[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Miért harangozunk délben? (II. rész)

szerző: Kiss László 2012-09-17

 

Miért harangozunk délben?  (II. rész)

 

II. Mohamed 1456. június végére Nándorfehérvár, a mai Belgrád alá érkezett. Június 4-én megkezdte az ostromot. A vár maga kulcsfontosságú volt Magyarország szempontjából. Tudta ezt a török, s természetesen mi is. A Duna és a Száva találkozásánál fekvő erősség hegységekre támaszkodott, nagyobb sereg számára csak a folyóvölgy volt járható. Viszont Nándorfehérváron átjutva, már semmilyen természeti akadályba nem ütközik a támadó, kijut az Alföldre, s a Duna mentén elsétálhat Budáig, a fővárosig, az ország szívébe. Sík vidéken a törököt csak egy hozzá hasonló létszámú, erejű sereg állíthatta volna meg, de az oszmán erejének dinamikus növekedésével Magyarország nem tudott lépést tartani. 

Hogy nagyon is tisztában voltunk az erőviszonyok eltolódásával bizonyítja, hogy a magyar követek már az 1454-es német-római birodalmi gyűlésen október 27-én kijelentették, hogy ha Magyarország nem kap külső segítséget, kénytelen lesz békét kötni a Portával. 
 
Európa mégsem rohant a segítségünkre, s mint később kiderül, igazuk volt. A következő bő 200 évben bebizonyosodik, a török hatótávolságának Magyarország a maximuma, tovább terjeszkedni nem tud. Dédelgetett vágyát, Bécs bevételét háromszor megkísérelte, de mindannyiszor véres fejjel vonult vissza. Európára tehát igazán nagy veszélyt nem jelentett a török. Viszont erre a kiegyensúlyozott biztonságpolitikára ráment egy nagymúltú keresztény állam, Magyarország.
De még nem tartunk ott. A magyarok, élükön Hunyadival, úgy döntöttek, a birodalmi gyűlésben tett kijelentésükkel ellentétben, mégsem kérnek békét a töröktől, megvédik Nándorfehérvárt. 
 
Kaptunk azért segítséget  Európától, mégpedig II. Callixtus pápától. A katolikus egyházfő volt talán az egyetlen jelentős külföldi személyiség, aki átérezte a veszély nagyságát, mind Magyarországra, mind az európai kereszténységre nézve. Őszintén és lelkesen állt az ügy mellé, de a koronás főknél kudarcot vallott. Mindenkinek nagyon jó oka volt éppen rá, hogy miért nem tud segíteni. Így a pápa saját bevételeiből, a kontinensről származó pápai adókból juttatott Magyarországra. Még a vatikáni építkezéseket is leállíttatta, hogy pénzeszközei szabaduljanak fel. Már korábban Magyarországra küldte Kapisztrán János ferences szerzetest, hogy a görögkeleti vallásúakat térítse a pápa hitére. Most a pápa utasította Kapisztránt, hogy a Délvidék népéből szervezzen keresztes hadat a török ellen. A szerzetes tevékenysége nagyon sikeres lett. Azonosulni tudott az üggyel, s kitűnő szervezőnek és szónoknak bizonyult. Másrészt a Délvidék népe már rengeteget szenvedett a töröktől, így özönlöttek a keresztes zászló alá. 
 
Keresztesekkel persze ezekben az időkben a törököt már nem lehet legyőzni, de egy jól szervezett és felszerelt, tapasztalt haderő mellett nagyon hatékony lehet, sokat érhet a segítsége. Pontosan ez történt Nándorfehérvárnál.
A várat magát Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora védte 7000 katona élén. A védősereg létszáma impozáns. Később, a végvári harcok idején a nagynak számító erősségeket 1000-1500 katona védte. (1552-ben Dobó Eger várában 2000 főnek parancsolt.) Igaz, a várakban az őrség támadás idején mindig felduzzad a környékről bemenekültekkel, akik többnyire csekély harcértéket képviselnek, s kiéheztetés idején csak éhes szájként jelentkeznek, de mindezt figyelembe véve is, Szilágyi jelentős haderővel rendelkezett. De a tízszeres török túlerővel szemben hosszú ideig nem tudott megállni, ezzel tisztában volt Szilágyi. Várta tehát a felmentő sereget.
 
Hunyadi János szervezte is azt, a tőle ismert lendülettel. De csak a saját birtokai nemességét tudta hadba hívni, az ellentétes Garai-Cillei liga mozdulatlan maradt. A délvidéki bárók is elmenekültek északra, Brankovics és Újlaki kivételével. 
A források alapján csekély haderővel, Kapisztrán kereszteseire is támaszkodva Hunyadi Nándorfehérvár felmentésére sietett. A várba csak északról, a Dunán keresztül lehetett volna bejutni, de a török, hogy ezt megakadályozza, összeláncolt gályákkal elzárta a vízi utat. Hunyadi saját hajósaival, melyek között sok volt a keresztes, ezt a hajózárat rohanta meg július 14-én. Kegyetlen küzdelem kezdődött a vízen, mert mindkét fél tudta, nagy a tét. Végül a magyarok győztek, a török gályákat felgyújtották. Hunyadi bejutott a várba. 
   
Ahogy ez a szultán tudomására jutott, azonnal támadt, hogy ne adjon időt a felkészülésre. A védők helyzete több alkalommal is kritikussá vált. Ezt örökíti meg Dugovics Titusz története, aki a várfokra a győzelem jeleként lófarkas zászlót kitűzni készülő törököt magával rántotta a mélybe. 
A vár felmentése tehát a beérkezett erősítés dacára még nem volt befejezett dolog. A holtpontról Kapisztrán keresztesei mozdították ki. A sereg nagy része - amely nem jutott be a várba - a Száva torkolatánál táborozott, a jobb parton. Egy spontán akció keretében, melyet nem egyeztettek a várvédőkkel, néhányan átkeltek a Száva bal partjára. Az ott lévő törökök annyira meglepődtek, hogy menekülőre fogták. Azonnal özönlött a keresztes had a bal partra. Hunyadiék érzékelték a váratlan helyzet nyújtotta lehetőséget, s kitörtek a várból. A zavarodottságban elfoglalták a törökök ágyúállásait, s ellenük fordították azokat. A várvédésből sík vidéki csata lett, s jóllehet ennek a napnak, július 21-ének kezdetén még a török támadott, estére súlyos vereséget szenvedett, és fejvesztve menekült a csatatérről. 
 
A siker világraszóló volt, mert mint már említettük, 70 évre megmentette Magyarországot. Kellett ugyan a későbbiekben ehhez egy Mátyás és egy Fekete Sereg is, de ez nem homályosítja el a diadalt. 
Nincsen viszont öröm bánat nélkül. A nándorfehérvári diadal nyár derekán zajlott, s a nagy melegben a sokezer holttest miatt lecsapott a pestis. Ennek áldozatul esett Hunyadi és Kapisztrán János is. A kortársakban méltán vetődött fel, különb sorsot érdemeltek volna...
A várvédés és ütközet előtt II. Callixtus, miután a magyarok megsegítésére szánt pénzeszközei elfogytak, más lehetősége nem lévén, az imához fordult. 1456. június 29-én, tehát akkor, amikor még csak Nándorfehérvár bekerítése zajlott, s a győzelemben talán senki sem hitt, Európa keresztényei számára kiadta a Bulla oratóriumot. Ebben elrendelte, hogy a keresztény világ valamennyi templomában "déltájban háromszor kongassák meg a harangot, jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak." 
 
A déli harangszó tehát imára szólította a keresztényeket szerte Európában, hogy fohászkodjanak az Úrhoz a magyarokért, fegyvereik sikeréért a török felett. De mire ez a bulla eljutott a kereszténység minden szegletébe, az ütközet régen lezajlott. Így lett a fohászból, az esélytelen reménykedésből hálaadás. Hálaadás, mely ha csak egy röpke pillanatra is, de erősítette a kerszténység összetartozás-tudatát, a Gondviselésbe vetett hitet. 
Szükség is volt erre, mert 1456. június 3-ától egy üstökös jelent meg az égbolton. Kelet felé mutatott, s a korabeli közgondolkodásban ez baljós előjel volt. Mindenki valami nagyon rosszra számított abban az évben, s a rosszat a keletről jövő törökkel nem volt nehéz azonosítani. A magyarok győzelme így misztikussá, isteni jellé magasztosult. 
Isten segedelmével  a sötétség erői legyőzettek.   

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :