[kapcsolat]   husken

ÉLŐ ZENE

 

Ropás

 

oti kiállítása

 

prosecco kóstolás

 

Kodály

 

Dráb

 

30 éve szabadon

 

hastréning

 

horrorvacui

 

eNRA RV 2019

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Miért harangozunk délben? (I. rész)

szerző: Kiss László 2012-08-19

 

Miért harangozunk délben?  (I. rész)

 

Miért is harangozunk délben? A választ mindenki tudja: a nándorfehérvári diadal emlékére. De mint oly sok dolog, közelebbről megvizsgálva, ez sem teljesen igaz.  

II. Callixtus pápa ugyanis a nándorfehérvári várvédés és csata előtt rendelte el a déli harangszót a keresztény világban. Hogyan lett ebből emlékezés?
 
1456. július 22-én Hunyadi János a főleg magyarokból álló keresztes had élén fényes győzelmet aratott II. Mohamed török serege fölött. A "fényes" jelző nem irodalmi túlzás, hiszen ez a vereség a török kedvét 70 évre elvette a komolyabb hadjáratoktól. Segítséget ugyan vajmi keveset kaptunk, de a korabeli Európa nagy figyelemmel kísérte a magyarok és a törökök élet-halál küzdelmét.
A két hatalom versengésén túl a kereszténység és a pogányság harcává magasztosult ez az eseménysor. Mára ebből a dicsfényből már nem sok maradt. Nyugaton ma semmit nem tudnak erről a harcról, ha pedig szóba kerül a "kereszténység védőbástyája" szerepünk, romantikus, megmosolyogtató, dolmányos magyarkodásnak tartják azt, egy kis nép múltba vetített nagysága keresésének. 
Idézet a Wermacht által Magyarország megszállásakor, német tisztek számára kiadott tájékoztatóból: "...Európától viszont elvárják /a magyarok/, hogy még ma is hálás legyen a törökökkel és tatárokkal folytatott áldozatos harcukért, s ezt minduntalan szóba is hozzák. Ma is a Nyugat előretolt bástyájának tartják magukat az őket körülvevő szláv néptörzsekkel szemben."
Ezek a sorok ugyan 68 évvel ezelőtt íródtak, de jól tükrözik a Nyugat máig érvényes vélekedését.
 
Hogyan került sor a törökök és a magyarok harcára? A nomád török törzseket Oszmán (1288-1326) egyesítette Kis-Ázsiában. Innen az elnevezés: oszmán törökök. Fia, Orhán már megszerezte az első európai területeket (Gallipoli, 1354). I. Murád hódoltatta Bulgáriát, Szerbiát. Aztán a magyar határhoz értek. Közben terjeszkedtek Ázsiában, Észak-Afrikában is. A hatalmas birodalom "körbefolyta" Bizáncot, a Keletrómai Birodalom polisszá zsugorodott maradványát. Európa pedig magára hagyta a keresztény várost, melyet a törökök - többszöri próbálkozás után - 1453-ban bevettek. A Constantinus császár által épített falak 1100 évig tudtak védelmet nyújtani a városnak - de ekkor már nem... 
 
I. (Nagy) Lajos királyunk volt az első, aki találkozott törökökkel. Egy balkáni hadjárata alkalmával szétszórta a jelentéktelen haderőt. Zsigmondnak már komolyabban kellett vennie a veszélyt, bár még kacérkodott a török Európából való kiűzésével. A nikápolyi vereség után azonban védekezésre rendezkedtünk be. 
Zsigmond emelte fel viszont a "törökverő" Hunyadiakat. Havasalföldi kenéz (telepeseket szervező és vezető) volt Hunyadi János apja, aki szolgálataiért kapta a névadó Hunyad várát. Zsigmond hamar felfigyelt Jánosra, magához vette, így az részt vett a király csehországi, itáliai hadjárataiban. Széleskörű műveltségen túl szert tett komoly katonai ismeretekre, megismerte a huszita harcmodort. A Zsigmond halálát követő trónviszályokban Ulászló mellé állt, így megszerzett több országos méltóságot, a legnagyobb bárók közé emelkedett. Az 1440-es évek elején kezdi küzdelmeit a törökkel. Mezid bég 1442-ben betört Erdélybe. Hunyadi megpróbálta feltartani, de Marosszentimrénél vereséget szenvedett. Ekkor megmutatkozott Hunyadi állhatatossága és jó szervezőképessége: újra összeszedte csapatait, felfegyverezte a környék lakosságát is, és a foglyok ezreivel vonuló bég seregét szétverte. Még ugyanebben az évben a Törcsvári-szorosnál legyőzte a ruméliai beglerbéget, a török európai területeinek a parancsnokát. 
   
Hunyadi János nevét megismerte az ország, a belső megosztottság, pártharcok ellenére rendkívül népszerű lett. A sikerek a fiatal I. Ulászlót is támadásra sarkallták. A török erők jelentős része le volt kötve keleten, így 1443 őszén (a török számára kedvezőtlen a téli hadviselés) megindult a 35 000 fős had. A cél nem volt más, mint a szultán akkori fővárosa, Drinápoly. Több győzelem után a magyar had visszavonulni volt kénytelen. A tél minket is megviselt, a sereg kifulladt. A török főerők is megjelentek. Ám még visszavonulás közben is arattunk két győzelmet.
Hogy a hadjárat nem volt eredménytelen, bizonyítja, hogy a szultán engedményeket tett a drinápolyi békében (1444): kiürítette Szerbiát, s öt évre békét kötött. Magyarország erős volt, ezért már ebben az évben megszegtük a békét. A 20 000 fős had Várnáig jutott. Itt viszont szembekerültünk a nyomasztó fölénnyel bíró fősereggel, a szultán egyesített ruméliai és anatóliai hadaival. A keresztény tengeri haderő ugyanis megszegve szerződéses kötelezettségét, nem akadályozta meg a török ázsiai hadainak átszállítását. Mi több, segítette is azt: jó pénzért...
 
Hunyadi és a király kelepcébe került. A Fekete-tengerhez szorítva, lényegében bekerített helyzetben kezdődött az ütközet. De a magyarok részéről nyoma sem volt pániknak. Hunyadi fegyelmezett nehézlovassága lerohanta a török szárnyakat, megfutamította a szpáhikat. Már úgy tűnt, sikerül kivívni a győzelmet, amikor a fiatal I. Ulászló, babérokra vágyva és teljesítve keresztény királyi kötelességeit, testőrségével lerohanta a szultán táborát. Őt viszont a török haderő gerince, a fegyelmezett, fanatikus, puskával felszerelt janicsárok védték. Legyőzték a magyarokat, a király elesett, lándzsára tűzött levágott fejével állítólag győzelemittasan nyargalásztak a csatamezőn. Az akkori, mélyen vallásos korszakban ez azt jelentette: Isten elhagyta a keresztényeket.
A csata elveszett, de Hunyadi kitűnő hadvezér mivolta még itt is megmutatkozott: megakadályozta a pánikot, s a magyar sereg szervezetten tudott visszavonulni, kitörve a gyűrűből. Nem lett mészárlás, ami rendszerint az ilyen ütközeteket követte.
 
Itthon: újra trónviszály és pártharc. Végül is az ütközet a magyar határtól nagyon messze zajlott. A Garai-Cillei és a Hunyadi-Szilágyi liga végül is kényszerű egyezségre jutott. Hunyadiék elfogadták V. Lászlót királynak, de mivel ő kiskorú volt, a tényleges irányítást hét főkapitányra bízta az országgyűlés. De amint ez várható volt, ők nem tudták fenntartani a rendet, ezért megválasztották Hunyadit kormányzónak. Így lényegében, a birtokadományozást leszámítva, Hunyadi a teljes királyi hatalmat gyakorolta - ideiglenesen. Az ország teljes erejével, pénzével rendelkezett. Tovább gyarapította saját birtokait is, de óriási bevételeit a török elleni harcra fordította. 
1448-ban újabb hadjáratot vezetett a török ellen, de Brankovics, a szerb fejedelem elárulta. Így a második rigómezei csata, három napos kemény küzdelem után elveszett. A harcokat jellemzi, a török veszteségei is olyan nagyok voltak, hogy nem is gondolt Hunyadi üldözésére. 
1452-ben a király átvette a kormányzást, de Hunyadi az ország főkapitányaként továbbra is kezében tartotta a királyi jövedelmeket. A török veszély közeledte sem tudta kikényszeríteni, hogy az ország két nagy nemesi ligája egyesítse az erőit. 
 
 
(Folyt. köv.) 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :