[kapcsolat]   husken

Sándy

 

Borvacsora

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Modern Apokalipszis

szerkesztette: krónikás, 2008-08-12

1Meg kell, hogy valljam, egyre gyakrabban eltûnõdöm a Sok és a Kevés problematikáján. "A többség dönt" elv igazsághoz való viszonyán.
Helyes, ha a több ráerõlteti magát a kevesebbre? Belefér a nagyobb a kisebbe?


2



3



4



5



6



7



8



9



10

Eltarthat egyre kevesebb dolgozó egyre több nap- (és minden mozdíthatót) lopót?! Három megerõszakolhat egyet (mert kettõ..., az ugye nincs kétharmados többségben)?!
Milyen mértékben életképes egy profán társadalom? Ahol nem szent a hatalom, sem a törvények, sem a vezetõk... – ahol semmi sem szent? Ahol az élet megkönnyítése céljából létrehozott eszközök fontosabbak és értékesebbek, mint maga az élet?!
Mennyire modern a profán ember világfelfogása és mennyire adhat ez okot felsõbbrendûség-érzéséhez?
Mennyire hiteles az a kultúra és az a mûvészet, amely a többség igényeit szolgálja ki? Mennyire hiteles az a tudomány, amely elzárja az embert az örök élettõl és pusztán 60 – 80 évet ígér? De azt sem garantálja!
Mennyire hiteles a többség, ha úgy élnek, mint az oktalan állatok?! Válaszul talán már formálódik is benned "a népet leváltani nem lehet" idézet, amely hitelességérõl magad sem vagy már meggyõzõdve, azt meg pláne nem tudod, hogy kitõl származik...
Egyáltalán: mit takar a modern fogalma? 
Anyagiasságot, technokráciát, szocializmust, gazdasági orientációt és pénzre beállított szellemiséget, korrupciót, populista politikát, a természettudomány fejlõdésébe vetett kicsit sem töretlen hitet (részleteredményeket, a nagy összefüggések hiányát, laboratóriummunkát, elektronmikroszkópokat és számítógépes adatfeldolgozást, szénizotópos vizsgálatokon alapuló illúziórombolást, a tökéletlent idealizáló mûvészetet és költészet helyett filológiát...) - és a modern élet világnézeti, morális, szociális, gazdasági, állami és társadalmi krízisét és általános dekadenciáját.

Hamvas Béla Modern Apokalipszis címû tanulmányával folytatnám. Félelmetesen aktuális. A vég elkezdõdött. Nem az a dolga a "keresõnek", hogy megállítsa a szellemi, gazdasági és erkölcsi züllést. Nem is az, hogy sebtében elvarrja a válság felfeslõ szálait. Nem is az, hogy konzerválja a még létezõ értékeket, elõadásokat tartva arról, hogy miként úszhatnánk meg..., hanem odahatni, hogy a világ minél hamarább kivesse magából azt, aminek úgyis el kell vesznie.

"...
Nietzsche úgy látja, hogy a keresztény vallás mélységszemlélete az emberiség számára elveszett, de ugyanakkor, sõt még inkább, az emberiség volt az, amelyik elveszett a kereszténység számára.
Ez a modern ember nihilizmusának és transzcendens vakságának értelme.
Ahol pedig ez a nihilizmus kulminál, az nem az, hogy a mai ember elhagyja a vallást, amely elhagyta õt, hanem, hogy meggyõzõdése ellenére és a vallás tényleges távolléte ellenére kitart egy látszat mellett, amiben már szubjektíve nem hisz, s aminek már objektíve nincs történeti valósága és jelenléte.
És ez még tulajdonképpen nem a végleges nihilizmus, ami most uralkodik Európán. Ez az álláspont, ahogy Löwith írja: "még tökéletlen, mint az ateizmus, amely már nem hisz ugyan Istenben, de pótlékul hisz a semmiben, mint egy elrejtõzött istenségben…
Az ateizmus a mi viszonyaink feloldásának csak utolsóelõtti eredménye… ahogy a tudományos pozitivizmus tulajdonképpen a kiábrándulás elõzetes filozófiája… egy új hit hiányában egyelõre a hitetlenségben hisz…
Jelenleg az ember olyan átmeneti helyzetben van, amikor alapjában már nem hisz semmiben, ennek ellenére mindent e régiben hagy… Nem hisz a keresztény túlvilágban, de kitart mellette a világi eszkatológia formájában, elveti a keresztény önmegtagadást, de nem áll a természetes önbizalom mellé."
Ahogy maga Nietzsche mondja: "minden pillanat gyakorlata, minden ösztönzés, minden értékelésbõl fakadó minden cselelevés ma keresztényellenes. Az áltatásnak milyen szörnyszülöttje kell, hogy legyen a modern ember, aki ennek ellenére sem szégyelli, hogy még kereszténynek hívják."

Ezek után fel lehet tenni azt a kérdést, hogyha a modern ember tudata nem vallásos, akkor milyen? Világos, hogy nem a mélységélmény az uralkodó benne, hanem az empirikus, nem a transzcendentális éberség, hanem a telluszi tompaság. Világérzése nem felülrõl, az istenségbõl indul ki, hanem alulról, az emberbõl. A modern ember tudata nem vallásos, hanem humanisztikus. Nincs természetfölötti megragadottsága. Nincs univerzalisztikus magatartása. Nem kozmikus lény. Ezzel szemben: materialisztikus, humanisztikus, empirikus. Ebbõl a magatartásból fakad mindaz, ami modern: az anyagiasság, a technokrácia, a szocializmus, a gazdasági orientáció, a pénzre beállított szellemiség, a korrupció, a politika (jellegzetesen humanisztikus), a modern természettudomány (részleteredmények, nagy összefüggések hiánya, laboratóriummunka, filológia), ez az oka a modern világnézeti, morális, szociális, gazdasági, állami, társadalmi krízisnek.
... A mai krízis vallásos, válságának igazi oka a vallás humanizálódása...
Már nincs szó kompromisszumokról és alkalmazkodásról. A kompromisszumokkal és alkalmazkodásokkal való játék túl soká tartott, és nem tett semmit a nyugati emberiség letûnése ellen. Vagy ismét egységes lesz a vallás, és a transzcendens ismét abszolút módon megnyilatkozik benne, és általa jelenlevõvé lesz, vagy az egész vallás nem ér semmit.


A humanizmus kritikájában Nietzschén kívül Evola ment a legtovább, és Evola rajzolta meg a történelemben a humanizálódásnak általános vonalát. Kiindulópontja az õsi isten-királyság. Ennek arisztokratikus kasztrendszere „nem szólásmód, hanem tényleges valóság, mert hiszen ebbõl a kultúrából hiányzik a királyságnak az a felfogása, ami sajátja a laikus, a profán, a politikus embernek”. A királyok – basileis hieroi – univerzalisztikus, kozmikus lények. Nem allegóriáról van itt szó, hanem metafizikai valóságról. A király a nap, aki az életet osztja, akinek „meghatalmazása van az égtõl”, aki nem tettével van jelen, hanem sugárzásával (ez a wei-wu-wei, a Laoce-féle „cselekvés nélkül cselekedni” magyarázata), aki a természetfölöttit képviseli és jelenti, és aki minden emberi létnek transzcendens biztosságot ad. A királyi rend, a kasztok rendje: szabály, mérték, határ, forma. Ehhez alakul jog, törvénykezés, gazdaság, morál, mûvészet. Minden szent, mert az egész élet rítusszerû és szakrális. A királyságot elõször felváltja a papság. Ezután következik a fõnemesek, lovagok uralma. Végül a polgárság és a proletariátus. Ez a történelemben a humanizálódási folyamat. Ennek magyarázata és elemzése tölti meg Evola könyvének legnagyobb részét. Ma a régi "arya", a nemes lény, teljesen kiszorult a kormányzatból, és a "szudra", az alacsonyrendû lény került felül. Az európai pusztulás oka ez, a humanizálódás: a kasztok határainak lerombolása – a pozitivista tudomány és filozófia uralma – a technika és a hatalom mechanizmusában való hit. A hatalom nem mechanizmus, hanem transzcendens valóság. Az uralkodó kasztok mind jobban süllyedtek, amíg elérkeztek addig a pontig, hogy a szolgák kasztja jutott uralomra. "A demokratikus mozgalom diadala  a kiváltságok, a kaszt-alkotmány ellen morális perverzió, amit plebejizmusnak neveznék – írja Ortega a Democratia morbosában." Hiszik, hogy a társadalmat a munka tartja fenn. "Ez a rabszolga-alapelv: dolgozni."

"Tulajdonképpen rabszolgaságról csak ma lehet elkezdeni beszélni." "Az élet eszközei fontosabbak lettek, mint maga az élet, sõt az eszközök az életet süllyesztették eszközzé." (Az ember mint "fogyasztó", mint "adófizetõ polgár", sõt, mint "emberanyag" – statisztikai világszemlélet stb.) Ezzel párhuzamos az a folyamat, amikor a bölcsesség, a szakrális tudás felváltódik "tudománnyá": mindenki számára hozzáférhetõvé lesz, a tudás éppúgy szocializálódik, ahogy a hatalom. "A tudás éppen annyira arisztokratikus, individuális, tényleges, szubsztanciális, organikus, kvalitatív, mint amennyire a civilizált tudomány demokratikus, absztrakt, szociális, nivelláló; kvantitatív." A kultúrában minden a lehetõ legszorosabban összefügg: hatalom, csak más oldala ugyanannak, ami a tudás, társadalmi rend, csak más oldala annak, ami mûvészet, gazdaság vagy morál, s mindennek végsõ csúcsa s ugyanakkor mélysége, az ember kozmikus tudata: ami a vallás. "Ha az emberek nem ismerik el a szellemi rendben a tekintélyt – írja Guénon –, nem ismerik el a hatalmat sem; a szent dolgokat megérintik a profánok… az inferioris ítélkezik a fensõbbrendû fölött, a korlátolt az, aki fölényben van a bölcs fölött, a tévedés az, amelyik legyõzi az igazságot, az emberi helyettesíti az istenit, a föld játssza azt a szerepet, amit az ég…"
Az ember tudatában a divinum helyett a humanum foglal helyet: így válik a vallás transzcendenssel való kapcsolat helyett eleinte részvét- és könyörületvallássá, aztán testvériség-vallássá, egyenlõség-vallássá, vagyis az isteni vallás emberi vallássá, így vált az ég földivé, a szakrális szociálissá, a bölcsesség tudománnyá, a költészet filológiává, a mûvészet virtuóz mutatvánnyá, az "arya" szudrává, az emberiség tömeggé. Ez az "alulról való barbárság", ahogy Ortega mondja, a "crowd-mindedness", ahogy Amerikában nevezik, a nivellálódás, aminek Kierkegaard hívja, a Sklavenmoral, ahogy Nietzsche jelölte meg. A "domaine profane"-nak a "science profane" felel meg, amelyben nincs is igazság, ahogy nem is tényleges, nem is valóságos, "mert csak a profán szempontjából van, amely nem más, mint a közöny szempontja".

Éppen ezért a profán tudás "savoir d'ordre inferieur". "A modern ember tudata minden egyéb vonatkozást kívül hagyva csakis a csupasz humanizmus rendjébe kapcsolódik… s ez annyit jelent, hogy elhagyja életének tulajdonképpeni értelmét. De az értelmet elhagyni annyi, mint magát az életet elhagyni, ez annyi, mint a törvényeket meghamisítani, a kasztokat összekeverni, a kozmoszt ismét káosszá tenni… s ez annyi, mint az alvilág útjára lépni, ahol minden a véletlentõl függ, s ahol végül minden feloldódik és megsemmisül."
Csak így támadhatott a modern materialista ökonomizmus, amely teljes meghódolás az anyagi princípium elõtt – "economic determinism is today a God before whom we fall down" (Eliot).
A modern humanizált-szociális-ökonomikus-ateista-cinikus-tudományos ember tulajdonképpen "alvilági embertípus", ahogy Bergyajev mondja, ugyanúgy Christiensen: aki azt állítja, hogy a modern ember démonikus elfajulás eredménye, s ugyanúgy, ahogy Evola, mikor azt írja, hogy a modern tömeg "a totemista õshordához való visszatérés, a plebejizmus terjeszkedése, a homogén agglomerátumhoz való közeledés, a kollektívum démoniájának hatása".
"A tömeg szükségszerûen demoralizál, ha vallástalanná válik, egyszerûen destruálja az erkölcsöt, mert vallástalansága útján az anyagiasság szférájába került" (Börger). Ezért a modern ember nivellálódása, ez a modern borotvált arc kétértelmûsége, "caesar és lakáj együtt", amint Romier írja, terrorista és rabszolga. De a rabszolgaság nem társadalmi helyzet már, hanem társadalmon kívüli, ezért a modern ember "pária", amint Evola mondja. És ez belülrõl következik, alkatának eredménye – a rabszolgát nem körülményei teszik azzá, hanem az, hogy rabszolgalélekkel született, és nem tud mást mint szolgálni (a munka, mint a legfõbb erény) –, nem a viszonyok avatták rabszolgává, hanem: az.
Ezért benne az önállótlanság, ingadozás, meghódolás, formátlanság, "ignorance", a korlátoltság és a transzcendens iránt való vakság.
Társadalom és ember korrelátum: egy bizonyos embernek egy bizonyos társadalomforma felel meg, a királyi embernek a királyi rend; a csõcseléknek, a páriának a felbomlás, zavar, az inferioritás felel meg, és ez már nem is társadalom, hanem társadalmon kívül való állapot; a kozmikus embernek a "szép rend" felel meg, a humanisztikusnak a káosz: a szocializmus, tudomány, gazdasági felbomlás, vagyis a vallástalanság.

"A világ – mondja Evola – csak most eszmél fel sötétedõ sorsának elõérzetére, de az okok már századok óta mûködnek, amelyek a szellemi és anyagi állapotok belsõ szétzüllését felidézték, úgyhogy a legtöbb ember számára már nemcsak hogy elveszett az egészséghez és normalitáshoz vezetõ út, hanem még annak lehetõsége is, hogy megértse, mit jelent tulajdonképpen egészség és normalitás…
Tény, hogy az elmúlt korszakban az ember egyáltalán semmit sem talál, ami újra történelemmé válhatnék."
"Amire szükség van, az a tökéletes szakítás és szembenállás… egészen nagy katarzis… feltétlen és kíméletlen leépítés… úgy, hogy minden dolog újra értelmet nyerjen, minden, amit oly alávaló módon megszentségtelenítettek, új tisztaságban tûnjék fel…" A krízis fokozása tehát nem veszélyes és kártékony, ellenkezõleg: éppen az a helyes, mert sietteti a válság lefolyását. Ez a nietzschei álláspont is: nem konzerválni a mai világot, hanem odahatni, hogy minél hamarább kivesse magából azt, aminek úgyis el kell vesznie.

A válságon túllevõ elsõ jel pedig, úgy látszik, mintha az volna, amit Prinzhorn mond: "az emberi személyiség, éppen úgy, mint az ember elhelyezkedése a világban, csak vallásosan érthetõ meg".

A vallás pedig azt jelenti, hogy, amint Evola mondja: "Az ember feleszméljen saját életének legmélyebb gyökereire."
Ennek a fordulatnak eredményeképp: "ha egy birodalom nem szent, akkor nem is birodalom", "ha az állam nem áll vallásos alapokon, nem állam", "végül fel kell ébredni és lábra kell kapni… elemi cselekvési erõnek kell kitörnie, amely saját tisztaságával teljesíti önmagát, készen arra, hogy a szónoklatok szennyes kérgét, szentimentalizmusokat, moralizmusokat és religiózus képmutatásokat összezúzza, mindazt, ami Nyugatot elárasztotta és humanizálta…"
"A tudomány az ember mélyebb valósága iránt süket… ezzel szemben szükség van a szent, a bensõséges, titkos, teremtõ tudásra…"
 
Ha odafigyelünk, láthatjuk kibontakozni az új embertípust a jelen zavarából, akik egy eljövendõ új világ hírnökei, az õrködõk (ergégoroi) – sajátságos embertípus. Kivonják magukat az általános romlásból, gyorsítják a "haladás" ritmusát, vagyis közvetve elõidézik, hogy a történelmi periódus minél hamarább véget érjen. Türelemmel, szívósan, kegyetlen biztossággal az egyik oldalon rombolva, a másik oldalon újrateremtve a világot.

"Fölösleges politikáról, szociális, gazdasági reformokról beszélni, mert eleve a gondolat, hogy ilyen utakon el lehet jutni a megújulásig, nevetséges. Mintha valaki a beteg testrészre recepteket ragasztana akkor, amikor már a vér is meg van mérgezve".

..."


A cikket a mai világ nagy krízisének képeivel illusztráltuk. Forrás: Internet, amerikai haditudósítók


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-26
Igen, az minimum szép volna, ha ez ilyen kategorikusan igaz volna. Csak hát annak a J. A.-sornak, h. "Im itt a szenvedés belül, / ám ott kívül a magyarázat" történetesen az inverze/inverziója (hogy hol van a micsoda) is igaz.   
név: ?? e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-25
mindannyian eszkozok vagyunk, csak vannak koztunk aljasok es tiszteletre meltoak, bar nem szeretek kategorizalni.   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-23
... bár félek, h. az attól még manipulálható maradna. Mert az a nép elidegeníthetetlen természete. De mi tisztelni való van a manipulátorokon? Õk nem eszközök?
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-22
Igen, igen. Egy Nietzschén és Evolán... Guénonon és Hamvason butult nép már szörnyen buta tudna lenni.
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-21
....a népet úgy idomíthatod butíthatod ahogy csak akarod Nietzschével Evolával,vagy akivel csak akarod,a nép az csak egy eszköz mások kezében-és minden tiszteletem a manipulátorok elött...
név: ?? e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-21
Az alatt hogy adjuk meg az idot arra probaltam utalni, hogy mindennek meg van a sajat eresi ideje, inkabb alkalmazkodsat, mint az ido "megfogasat" ertettem alatta. Egyebkent aki tud "itt es most " boldog lenni az feler egy sikeres probalkozassal, ami az idot illeti.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-21
Az idõ végül is nincs. Mert csak addig van míg mérjük, meg tudunk róla. S vagy elhisszük hogy volt és lesz, vagy marad természetes része az éeltnek a múlás, ami nem az idõ. Lényeg a változás. A már nincs úgy, mint eddig volt és nem úgy lesz mint most van. Lehetelen ezt megfogni... De próbálkozni kell...   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-19
??-nek: Én ugyan nem fogalmaztam úgy, h. a "szent hatalom adhat megvilágosodást", de az egyszerûség kedvéért maradhatunk az Ön szóhasználatánál. A szent hatalom egylényegû a világossággal, mint ahogy "a belülrõl fakadó igazi bölcsesség" is egylényegû vele. Abban nemigen hiszek, h. emberekre vallást v. filozófiát valóban kényszeríteni lehetne, épp azért, mert az útjára tényleg mindenkinek saját magának kell ráeszmélnie. Ezt a világon senki se teheti meg helyettünk, se szép szóval, se fenyegetéssel... Az életünket pedig az idõben éljük, a világunk ugyanis az idõvel teremtetett. A könyörületesség, attól félek, nem feltétlen emberi tulajdonság. Szégyenletes, h. igaz, de az élet élhetõ könyületesség nélkül is. Én csak azt remélem, h. a magasabb rendû Lét nem könyörületesség nélkül való. Abban nem hiszem, h. vita volna köztünk, h. az élet mindenfélét kínál... Csak a döntéseink, választásaink komolyságára, az életünk súlyára - súlyosságára(!) - kívántam utalni Zoli kérdésére válaszolva. Krónikás pedig nagyon sok mindent mondott - hatalmas egy írás ez a Modern Apokalipszis -, de olyat nem, h. "meg kell adnunk az idõt", mert azt csak kaphatjuk. Az idõ semmilyen értelemben sincs a tulajdonunkban.
név: ?? e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-19
Miert olyan biztos abban hogy a (szent hatalom ) adhat megvilagosodast? Az igazi bolcsessegnek belulrol kell fakadnia. Rank kenyszerithetnek egy bizonyos vallast, filozofiat, de a vegso utunkra sajat magunknak kell raeszmelnunk, az elet ebben segit, csak osszefuggesben kell ra tekintenunk, a hatalom adhat rendszert, torvenyeket, de lehet-e elni konyoruletesseg nelkul? Ez emberi mivoltubk lenyege. Meghalhatunk hos Szokrateszkent igazsagunkert, de az elet tobb lehetoseget kinal, mint azt gondolnank, meg ily esetekben is. Egyebkent ahogy azt a kronkas is kifelytette, Minden egy folyamat resze. Mindennek meg van a sajat ideje, a felemelkedesnek, dekadencianak, pusztulasnak. Meg kell adnunk az idot.
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-17
Ez egy eldöntendõ kérdés volt, Szívem! (mosolygok) Úgyhogy: IGEN. De komolyan mondom, igenis komolyan én is.
név: Zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-16
Oti tud valamit, én csak próbálkozom... Komolyan kérdezem, igenis komolyan, hogyan élni hát???? Csak az egésszel tudzs válaszolni a végén a kezdeti részletkérdésekre, talán így?!
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-16
Szia, Zoli! Komolyan kérdezed? Mindenkinek csak egyetlen válasza van: az élete. Az, h. azt hogyan "csinálja meg". Oti részint bizonytalan, részint kegyetlen... De nagyon jó tesz fel kérdéseket!
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-16
szerintem ez végigmondhatatlan. Nagyon súlyos gondolatok, félelmetes igazságok. De hogyan élni akkor? Ezt nehéz kitalálni!!!   
név: Enikõ e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2008-08-15
Szerintem most mondtad végig azt, amit a Szuperhõsök c. írásodban érintõlegesen elkezdtél.