[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

„MINDEN KEZDET NEHÉZ, BABÁM, TE KEZDED” (Lovasi András)

szerző: Veress Zsuzsa 2011-10-13

 

„MINDEN KEZDET NEHÉZ, BABÁM, TE KEZDED” (Lovasi András)

 

Meg akarod mondani valakinek, hogy szereted. Még nehezebb, ha azt kell közölnöd, hogy szakítani fogsz. Arról már nem is beszélve, amikor egy idegen társaságban felszólítanak, hogy mondj magadról valami fontosat.

Regényt elkezdeni minden bizonnyal még a fentieknél is fogósabb dolog. Eposzt írni valószínűleg könnyebb, mert ugye, ott van a kötött forma, az úgynevezett eposzi kellékek, hogyaszongya: a múzsához való fohászkodással kell kezdeni. Ez tiszta sor. Minden más műfajban nehezebb.

 

A Bartók Rádió Irodalmi Újság című műsorában néhány hónapja lezajlott egy – „A Nagy Könyv”-höz hasonló – össznépi játék, az „Első mondat”. Bárki beküldhette azt a mondatot (műfaji megkötés nélkül), amely szerinte a legjobb kezdés a magyar irodalomban.

Mivel a Bartók Rádiót lényegesen kevesebben hallgatják, mint ahányan a televízió népszerű csatornáit nézik, ez a játék nem érintett széles tömegeket, és a négytagú, irodalmárokból álló zsűri nem is állított fel helyezési sorrendet, csupán beszélgettek a beküldött mondatokról, meg persze elmondták a saját javaslataikat is.

 

Nos, többen is szavaztak Móricz Hét krajcárjának kezdésére: „Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni”.

Szerepelt a Himnusz, a Szózat, a Nemzeti dal és a legelsőként ismert összefüggő magyar nyelvű írás, a Halotti beszéd első sora is. Természetesen mind a négynek valóban erős a kezdése, ám ezekben a szavazatokban nyilván benne van mindaz, amit ezekre a szövegekre „rákentek a századok” – azaz minden hazafias érzelmünk, és mellesleg, háttérként az egész magyar kultúra. (Apropó! Van ez a közhely a magyar sírva vígadásról, meg az a szóbeszéd, hogy elátkozott nemzet lennénk. Jutott már eszetekbe, véreim, hogy ez nemcsak attól lehet, amit Anonymus – meg Ady is – gondolt, hogy tudniillik Magógtól, az Apokalipszis egyik istenellenes óriásától származnánk, hanem attól is, hogy a magyar irodalom forrásánál éppen egy temetési beszéd áll… Origónak ez elég rossz ómen.)

 

Kapott szavazatot számos olyan mondat, amely – szerintem – önmagában nem állja meg a helyét. Csak akkor tűnik jónak, jelentősnek, fontosnak, ha odagondoljuk az egész utána következő regényt.

Megértem az ilyen mondatokat beküldő olvasókat, hiszen nehéz lemondani egy-egy kedves könyvünk kezdéséről. Pedig remekművek is kezdődnek olykor színtelenül, olyannyira, hogy utólag nem is emlékszünk az első mondatra, vissza kell lapozni és megnézni. Egyik legnagyobb kedvencem, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, így kezdődik: „Július elején, egy rendkívül meleg nap alkonyán fiatal férfi lépett ki a Sz… utcai házból.” Hát, ez nem valami fényes. Egy másik, életre szóló olvasmányélményem Thomas Manntól a József és testvérei. Íme, az első mondata: „Mélységes mély a múltnak kútja”. Ez már jobb. De például a magyarországi Nagy Könyv, az Egri csillagok kezdése is, sőt még a Harry Potteré is meglehetősen jellegtelen.

 

Én egy ilyen játék során előnyben részesíteném azokat a mondatokat, melyek önmagukban is megállják a helyüket. Szerintem ilyen Esterházy Harmonia Caelestisének kezdése: „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” Ez a frenetikus mondat egyébként nem kapott szavazatokat, valószínűleg azért, mert a rádióban ezzel indították el az egész akciót, így már előre lelőtték mint poént. Szavaztak viszont a Termelési-regény kezdésére: „Nem találunk szavakat!”

Örömmel üdvözöltem, hogy az egyik zsűritag jelölte József Attilától a Szabad ötletek jegyzékének első mondatát: ”Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni.” Azt hiszem, ez nemcsak akkor felkavaró, ha ismerjük József Attila életét és életművét, hanem csak így, egyszál magában is.

Mellbevágó Hajnóczy A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényének eleje is: „Íme, a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell.”

 

A humor ellenállhatatlan erejére épít Mikszáth Tót atyafiak kötetének első darabjából (Az aranykisasszonyból) az első mondat: „Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.”

Közkedveltségre tarthat számot a humor kategóriájában Rejtőtől A három testőr Afrikában emlékezetes kezdete: „Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.” Többen nevezték a Piszkos Fred, a kapitány halhatatlan kezdődialógusát, pedig az, ugye, nem egy mondat – így, ha szigorúan vesszük, nem felel meg a versenykiírás feltételeinek.

 

Ezen felbátorodva most én is ajánlok egy olyan regénykezdést, amely két szempontból sem felel meg: egyrészt két mondat, másrészt nem magyar. Victor Hugonak A nevető ember című könyve így kezdődik: ”Ursus és Homo jó barátságban élt egymással. Ursus ember volt, Homo farkas.”

 

Az én listámon szerepel az Anna Karenyina eleje is, bár a mondat igazságtartalmáról egyáltalán nem vagyok meggyőződve, nagyon erős kezdésnek tartom: „A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”

Hamvastól A bor filozófiájának mottóját, és első mondatát is elbűvölőnek találom. A mottó így szól: „Végül is ketten maradnak, az Isten és a bor.” Az első mondat pedig így: „Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateisták számára.”

Na, de ez se kutya!: ”Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém.”

 

És ha már itt tartunk, nem lehet nem megemlíteni a feledhetetlen zárlatokat. Danténál ugyanis a Pokol, a Purgatórium és a Paradicsom is a csillagokkal végződik – mint ahogy A Mester és Margarita minden fejezete Pilátus nevével.

Kedvencem az erős kezdések mesterétől, Rejtőtől A szőke ciklon utolsó mondata: ”Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”

 

És akkor a híres párosok! Az olyan kortárs magyar regények, melyek befejezése dialógusba lép egy-egy korábbi, klasszikus mű utolsó mondatával. A XX. századi epikát radikálisan megváltoztató Joyce-regény, az Ulysses, párbeszédet folytat az összeurópai epika elkezdőjével, Homérosszal. Nos, ennek ez az utolsó szava: „Igen.” Nádas Pétertől az Egy családregény vége című könyv, amely már a címével is jelzi, hogy szakít egy hagyománnyal, és a magyar prózában a paradigmaváltó szövegek közé tartozik – a „nem” szóval fejeződik be. Ez persze lehet véletlen is. De biztosan nem véletlen az Esterházy–Mándy dialógus. Méghozzá ravaszul megfordítva! Ugyanis a mester futballregénye, A pálya szélén, így végződik: „Ott leszek.” Esterházy későbbi Termelési-regénye (melyben szintén fontos szerepet játszik a labdarúgás) pedig így: „Legyetek ott.”

 

Nem állom meg, hogy ne legyen patetikus a befejezés.

József Attila utolsó befejezett verséből az utolsó versszak utolsó szava a „remél”. (Ráadásul: „másoknak remél.”) Nem tudok megindulás nélkül gondolni erre.

 

Nincs más hátra, mint hogy megkérjek mindenkit: Játsszunk mi is! Küldjetek számotokra kedves első és utolsó mondatokat!

Akik pedig kíváncsiak a Bartók Rádió általam itt most nem idézett mondataira, azok megnézhetik itt: http://www.mr3-bartok.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=13788

 

Ezek után már csak be kell fejezni ezt a cikket is.

Hát végezetül idézek egy első és utolsó mondatot, az Alfát és Omegát:

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”

„A mi urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiótokkal.”

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-10-21
"Üdvözöljük az olvasót, tiszteletteljesen és csendes örömmel." (Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet kezdőmondata)
név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-10-17
"Legyen ez a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani időknek." (Vass Albert: A funtineli boszorkány záró mondata).
név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-10-17
Samu, jó volna, ha odaírnád, melyik könyv kezdőmondata ez.
név: samu e-mail: samuelis@centrum.sk dátum: 2011-10-16
Nekem ez:"Nem a fontos, mit mondasz, hanem az, hogy hogyan, de a lényeg az, hogy mit."
név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-10-16
"Nálunk az úgy van, hogy ha krimi megy a tévében, akkor én kicsi vagyok, a Bori meg nagy, de ha le kell szedni a pókot a falról, akkor mégis én vagyok a fiú, és ő a lány." (1. mondat Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami című könyvéből)
név: Lovas Enikő e-mail: eniko@nextra.sk dátum: 2011-10-15
Míg Ágink gondolkodik, mondom én az egyik enyimet. (Bár szigorúan véve ez se kezdőmondat, hanem egy ajánlás.) „Vik Lovellnak, aki arra tanított, hogy sárkányok nincsenek, aztán elvezetett a barlangjukhoz“. (Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére)
név: veress zsuzsa e-mail: k.veress.zsuzsa@gmail.com dátum: 2011-10-14
Kedves Ági! Egyfelől köszönöm, másfelől: ebben az esetben tessék beszállni a játékba! Várjuk a te kedvenc mondataidat!
név: Ági e-mail: agnes@rovas.sk dátum: 2011-10-14
Kedves Zsuzsa! Nagyszerű élményben volt részem, amíg az írásodat olvastam. Köszönöm!