[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

filmvetítés

 

Logopédiai előadás

 

két százalék

 

NuridsányÉva

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Mintha mese történt volna

szerkesztette: SZABÓ OTTÓ, 2008-12-25

Fifi virágoskertjeSziasztok! Én Nefelejcs Fifi vagyok és virágokat szedek, hogy aztán otthon a vázámba rakjam õket. Sziasztok. Sziasztok, én Szúnyog Bernadett vagyok és nemrég mentem feleségül a tücsökhöz, hogy miért, azt nem tudom.


A bûvös körhinta

Bori Bari

Coala brothers

Vándorvarangyok

Kyle Broflowski

Peppa

Hozzám képest akkora, mint hozzád képest, nyájas olvasó, egy ló. Vagy egy elefánt.
Teli van a világ ellentmondással.
A tücsök és a szúnyog esküvõjén ott voltak a bogarak meg az állatok meg a madarak, meg a fene tudja ki mindenki. A farkas volt a mészáros, aki hat ökröt levágott, hozzá még malacot...
Kannibál esküvõ...
Ülök a fiammal a tévé elõtt.
- Apa, mért öklendezel?
- Anyád jön fel...

Sziasztok, én Párducfej vagyok, a vándorvarangy. Sziasztok. Sziasztok, én Törpilla vagyok, a kék törpelány, aki együtt él néhány agybajos gnómmal.
Szasztok. Én meg Kyle Broflowski vagyok és kurvára nem értem, hogy a picsába lehet ilyen fasságokat nézni.

Hagyjuk inkább, ne fokozzuk. Íme, néhány agyrém a mesék világából.
Ülök a fiammal a tévé elõtt.
Én egy kicsit sem vagyok konzervatív, nem vagyok radikális hülye sem. Nem vagyok szélsõséges és nem vagyok liberális sem. Nem vagyok jobb és nem vagyok bal, sem közép, sem fent, sem lent. Sem itt, sem ott. Nem vagyok jó, nem vagyok rossz, sem hívõ, sem hitetlen. Sem római, sem protestáns. Sem materialista, sem ateista. Sem bárány, sem farkas. Sem béketûrõ. Sem hosszantûrõ.
Valahogy nem értem az összefüggéseket.
Nem vagyok katona, sem rendõr, postás sem és vasutas sem. Banki tisztviselõ, orvos, ügyvéd, bíró, futbalkapus, hentes, bolti eladónõ sem vagyok. Menedzser, fejvadász, iskolaigazgató, kultúrbáró, oszvetás, efbíájügynök sem vagyok. Nem vagyok politikus, sem jéerdéer és nem képviselek senkit. Nem tekintem magam tanítónak sem, de fodrász sem vagyok és sportoló sem, mivel egyszer Churchill azt találta mondani a hosszú élet titkával kapcsolatban, hogy: "csak semmi sport, kérem..." Nem vagyok szent, de szexmániás sem vagyok, és most már bizton elmondhatom, hogy alkoholista sem vagyok. Nem vagyok Slovan-drukker, sem fradista, bár egyszer valaki azt mondta, hogy az ember zöldfehér. Ja, meg piros. Nem haragszom, csak neheztelek, mert hülye azért nem vagyok.
Nem vagyok olyan, amilyennek gondolsz, sem olyan, amilyen lehetnék. És olyan sem leszek, amilyennek szeretne a többség. Mert le se szarom, hogy szeret-e.
Nem beszélek jól szlovákul, angolul csak annyit tudok, amennyit a számítógép feltétlen megkövetel. Nem beszélek németül, ezek szerint osztrákul sem. És svajciul sem. Hottentótul sem. A legtöbb majom politikus szájíze szerint sem.

A véleményem nem fontos, ahogy az sem, hogy jobb a békesség. Valójában csak saját magam elõtt fontos, hogy szólok-e, ha szólni kell.
Ez is egy mese volt. Amolyan Csaknorriszosan kemény. Semleges és határozott. Csak Norris! Akinek a halál már két éve nem meri megmondani, hogy meghalt, inkább hagyja.
Nem vagyok tolakodó...,
de nekem ez már sok.
Ül a gyerek a tévé elõtt. Nézi a mesét. A mesében egy kisvirág emberként viselkedik, háza van, kiskertje, ahol mint az emberek, kertészkedik. Egy kisvirág.
A többi virág nem kertészkedik, mert õket szedi vázába ez a kisvirág. Krumplit ás és krumplipürét fõz. A kannibál kisvirág. Ja, és van egy kutyája. Egy polipnak. Ez már egy másik mese. A kutya nem beszél. A polip igen. És kék szine van, a búráján kalap és több lába van a kelleténél.
- Apa, az mi? - kérdi a kisfiam. Most mit mondjak neki. Hogy polip?
Nem vagyok biztos benne, hogy válaszolnom kell, ahogy abban sem vagyok biztos, hogy hagyjam-e neki a tévét nézni. Nem tudom, hogy finomnak és jólelkûnek neveljem, vagy kemény csávónak, aki elõbb üt és csak aztán kérdez. Nem tudom, hogy az állatszeretetre tanítsam-e vagy mutassam meg neki, hogyan kell a farkánál fogva elkapni egy macskát, feldobni a levegõbe, majd mint egy focikapus, amikor kirúgja a labdát, hatalmasat belerúgni. Hogy nyávogva átszálljon a szomszéd kerítésén, és az autójára esve karmaival csíkokat húzzon a motorháztetõn. Csikorogva úgy, hogy a hideg futkosson az ember hátán...
Nem tudom.
Ne tanítsam-e arra, hogy vegye el mástól, ami megtetszett neki és éljen az erõsebb jogával.
Nem tudom viszont, hogy elég erõs-e...
Ne neveljem-e spekuláns csalónak, hiszen akkor fog boldogulni, ha az adócsalást nem veszik észre, ha úgy képes átverni bárkit, hogy az még meg is köszöni neki.
Nem tudom, ne neveljem-e parlamenti képviselõnek. Hogy ne köszönjön senkinek, ne ismerjen meg senkit, nézzen le másokat, hazudjon szemrebbenés nélkül...
Nem tudom.
Talán semmire sem kellene nevelnem, óvodába se járatnom, nem idegesíteni az iskolai eredményeivel, sem az igazolatlan hiányzásokkal, hogy legalább nyugodt, falusi polgármester lehessen.
Asszem, ügyvédnek nevelem. Vagy hátvédnek. Honvédnek.

Ülök a fiammal a tévé elõtt.
- Apa, mi bajod?
- Semmi, fiam, csak a jövõdön gondolkoztam.


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: darkipista e-mail: http://csudablog.blogspot.com/ dátum: 2010-02-13
... a kakaóba :-) http://www.origo.hu/teve/20051014lsda.html?spec=ok&
név: Babus e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-01-04
Mostanában nem nézek mesét. Ha mégis, akkor azokat, amiket még anno, kölökkoromban szerettem. Nem hiába biggyesztik ki a képernyö sarkába a 12-es számot, bár néha a 18-as odaillöbb volna. Ha egyszer gyereket hozok a világra, nem hiszem, hogy engedem majd mesét nézni. Legalábbis azokat, amellyeket elötte nem láttam. A növérem gyereke például sírva fakadt a Kullancs címü mesén, ha egyáltalán mesének lehet azt a borzadályt nevezni. Azóta szívesebben olvas. Hát igen, az alma nem esik messze a fájától. Minket nem kellett kényszeríteni, hogy olvassunk, szerettük a könyveket. Kiskoromban el sem tudtam képzelni, hogyan válik egy csomó ákombákomból egy oldalnyi mese. Nagyon vágytam már rá, hogy megtanuljak olvasni.
A nap szerelmesével és Az aranyecsettel például már 13 éves koromban megbírkóztam. Imádtam!
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-12-30
Oti ha ez megnyugtat :Az emberek mindenre megtanthatók,csak éppen a mély,a józan,a bölcs gondolkodásra nem.Erre születni kell.Úgy ahogy koponyát nem lehet cserélni,szellemet se.A buta buta marad,legfeljebb tanult buta,vagy tanulatlan buta lesz.A lángész tanult zseni,vagy tanulatlan zseni...