[kapcsolat]   husken

100

 

BistRovásHU

 

Rozália

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Minden művészet hazugság… és minden hazugság művészet?

szerző: rovart 2020-05-26

 

Minden művészet hazugság… és minden hazugság művészet?

 

- Egyik állítás sem igaz.

- Tehát hazugság mindkét állítás?

- Igen. Csúsztatás. A szavak nem jók, nem hazugságot kellene használni. Mondjuk: unalmon túli (Ottlik) vagy Istendicsőítés (Bach), vagy rettenetes (El Kazovszkij)...

- Vagy megtisztulás (katarzis) Arisztotelész szerint, vagy ürítési folyamat - Wim Delvoye szerint, vagy cinikus provokáció - Herman Nitsch szerint... Vagy sértés, mint amit Győrffy László művel.

- Először a fogalmakat kellene tisztázni: Igazság. Mi az igazság? És mi a hazugság?

- Nehéz kifejteni, hogy mi a művészet, hiszen minden történelmi korszak a saját felfogása szerint magyarázza azt. Művészet és alkotás szorosan összefügg. Az egyik kényszer alkotni valami maradandót, a másik maga a folyamat. Az egyik vágy, a másik törekvés a megvalósításra. Művészet és alkotás együtt kísérlet arra, hogy legyőzzük az időt.

- Szerintem nem "legyőzzük" hanem értelmezzük... (az időt).

- Szerintem a művészet inkább megállítja az időt, amikor a szemlélő elveszik benne. Így relatív ez az idő, ami akár egy egész galériának a terében megváltozhat. Áthelyezi a szemlélőt egy másik idősíkra, ahol csak ő létezik, a műtárgy és maga az értelmezési sík, ami minden szemlélődőnél más és más.

- Én a szobrászatot azért szeretem, mert nem csak az időt változtatja meg, de a teret is meghajlítja maga körül. A forma által a tér felbomlik, rezegni kezd és újra rendeződik. Egyfajta feszültséggel terhes kölcsönhatás jön létre, amiben a forma egyszer s mind magáévá teszi a teret, de eggyé is olvad vele. A tér lehet nyugodt, vagy akár dinamikus is, a forma dönti el, mivé változtatja át. A tér mindig szoros kapcsolatban van az idővel, így maga a szobor is. Én ezt inkább kölcsönhatásként, aktusként értelmezem, amiben a mű az aktív, az idő a passzív fél, nem győzelem-vereség féle harcként.

- A művészet a valóság bizonyos esztétikai elvek szerinti megjelenítése – állítják a lexikonok.
És – szorosan összefügg az alkotással (vagy a folyamattal, vagy az alkotni vágyással)
Persze, nem teljesen fedi ez a valóságot. Művészet… Vajon mi a művészet?
És vajon mi a valóság? Mi a különbség a valós és a látszólagos között?
Mi a különbség az egyes és az általános között?

- „... a művészet világa más, benne a valóság egy másik és újszerű oldala mutatkozik meg a művészek kifejezésén keresztül, amely így alkotott világként jelenik meg. S épp a művészi kifejezés az, ami miatt a művész valósága a befogadó számára olykor hazugságként tűnhet fel,3 de ez nem feltétlenül gátja a festmény átélésének.” (Horváth Henrietta: Festménybe zárt hazugságok, mint a művészi valóság pillanatképei)

- „Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a művészi valóság bizonyos tekintetben hazugság vagy hazugságnak tűnő valóság-változat, egy többletet tartalmazó világ, amelyet a készülőben, formálódóban lévő mű éppen adott állapota „megnyit, és azt maradandóan működésben tartja.” (In: Horváth Henrietta: Festménybe zárt hazugságok, mint a művészi valóság pillanatképei)

- „...kijelenthető, hogy a festészet alkotásainak valósága és a valóság nem fedheti le egymást minden részletében, mivel a művészet „Nem fotografálja, hanem felhasználja a valóságot.” (In: Horváth Henrietta: Festménybe zárt hazugságok, mint a művészi valóság pillanatképei)

- A határ néha keskenyebb, mint a borotvaél, ha többen mondják valamire, hogy művészet, és a média is felkapja és az is azt mondja, akkor a laikusok elkönyvelik művészetnek.

- Persze ez nem zárja ki azt, hogy valóban művészet legyen. De lehet akár nem is.

- Azt mondják, hogy a Jó Isten a művészek és a tudósok által kommunikál az emberiséggel. Ezért az igaz művészet és tudomány nem lehet hazugság… sőt, a közvetítői csak hiteles emberek lehetnek. Még akkor is fontos lehet a közlendő, ha a közvetítő úgy érzi, hazudik. Talán néha hazugság szükséges ahhoz, hogy rádöbbenjünk az igazságra.

- Egyetértek veled, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a szélhámos csalóknak áll a világ, az általad hitelesnek nevezett képviselői pedig labdába sem rúghatnak.

- „Igazság és valóság a művészetben csak akkor születik, ha az ember már nem érti, mit csinál, mire képes, s mégis érzi az erőt, amely ellenállásával arányosan nő. (…) Alighanem meg kell tanulnunk, miként hagyhatjuk magunk mögött tapasztalatainkat, s őrizzük meg az ösztön elevenségét.” (Henri Matisse)

 - „Arisztotelész (...) az igazságtól való eltérés szándékosságáról ír, vagyis a művész tudatában van a valóságnak, igazságnak, mégis kitérőt tesz, de kizárólag azért, hogy az általa fontosnak, lényegesnek ítélt részlet kiemelésével az igazságot szolgálja. (In: Horváth Henrietta: Festménybe zárt hazugságok, mint a művészi valóság pillanatképei)

 - „A művész (…) számos esetben kénytelen másként ábrázolni a valóságot, mint ahogy az átlag-befogadó látja – hacsak tudatosan hazudni nem akar –, márpedig ez ellen művészi lelkiismerete tiltakozik.” (Sík Sándor: Esztétika)

- Picasso szerint is így van.

- A művészet és a hazugság: „...Csak Egy világ van, ez pedig hamis, kegyetlen, ellentmondásos, megtévesztő és értelmetlen. Ilyen világ a való világ. Szükségünk van a hazugságra, hogy ezen az igazságon diadalt arathassunk.”

- A jó szándékú, és nem öncélú művészet lehet igaz.

- Ha nem az, akkor figyelem felkeltés. Ez is lehet jó, és lehet csak feltűnési viszketegség némi mondanivalóval. De lehet, hogy semmi mást nem akar, csak lenyűgözni. De ez már művészet.

- A világ nem hazug és nem is hamis. Mi tettük hamissá, de annyira, hogy az őszinte megnyilvánulásokban szinte mindenki kételkedik. Éppen ezért, nem kellene hazudnunk.

- A művészet lényege nem az, hogy szépérzetet, pozitív esztétikai (képzőművészeti) élményt váltson ki bennünk? Persze ha mondjuk H. Bosch képeire gondolok... Erre pedig rögtön rávágják a laikusok, de a szépség relatív. Pedig nem. Ha jól tudom, most vizsgálgatja a tudomány, hogy mit tartunk szépnek. Pl. milyen arc formát stb. Kiderült, hogy az emberek többségének ugyanazok a dolgok tetszenek, legyen japán, etióp, vagy német. Tehát a szépségnek valami kódja bennünk van, talán az aranymetszés. Persze ezt tudósok nélkül is tudtuk, mert a Dávid szobor évszázadok óta tetszik SZINTE mindenkinek.

 - A határok persze tágak, s nehéz mezsgyére szoruló blöfföket kiszűrni.

- A filozófia három alapfogalma: szép, jó és igaz, vágyunk utánuk, de csak morzsáikat csipegetjük.

- Sokszor tapasztalhattuk, hogy az egyszerű, lényegre törő igazságot kitalált történetek által próbálják megmagyarázni. Beburkolják, becsomagolják, körül írják, hogy emészthető legyen. Felöltöztetik a meztelen igazságot, hogy nehogy megbotránkoztasson sok finom lelket.
Inkább elhallgatjuk az igazságot, nehogy fájdalmat okozzon.

- Az igaz művészet sohasem hazugság tiszta igazság, de más, átszűrve a művész lelke által. Kóklerek, csalók hazudók, a művészetben mindig voltak, sokszor ünnepelték őket a korukban, de az igaz művészet túlmutat a korán, fölé helyezkedik, ezért nem mindenkinek érthető, egyeseknek azért tűnhet hazugságnak...

- „Az alkotásban fogalmazódik meg a gondolat – formába rendeződik az anyag.”
„Az anyag elsődleges” – véli Arisztotelész – „és másodlagosan elsődleges a forma”.
„A természetben csak megformált anyag létezik” – teszi hozzá. „Anya – g”! Így hangzik C. G. Jung híres, egy szóba összegzett kategorikus imperatívusza. Így: "Materia(L)".
„Anyag forma nélkül nem létezik, viszont a forma önmagában csak lehetőség” - mondja Arisztotelész.

- Platón Két világ elmélete szerint van az ideák és a tárgyak világa. A tárgyak világában vannak az általunk is ismert és érzékelhető dolgok, például a különböző gyümölcsök. Az ideák világában egy közös ős kép van, amiből az összes féle gyümölcs kifejlődött, és ami az emberek számára már nem elérhető. Isten és az ember közt helyezkedik el Demiurgosz, az ideák alatt, a tárgyi világ fölött. Látja az ideákat, ebből fejleszti ki a tárgyakat. Amolyan ős művész, az első teremtő. Ha az elméletet vesszük, akkor mi, emberek hozzá képest csak az ő általa teremtett tárgyakat másoljuk újra és újra, felhasználjuk, megmásítjuk őket az alkotás során, tehát az ideák világát meg sem közelítjük. Ilyen formában hazugság lenne, amit csinálunk? Bizonyos értelmezés szerint igen, én azonban nem hiszem, hogy létezik igazság vagy hazugság. Szerintem az idea létezik, valamint az ideából eredeztetett anyagi dolgok. Ezeket igazsággal és hazugsággal az ember tölti fel, szubjektív értelmezés szerint.

- Minden embernek megvan a saját igazsága és a saját hazugsága. Ami egynek igazság, a másiknak hazugság. Ilyen formában nem létezik lényegi igazság, sem hazugság, csak emberi megítélés. Ez a művészetre is igaz, egy mű igazsága egy befogadó számára lehet hazugság. A mű igazsága sem azonos az azt alkotó művész igazságával. De a mű igazsága helyett inkább én a mű felvetéseit tudnám elképzelni. Ez az igazság-hazugság dolog számomra valami nagyon ellentmondó és egymásnak feszülő két dolog, inkább olyasmi, ami a férfi princípium témaköre. A női princípium sokkal elfogadóbb, nem annyira végletekben gondolkodó. Én például nem értem, miért ne létezhetne egyszerre egyazon műben ez a két dolog? Illetve ezek miért ne tudnának feloldódni egymásban? Vagy éppen kiegészíteni egymást egy azon időben és térben való létezésükkel?


Ez már szubjektív okfejtés lesz: Én úgy érzem, felesleges az igazság-hazugság vonalon megrekedni, ez valami, ami a tárgyi világ szintjén létezik egy elméleti vonalon (ha az előző elméletet nézzük), ennek pedig egy közös őse az ideák világában létezik, amiből mindkettő kivált, eredeztetve lett az ember szubjektuma által. Ez alapján pedig a közös idea magasabb szinten áll, mellőzi a szubjektumot és magába olvasztja az igazságot, hazugságot. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen mindkettő megszűnik létezni, és együtt alkotnak egy teljes egészet, amihez ember nem, vagy csak rövid pillanatokra férhet hozzá. Boldog az az ember, aki megsejti az ideák világát, és felül tud emelkedni néha az anyagi szférán.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :