[kapcsolat]   husken

FecsoDuncsak

 

Aranyszamár

 

Hazátlanok

 

Szabadság

 

MaJel nyitva tartás

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Zeman Zoltán
<<< Vissza a főldalra

Modortalan Komák Pártja

szerkesztette: Szászi Zoltán, 2009-10-18

heverészni Tudjátok, az van, hogy néha pihenni kell. Jó csak úgy elnyújtózni, heverészni, nagyon jó, bizony. Még jobb, ha van lelkierõ valahová elmenni, mondjuk moziba, koncertre vagy esetleg színházba. De lecsapott rám nemrég egy este a Modortalan Komák Pártja, de micsoda véletlen ez... Vagy nem is az... Kiderül alább!


muzsikus


Modortalan Komák Pártja


áldott állapotban


ezt akartátok


ezt akarták ni


ez jut neked proli


erre táncolj, ha tudsz


mit kérsz mit jáccak


így a jó, most a jó


Mindegy, mi segít több heti gyûrõdés helyrevasalásában, csak segítsen. Ám te, dolgozó ember, aki pihenni vágysz, légy óvatos! Bármelyik koncerten vagy esetleg színházi elõadáson rád támadhatnak, õk, a magukat mutogatni kívánó, kampánylángtól megpörkölõdött, politika- és persze, öntömjénezés-szagú egyének, hiszen ha nem tudnád, megint választások várnak rád. Ilyenkor, mint azt már a demokratikus váltás óta megszokhattuk, az egy kulturális rendezvényre esõ politikusok aránya – a korábban megszokott egyetlen egy sincs jelen helyett – váratlanul a sokszorosára nõ. Mert hol lehet még választópolgárt látni, ugye? Kocsmában nem ajánlatos keresni, ott esetleg elõfordulna, hogy gyors nyakasokkal kivernék õket. Mert a borovicska jótékony mellékhatásaként a vendéglátóipari üzemegységeket látogatók nagy aránya az elfogyasztott mennyiséggel párhuzamosan egyre õszintébb és elkeseredettebb lesz.

Nos, ha a világ egyik legcélszerûbb intézményében, a kocsmában nem lehet kampányolni, hát menni kell máshová. Mondjuk falunapra, de most már abból kevés van. Itt a hideg elvtársak, beszorult a nép a búboskemence mellé. Moziba nem járnak csak nagyon kevesen, a popcorn és a kóla nem igazán jó pártreklámhordozó, meg hát már foglalt is vagy bõ száz éve. Marad hát a koncert meg a színház. Oda még talán egészen elvétve majdnem két-háromszázan is elmennek, ha ezt megszorozzuk hárommal, egy-egy színházi elõadáson vagy koncerten mondjuk kilencszáz-ezer potenciális választópolgárt lehet megszólítani. Mert meggyõzni, azt nem tudom, meg lehet-e még egyáltalán? Pláne akkor, ha az átadásra elõkészített kis csomagocskában bárgyú kis pártpolitikai propagandaanyagokat, kitûzõt és tollat, levonót és zsebnaptárat, semmire sem jó kütyük egész sorát kapja a potenciális választó, ha tetszik, ha nem. Szellemi és fizikális környezetszennyezés ez a javából.

De miért is morgok én itt kérem, mintha nem tudnám, hogy így megy ez?!
Gyanútlan vagyok még, gyanútlan, kedves olvasóm, mert elmentem én ilyen vészterhes idõkben Kishontlepusztulásszitiben színházba. Mert ugye, ha erre jár a nagy magyar mesemondónkról elnevezett színház társulata, onnan messzirõl, magyar szalaggal átkötött szalámiországunk nyugati serclijébõl, ugye, illik elmenni. Meg amúgy is, mint már arról polemizáltam, néha illik pihenni.

Minden gyanú nélkül végignéztem, sírtam, kuncogtam, nosztalgiáztam egy nekem tetszõ elõadást. Hangsúlyozom: jegyet vettem rá, saját pénzen, saját pihenésem javára kívánva a színházat! Ami jót is tett.
De lehettem volna figyelmesebb, mert a szünetben hirtelen a nagy semmibõl – ahol a választások közti idõszakban is vannak az elvtársak, s ahová választások után ismét elsüllyednek – kibukkant a Modortalan Komák Pártjának pirospozsgás képû elnöke teljes udvartartásával, kis és nagyasszonyaival egyetemben. Kezükben reklámszatyor, s hogy abban mi is? Hát természetesen bárgyú kis pártpolitikai propagandaanyagok, kitûzõk és tollak, levonók és zsebnaptárak, semmire sem jó kütyük egész sora a Modortalan Komák Pártjának logóival, vagyis inkább lógóival díszítve-csúfítva. Legyen hát kezükben, gondoltam, hozzák be, biztosan nem tudták szegénykéim letenni a kopott limuzinjukba, elfér az a pár szatyor a székek alatt. Végignézve a második felvonást, amelyben igencsak értelmesen és nekem tetszõen játszották el a színészek egy csóró kis zsidógyerek gojjáváltozásának és elrontott hétvégéjének megzenésítését, fûszerezve a magyar történelem minden rohadt diktatúrájának életérzéseivel, kedvem volt tapsolni. Kedvem volt. Egészen addig,  míg a második meghajlás után még bõszen tartó vastaps  alatt ki nem vonult a Modortalan Komák Pártja, hogy reklámszatyraikat átadják a színészeknek. Itt filmszakadás, mert  ki kellett mennem. Saját pénzért én ugyanis csak színházat nézek. Színházat – nem politikát! Ezt akartam nézni. Tapsolni a színésznek, élvezni a darab ízét. Alaposan belerondítottak a Komák. Mostantól óvatos leszek! Velük szemben különösen, de mindegyik mástól is óvj meg Uram engem!


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: Hanesz Zoltán e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-10-21
Ez nyilván botrány, persze az ilyen bárdolatlanság általában visszaüt a ripõkre. Thália szentélyébe betörtek a Jehovisták, nyomkodják a térítõ papírjaikat mindenki kezébe, remélem úgyis a papírgyûjtésben végzik. De ez még tovább is szokott gyûrûzni, mert természeténél fogva az ízléstelenség mindig az ember diszkrét báját kívánja rikítóra festeni. Vicces dolog volt néhány éve, mikor a család kedélyes kvaterkázása mellett a Bort az Együttéléses tulipán-pohárba töltötte ki nekem Apám. Aztán lassan megszokta, hogy én mindig áttetszõ üvegfalú poharat kérek, csak úgy kóstolom meg a szent nedüt. Majdnem ennyi lenne Zolikám. Ja, apropó, a napokban kaptam egy Spamm jellegû mailt tegy közös ismerõsünktõl, aki egy körlevél kérdésére 1 mondatban válaszolt, majd 5 mondatban politikai agitációt tartott. Nálam ez is a kukában végezte. Na nem azért, mert a politika önmagában illetlen dolog, nyilván nehéz lenne tagadni a szükségességet s talán modorosan is lehet ûzni, csak mostanában valahogy már a baráti szavakba, szerelmi sóhajokba is bekéredzkedik, olyan csali-féreg lett belõle, ami a bõrünk alá is beakar bújni.
név: papesz e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2009-10-20
Nagyon is egyetértek e leírotakkal, ugyanezt éltem át amit a cikk írója. Hogy nem szégyenlik magukat ezek a Komák, politikát belevinni a szinházi élményünkbe. Felháboritó !!! De hála Istennek nem kaptak külön tapsot, mikor bevonultak. Szégyen ás gyalézat, ezeknek már nem szent semmisem. Még az a szerencse, hogy a nagymagyar Duray nem volt ott, mert hányigert kaptam volna. Fokozhatnám még tovább is a felháborodésomat , de minek. Ezek nekünk nem segitenek semmit, csak pofáznak. Ugyhogy szavazzon rájuk aki akar. Én biztos nem fogok.