[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Miért harangozunk délben? (I. rész)

szerző: Kiss László 2012-08-19

 

Miért harangozunk délben?  (I. rész)

 

Miért is harangozunk délben? A választ mindenki tudja: a nándorfehérvári diadal emlékére. De mint oly sok dolog, közelebbről megvizsgálva, ez sem teljesen igaz.  

II. Callixtus pápa ugyanis a nándorfehérvári várvédés és csata előtt rendelte el a déli harangszót a keresztény világban. Hogyan lett ebből emlékezés?
 
1456. július 22-én Hunyadi János a főleg magyarokból álló keresztes had élén fényes győzelmet aratott II. Mohamed török serege fölött. A "fényes" jelző nem irodalmi túlzás, hiszen ez a vereség a török kedvét 70 évre elvette a komolyabb hadjáratoktól. Segítséget ugyan vajmi keveset kaptunk, de a korabeli Európa nagy figyelemmel kísérte a magyarok és a törökök élet-halál küzdelmét.
A két hatalom versengésén túl a kereszténység és a pogányság harcává magasztosult ez az eseménysor. Mára ebből a dicsfényből már nem sok maradt. Nyugaton ma semmit nem tudnak erről a harcról, ha pedig szóba kerül a "kereszténység védőbástyája" szerepünk, romantikus, megmosolyogtató, dolmányos magyarkodásnak tartják azt, egy kis nép múltba vetített nagysága keresésének. 
Idézet a Wermacht által Magyarország megszállásakor, német tisztek számára kiadott tájékoztatóból: "...Európától viszont elvárják /a magyarok/, hogy még ma is hálás legyen a törökökkel és tatárokkal folytatott áldozatos harcukért, s ezt minduntalan szóba is hozzák. Ma is a Nyugat előretolt bástyájának tartják magukat az őket körülvevő szláv néptörzsekkel szemben."
Ezek a sorok ugyan 68 évvel ezelőtt íródtak, de jól tükrözik a Nyugat máig érvényes vélekedését.
 
Hogyan került sor a törökök és a magyarok harcára? A nomád török törzseket Oszmán (1288-1326) egyesítette Kis-Ázsiában. Innen az elnevezés: oszmán törökök. Fia, Orhán már megszerezte az első európai területeket (Gallipoli, 1354). I. Murád hódoltatta Bulgáriát, Szerbiát. Aztán a magyar határhoz értek. Közben terjeszkedtek Ázsiában, Észak-Afrikában is. A hatalmas birodalom "körbefolyta" Bizáncot, a Keletrómai Birodalom polisszá zsugorodott maradványát. Európa pedig magára hagyta a keresztény várost, melyet a törökök - többszöri próbálkozás után - 1453-ban bevettek. A Constantinus császár által épített falak 1100 évig tudtak védelmet nyújtani a városnak - de ekkor már nem... 
 
I. (Nagy) Lajos királyunk volt az első, aki találkozott törökökkel. Egy balkáni hadjárata alkalmával szétszórta a jelentéktelen haderőt. Zsigmondnak már komolyabban kellett vennie a veszélyt, bár még kacérkodott a török Európából való kiűzésével. A nikápolyi vereség után azonban védekezésre rendezkedtünk be. 
Zsigmond emelte fel viszont a "törökverő" Hunyadiakat. Havasalföldi kenéz (telepeseket szervező és vezető) volt Hunyadi János apja, aki szolgálataiért kapta a névadó Hunyad várát. Zsigmond hamar felfigyelt Jánosra, magához vette, így az részt vett a király csehországi, itáliai hadjárataiban. Széleskörű műveltségen túl szert tett komoly katonai ismeretekre, megismerte a huszita harcmodort. A Zsigmond halálát követő trónviszályokban Ulászló mellé állt, így megszerzett több országos méltóságot, a legnagyobb bárók közé emelkedett. Az 1440-es évek elején kezdi küzdelmeit a törökkel. Mezid bég 1442-ben betört Erdélybe. Hunyadi megpróbálta feltartani, de Marosszentimrénél vereséget szenvedett. Ekkor megmutatkozott Hunyadi állhatatossága és jó szervezőképessége: újra összeszedte csapatait, felfegyverezte a környék lakosságát is, és a foglyok ezreivel vonuló bég seregét szétverte. Még ugyanebben az évben a Törcsvári-szorosnál legyőzte a ruméliai beglerbéget, a török európai területeinek a parancsnokát. 
   
Hunyadi János nevét megismerte az ország, a belső megosztottság, pártharcok ellenére rendkívül népszerű lett. A sikerek a fiatal I. Ulászlót is támadásra sarkallták. A török erők jelentős része le volt kötve keleten, így 1443 őszén (a török számára kedvezőtlen a téli hadviselés) megindult a 35 000 fős had. A cél nem volt más, mint a szultán akkori fővárosa, Drinápoly. Több győzelem után a magyar had visszavonulni volt kénytelen. A tél minket is megviselt, a sereg kifulladt. A török főerők is megjelentek. Ám még visszavonulás közben is arattunk két győzelmet.
Hogy a hadjárat nem volt eredménytelen, bizonyítja, hogy a szultán engedményeket tett a drinápolyi békében (1444): kiürítette Szerbiát, s öt évre békét kötött. Magyarország erős volt, ezért már ebben az évben megszegtük a békét. A 20 000 fős had Várnáig jutott. Itt viszont szembekerültünk a nyomasztó fölénnyel bíró fősereggel, a szultán egyesített ruméliai és anatóliai hadaival. A keresztény tengeri haderő ugyanis megszegve szerződéses kötelezettségét, nem akadályozta meg a török ázsiai hadainak átszállítását. Mi több, segítette is azt: jó pénzért...
 
Hunyadi és a király kelepcébe került. A Fekete-tengerhez szorítva, lényegében bekerített helyzetben kezdődött az ütközet. De a magyarok részéről nyoma sem volt pániknak. Hunyadi fegyelmezett nehézlovassága lerohanta a török szárnyakat, megfutamította a szpáhikat. Már úgy tűnt, sikerül kivívni a győzelmet, amikor a fiatal I. Ulászló, babérokra vágyva és teljesítve keresztény királyi kötelességeit, testőrségével lerohanta a szultán táborát. Őt viszont a török haderő gerince, a fegyelmezett, fanatikus, puskával felszerelt janicsárok védték. Legyőzték a magyarokat, a király elesett, lándzsára tűzött levágott fejével állítólag győzelemittasan nyargalásztak a csatamezőn. Az akkori, mélyen vallásos korszakban ez azt jelentette: Isten elhagyta a keresztényeket.
A csata elveszett, de Hunyadi kitűnő hadvezér mivolta még itt is megmutatkozott: megakadályozta a pánikot, s a magyar sereg szervezetten tudott visszavonulni, kitörve a gyűrűből. Nem lett mészárlás, ami rendszerint az ilyen ütközeteket követte.
 
Itthon: újra trónviszály és pártharc. Végül is az ütközet a magyar határtól nagyon messze zajlott. A Garai-Cillei és a Hunyadi-Szilágyi liga végül is kényszerű egyezségre jutott. Hunyadiék elfogadták V. Lászlót királynak, de mivel ő kiskorú volt, a tényleges irányítást hét főkapitányra bízta az országgyűlés. De amint ez várható volt, ők nem tudták fenntartani a rendet, ezért megválasztották Hunyadit kormányzónak. Így lényegében, a birtokadományozást leszámítva, Hunyadi a teljes királyi hatalmat gyakorolta - ideiglenesen. Az ország teljes erejével, pénzével rendelkezett. Tovább gyarapította saját birtokait is, de óriási bevételeit a török elleni harcra fordította. 
1448-ban újabb hadjáratot vezetett a török ellen, de Brankovics, a szerb fejedelem elárulta. Így a második rigómezei csata, három napos kemény küzdelem után elveszett. A harcokat jellemzi, a török veszteségei is olyan nagyok voltak, hogy nem is gondolt Hunyadi üldözésére. 
1452-ben a király átvette a kormányzást, de Hunyadi az ország főkapitányaként továbbra is kezében tartotta a királyi jövedelmeket. A török veszély közeledte sem tudta kikényszeríteni, hogy az ország két nagy nemesi ligája egyesítse az erőit. 
 
 
(Folyt. köv.) 

Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :