[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

karácsony nagyinál

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

wmu meghosszabbitott

 

LitFest

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mint egy szalmaszál

szerző: Zsóka János 2016-12-10

 

Mint egy szalmaszál

 

 

Mint egy szalmaszál, avagy: Bármennyire is gyenge vagy, hozzám mindig jöhetsz!

A pásztorok, akik elmentek, hogy tisztelegjenek a gyermek Jézus előtt, hazatértek. Ajándékokkal megrakodva érkeztek az istállóhoz és üres kézzel indultak haza. Egyet kivéve. Egy kis pásztorfiúcska elhozott valamit a betlehemi szent istállóból. Valamit, amit erősen az öklében szorított. A többiek nem vették észre azonnal, mígnem az egyik így szólt: „Mi van a kezedben?” „Egy szalmaszál” – válaszolta a kis pásztor. „Egy szalmaszál a jászolból, amelyben a Kisded aludt.” „Egy szalmaszál!” – viccelődtek a többiek. „Az csak szemét. Dobd csak el!” A kis pásztorfiú határozottan megrázta a fejét. „Nem. Megtartom. Számomra ez egy jel, a Gyermek jele. Amikor ezt a szalmaszálat a kezemben tartom, rá emlékezem és arra is, amit róla mondtak az angyalok.” 

Másnap megkérdezték tőle a pásztorok. „Mit csináltál a szalmaszállal?” A kisfiú elővette és megmutatta. „Mindig magammal hordom.” „Ejnye, dobd már el!” „Nem. Nagyon értékes. Ezen feküdt Isten Fia.” „És akkor mi van? Isten Fia értékes, nem a szalmaszál!” „Nincs igazatok. A szalmaszál is értékes. Mi máson fekhetett volna a Kisded, a szegények királya? Isten Fiának szüksége van a szalmára. Ez azt tanítja nekem, hogy Istennek szüksége van a kicsikre, a szegényekre. Igen, Istennek szüksége van ránk, a kicsikre, akiknek csekély az értéke, akik ilyen keveset tudnak.” 

Teltek a napok és úgy látszott, a szalmaszál egyre fontosabbá válik a pásztorfiú számára. A legeltetés hosszú órái alatt gyakran kezébe vette, és felidézte az angyalok szavait, és nagyon boldog volt, mert tudta, hogy Isten nagyon szereti az olyan kisembereket, mint ők. 

Ám egy nap egyik társa elvette tőle a szalmaszálat, és ezt mondta: „Te és ez az átkozott szalmaszál! Belefájdul már a fejünk ebbe a sületlenségbe!” Összegyűrte a szalmaszálat és a porba vetette. A fiúcska nyugodtan álldogált. Felvette a földről, kiegyenesítette, és a kezével megsimogatta, aztán ezt mondta a másiknak: „Látod, megmaradt annak, ami volt, szalmaszálnak. A te mérged nem tudta őt megváltoztatni. Bizony, könnyű egy szalmaszálat darabokra tépni. De gondolj csak bele, vajon miért küldött Isten egy gyermeket, amikor nekünk egy erős, diadalmas megváltóra lett volna szükségünk? Mert ez a gyermek egyszer felcseperedik, és akkor ellenálló és eltörölhetetlen lesz. El fogja viselni az összes mérgünket, és mindörökre megmarad az, aki: a mi Istentől küldött Megváltónk. Nem. Isten szeretetét nem lehet szétszaggatni és elvetni. Akkor is, ha törékenynek és gyengének látszik, mint ez a szalmaszál.” A pásztor könnyes szemmel mosolygott. 

Isten leleményessége, egyszerűsége, de egyben ember-szerető és felemelő szeretete mutatkozik meg a betlehemi jászolban ránk mosolygó kis Jézusban, Akiben egy lett közülünk a világmindenség Ura, Teremtője, Fenntartója, aki egyben mindnyájunk Mennyei Apukája is egyben. Karácsony titka elgondolkodásra késztet bennünket: Vajon mi hogyan fogadjuk Istennek eme lehajló gondoskodását? El tudjuk-e fogadni, hogy Ő nem úgy érkezik hozzánk, mint ahogy azt elképzeltük, hanem egy törékeny kisgyermekben? 

A kisfiú nagyon egyszerűen, mégis bölcsen fogalmazta meg azt az alapvető igazságot, amit talán elfelejtettünk: „Istennek szüksége van a kicsikre, a szegényekre. Igen, Istennek szüksége van ránk, a kicsikre, akiknek csekély az értéke, akik ilyen keveset tudnak.” 

Isten, aki apróvá lesz, akinek arra van szüksége, ami a történelem legfontosabb eseménye szempontjából csekély értékű, akinek mindannyiunkra szüksége van, akkor is, ha csak egy „szalmaszálnak” érezzük magunkat. 

Isten logikája homlokegyenest különbözik a mi nagyon földies, gyarló hozzáállásunktól. Korlátozza saját magát, hogy felemeljen minket. Ha dicsőséges uralkodóként, arany palotában lakva mutatkozott volna meg, félve és rettegve közeledtünk volna Hozzá, s nem a szeretet és alázat szellemében. 

Mindannyian ott legbelül, a szívünk mélyén vágyakozunk arra, hogy valaki megérintse szeretetre szomjazó gyermek-énünket, hogy elfogadjanak minden jó tulajdonságunkkal, de gyarlóságainkkal együtt. Dosztojevszkij orosz író mondta hajdanán: „Gyermekek jelenlétében gyógyul az emberi lélek.” Talán ezt könnyű megértenünk, ha együtt vagyunk gyermekeinkkel, unokáinkkal, s rádöbbenünk, milyen kevés is elég, hogy boldogságra leljünk.

A kis Jézusban Isten mosolyog vissza ránk, mintha azt mondaná: Nézd! Eljöttem Hozzád, hogy rádöbbentselek: Nem vagy egyedül! Mostantól ott leszek minden pillanatodban, örömeid és fájdalmaid közepette. Bízd rám magad, fogadj el szabadon és szeretettel, hogy örömre gyulladjon kis gyermek-szíved. Én szeretlek Téged. 

Engedjük be ezt a fényességet minden napunkba, ezzel a békével felvértezve induljunk életünk útjain, abban a tudatban, hogy Isten velünk jár!

/A szerző római katolikus plébános/

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :