[kapcsolat]   husken

Karácsonyi nyitva tartás

 

LitFest

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Minimalizmus

szerző: Václav Kinga 2012-12-03

 

Minimalizmus

 

     A minimalizmus kialakulását nagyjából a 20. század 60-as és 70-es éveire datálják, amikor az addigi gazdag fogyasztói ingeráradat és az építészeti posztmodern vizuális tobzódása után szinte természetes igény alakult ki egy letisztultság mellett érvelő művészeti filozófiára. Össztársadalmi jelentőségét bizonyítja az is, hogy nemcsak az építészetben, hanem a formatervezésben, képzőművészetben, zenében és filmművészetben is jelentős volt a hatása. Fejlődéstörténeti előzményeinek a funkcionalizmust és a Bauhaust tartják, amelyek hasonlóan reduktív módszerekkel törekedtek az építészet dekorativitástól való megfosztására, s a formaképzés funkcionális alapokra történő helyezésére. A funkció szerepének előtérbe helyezésével azonban sok esetben háttérbe szorult az építészet esztétikai dimenziója. A minimalizmus ezért inkább díszítésmentes koncepciójukat és térképzési elveik némelyikét veszi alapul, majd kibővíti saját esztétikai értékrendszerével.
 

     Formai szempontból az esztétikai kvalitásokat az egyszerű geometriai formákban, elemekben és színekben keresi. A Mies van der Rohe-nak tulajdonított, mára már közhelyszerűen bármilyen kontextusban alkalmazott „a kevesebb több” (Less is more)1 elv összegezi sajátos természetét, amelyhez minden minimalista munka alkalmazkodik. Bármi is egy-egy épület koncepcionális alapeszméje, az egész művet az egyszerű mértékletesség, a forma tisztasága hatja át, amely objektív és helytől független. Mint ilyen, történelmi utalásoktól is mentes. Mondjuk ez utóbbi meglehetősen ambivalens megítélésű jellegzetesség. A minimalista épület általában nem monumentális és nem is vállal nagyon komoly társadalmi szerepet. Herbert Spencer az irányzatot minimax irányzatnak nevezte, kifejezve ezzel az általa valódi vélt célját: a maximális hatást elérni minimális eszközökkel.
 

     Az építészetben a minimalizmus abszolút esztétikai kérdés, és mint építészeti stílus azért nagyon érdekes, mert közvetlenül megmutatkozik benne az, amit az építészet kvintesszenciájának nevezhetünk. Más stílusirányzatokkal ellentétben ugyanis olyan mértékben csupaszította le az épületet a szerinte felesleges díszítőelemektől, hogy gyakorlatilag csak az épület arányrendszerének esztétikája tud érvényesülni, építészeti élményt nyújtani. Az, hogy a minimalista épületek képesek mégis elemi erővel hatni jelzi azt, hogy az építészet egyik legfontosabb aspektusa és alapvető jellemzője pont a megfelelő kompozíció megtalálása. Ahhoz ugyanis, hogy egy épület működni tudjon szemet gyönyörködtető, részletekben gazdag díszítő elemek nélkül is, tökéletes proporciókkal kell rendelkeznie, amely alapvetően meghatározza karakterét. Természetesen fontos elemek emellett a színek, anyagok, kiegészítők, de azok könnyen elévülnek, majd lecserélődhetnek, akár anélkül is, hogy jelentősen megváltozna az épület jellege. Az arányrendszer változása azonban megváltoztatja az épület karakterét is. A minimalista építészet ebbe a mélységbe, egészen az alapokig nyúl vissza, s így eljut az építészet kvintesszenciájához.
 

     Ennek a fontos alaptézisnek a meg nem értése az egész stílus félreértelmezéséhez vezethet. Tény, hogy valóban kevés olyan építészeti irányzat létezik a 20. századi és kortárs építészetben, amelynek nevével oly gyakran visszaélnének, mint a minimalizmuséval, és használnák olyan alkotások megnevezésére is, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a stílus elvárásainak. Fontos megjegyezni, hogy sokszor nemcsak a laikus közönség megítéléséről van szó, hanem az építészek sem értik a minimalista szellemiség jellegzetességeit és rendkívül igényes kritériumrendszerét.
 

     Ez a nagyon szabadnak tűnő stílus valójában ugyanis rettentően szigorú. A nagyvonalúan kezelt térben mindennek helye van, méghozzá feszesen, tudatosan komponált elrendezésben. Az egyetlen elem, amely dekoratív célokat szolgál, az anyagok természetes struktúrája és színvilága. A látszattal ellentétben a minimalista építészet és lakberendezés meglehetősen luxuskategória, mert a meghirdetett egyszerűség mint cél, komoly tervezési és kivitelezési precizitást igényel.
A minimalizmus legnagyobb kihívása önmaga számára, hogy a célként hirdetett tökéletes arányrendszert és esztétikát harmóniába hozza az épület funkcionális és szerkezeti-statikai elvárásaival. Sok esetben ugyanis az esztétikai célnak teljesen alárendelődik az épület funkcionalitása, s az egész alkotás indokolatlan formalizmusba hajlik. Hajlamos volt erre a Bauhaus szellemiségében nevelkedett Mies van der Rohe is, akit az építészeti minimalizmus egyik megteremtőjeként tartanak számon, s aki New York-i Seagram Buildingjének homlokzatán például a jobb összhatás kedvéért tektonikailag abszolúte indokolatlan díszítőelemeket használt. Ezzel tulajdonképpen megtagadta az építészet olyan alapvető vitruviusi2 jegyeit, miszerint a szépségnek, funkciónak és statikai megoldásoknak kiegyensúlyozott összhangban kellene lenniük.
 

     Bár a minimalizmus a 20. sz. második felében teljesedett ki, eszmerendszere azóta sem veszett ki az alkotásból, s vissza-visszatér az aktuális irányzatok mellett az építészetbe. S míg például a képzőművészetben a minimalizmus hatóköre földrajzilag nagyjából csak az USA területére korlátozódik, az építészetben több országban is jelen van, egymástól gyakorlatilag függetlenül. Némely országok építészete különösen rezonál a minimalizmus alapeszméire. Ilyen például Japán vagy a skandináv államok, ahol stílusjegyei valamiféle összhangban vannak a helyi hagyományos építészeti felfogással is.
A „klasszikus” minimalista építészet ugyanolyan mértékben, amennyire mentes történelmi jegyektől vagy helyi jellegzetességektől, éppen annyira nem foglalkozik a fenntarthatóság vagy az energiatakarékosság kérdéseivel sem. Az utóbbi időben, nagyrészt a gazdasági válság következtében azonban az egyszerűség esztétikai kategóriából szinte etikai kategóriává vált, s az egyszerűbb forma, egyszerűbb fenntarthatóságot is igényel, amelyek főleg finanszírozási szempontból kevésbé megterhelők a felhasználó számára. Így a minimalista eszmerendszer a fenntarthatóság ideájával is bővült.
 

     A minimalizmus nagy alakjai között Mies van der Rohet, Tadao Andot, Peter Zumthort, Eduardo Souto de Mourat, Alberto Campo Baezat, Marcio Kogant tartják számon.

 

 

1„A kevesebb több“ (Less is more) frázist az építészettörténet Mies van der Rohe-nak (1886-1969) tulajdonítja, aki a modern építészet egyik alaptézisének tartotta ezt. Később, a posztmodern kritika elítélte a modern stílust túlkapásaiért, s Robert Venturi a „Less is bore” (a kevesebb unalmasabb) kijelentésével reagált frappáns módon a sokszor személytelen egyszerűségre.

2Marcus Vitruvius Pollio (i .e. 1. sz.) – római építész, mérnök és teoretikus. A De architectura libri decem címen az építészetről írt tízkötetes könyvet, amely az építészeti teória egyik alapművének számít. Tőle származik az építészet klasszikus definíciója, amely az utilitas, firmitas, venustas fogalmak hármasságán alapszik, szó szerinti fordításban: funkció, szerkezet és szépség.

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :