne talán a “leggondrybb” egész estés mozi.
 

     Gondry attól zseniális, hogy gyermeki egyszerûséggel tud vizuálisan kifejezni olyan filozófiai vagy metafizikai problémákat, amikrõl még beszélni is nehéz. Ezért mûködik annyira az Egy makulátlan elme, mert egymást kiegészítõ alkotói voltak: Kaufman tud beszélni a nagy kérdésekrõl, Gondry pedig a díszletekkel, kellékekkel el tudja mutogatni õket. (Gondry egyébként híres gyalázatos nyelvérzékérõl, évek óta New Yorkban lakik, számtalanszor forgatott Amerikában, viszont még nem tanult meg angolul). Kaufman munkája verbális: szavakban gondolkodik, és azokban is fejezi ki magát – forgatókönyveket ír. Gondry vizuális és muzikális típus, videoklippszerû õrült ritmusban zúdítja a nézõkre az ötleteit, trükkjeit, amelyek egyáltalán nem öncélú bûvészkedések. Éppen Kaufman elszállt metafizikai színterei teszik funkcionálissá a francia megoldásait.
 

     Gondry mindig is kedvelte az egyszerû, hand-made munkákat, a legolcsóbb anyagokat: kartondoboz-autó, papírmaséfal, celofántenger, vattafelhõ. Mindez naiv lenne, ha nem kötné össze a sok vacakot egy egyszerû, de ugyanakkor zseniális ötlet. Gyakori az alkotónál a végtelen ismétlõdés, a sokszorosítás, a dimenziók közti átmenetek. Mindez lazán, természetesen – megint csak azt kell mondanom – gyermekien történik. Az álom logikája címû filmjében – lévén, hogy a játékidõ fele az “álomvilágban” játszódik, bõven kapunk ezekbõl a furcsa “napközis” küllemû díszletekbõl. Érdekes hatást vált ki ez a kézzel készített világ: kedvesen nosztalgikus. Az égbõl pottyant mesék, Mekk Elek… – a gyerekkor, annak fantáziája és játékai.  (Egyébként az említett film díszleteibõl és kellékeibõl kiállítás is készült. Gondry több tárlatot összehozott az általa készített olyan tárgyakból, amelyekhez érzelmi kötõdése van: pl. a volt barátnõje asszimetrikus méretû melltartója és egyéb semmiségek…)
 

     Gondry ötletei nagy részét álmaiból nyeri, sok klippje vizualizált álom. Az imént taglalt hand-made látványvilág csak még jobban kifejezi az álom személyességét. Amikor viszont a koncepció digitális megoldásokat kíván: tökéletesen megcsinálja azt is. (Egy makulátlan elme örök ragyogása, Chemical Brothers – Star Guitar)
 

     Ajánlom hát megtekinteni filmjeit és a következõ videoklippeket:
a sokszorosítással, végtelenítéssel játszó munkái közül:

Kylie Minoque: Come In To My World (http://www.youtube.com/watch?v=-c3j00DAYEc),

Chemical Brothers: Let Forever Be (http://www.youtube.com/watch?v=Hmpxsk3dHaA)

The White Stripes: The Hardest Button To Button (http://www.youtube.com/watch?v=gLESpHrtvxs&feature=PlayList&p=7D448B92C9F6D1EF&index=0)

Chemical Brothers: Star Guitar (http://www.youtube.com/watch?v=CBgf2ZxIDZk)

a hand-made nyalánkságok közül:

The White Stripes: “Fell In Love With A Girl” (http://www.youtube.com/watch?v=q27BfBkRHbs)

Bjork: Army Of Me (http://www.youtube.com/watch?v=-Ut2uYxhIOU&feature=related)

Bjork: Hyper Ballad (http://www.youtube.com/watch?v=4yA6IRP3IA4)

Írta: Gyenes Gábor