[kapcsolat]   husken

BistRovásHU

 

Karácsonyi nyitva tartás

 

karácsony nagyinál

 

wmu meghosszabbitott

 

MaJel nyitva tartás

 

MakaiHU

 

kitüntetés

 

MTN

 

eperjesi egyetem

 

KSK plakett

 

Rovás Google naptár

 

ISSN 1337-7167
< Képzőművészet < Videóanyagok < Irodalom < Színház < Társadalom​ < Programok < Utazás < Építészet < Médiavisszhang

 

ArtResidence

ArtResidence

reakció
MaJel Rovás Központ

 

Szabó Ottó

 

2%

 

Szabadiskola

 

Felvideki események

 

Kultiplex

 

Zeman Zoltán

 

ŠÚV
<<< Vissza a főldalra

Mûemlékvédelem 2.

szerkesztette: skitzz, 2006-10-27

VarsoEbben az esetben azonban sokkal összetettebb a helyzet, mivel az ilyen eljárás a lengyel nép tudatos tiltakozását és dacát fejezi ki az ellene irányuló pusztítás ellen, így is jelezve, hogy nem hagyja magát.


Varso1
Varso2
Varso3
varso4
Varso5
Varso7
varso9
Abu Simbel
Abu Simbel
Abu Simbel3
abu simbel4
Varso6
Varso8
varso10

   A purizmust követõ korok végül nem pusztán lelkesedéssel, hanem racionális szakértelemmel is igyekeztek közelíteni a problémához.

   John Ruskin, angol teoretikus, a purizmus nagy ellenzõjének elve alapján igyekeztek eljárni: “ahogyan a halottakat sem lehet feltámasztani, nem lehet újjáéleszteni valamit, ami a saját idejében volt jelentõs az építészetben”.

   Különbözõ módszereket dolgoztak ki, amelyek némelyike mind a mai napig aktív részese a gyakorlati és elméleti alkotásnak, ilyenek a különbözõ konzervációs módszerek, az analízis és szintézis elve, az anasztilózis, amely jelenleg talán az egyik legelfogadottabb, s amelynek lényege, hogy az épületbõl a hiányzó részek betöltését ugyan elõírja, de megköveteli az anyaghasználatban való eltérést, ezzel jelezve, hogy más korban történt a beavatkozás.

   Az idõk folyamán különbözõ nemzetközi egyezmények (Aténi charta, 1931) születtek. A mai mûemlékvédelem abból az alapelvbõl indul ki, hogy ennek a mûvészeti-technikai tudományágnak alapvetõ célja a mûemlékek megõrzése és az adott társadalomba történõ integrálására, mivel az elõzõ kultúrák képviselõjének a szerepét tölti be. Ennek a célnak megfelelõen választja ki a konkrét megoldási lehetõséget az alkotó.

   Ez így egyszerûen hangzik: megmenteni, felújítani, megõrizni és ennyi. Az adott helyzetben azonban mindig összetett a kérdés, olyan problémák merülnek fel, s nemcsak technikai síkon, hanem esztétikai, mûvészeti és morális szinten is, amelyek kontroverzzé teszik a megítélést. Megpróbálom konkrét példákon bemutatni az ilyen eseteket. Könnyebben érthetõvé válik a probléma összetettsége és sokféle szempontbóli értékelhetõsége.

   A mûemlékvédelemben igazán komoly fordulatot a második világháború utáni idõszak jelentette. Szinte mindegyik európai állam szembesült kultúrális örökségének részbeni vagy majdnem teljes pusztulásával és olyan szituációba kényszerült, amelyben álláspontot kellett foglalnia a felújítás problematikájával szemben. Ez a pusztításból történõ felépítkezés nemzetenként változik és eltérõ jegyeket mutat.

   Mindezek közül Lengyelország példája igazán izgalmas. Azon államok egyike, amelyek a legnagyobb mértékben estek áldozatul a haborúnak, emberi és kultúrális-építészeti szemszögbõl is. Tudatosság is vegyült ebbe az irtózatos pusztításba, a lengyelek etnikai és kultúrális felszámolásába. Ez a tény a késõbbiekben jelentõs mértékben befolyásolta a lengyel mûemlékvédelem elméleti és gyakorlati alakulását. Mintegy tiltakozásképpen, kifejezendõ, hogy nem lehetséges az ilyenfajta likvidáció, a lengyelek egy olyan mûemlékvédõ programot választottak a sajátjuknak, amely a lebombázott, tönkretett értékek másoláson alapuló felújításához vezetett. Tipikus példája ennek Varsó történelmi negyedének felújítása. Szinte teljes mértékben lebombázták, de késõbb a régebbi dokumentációk alapján újjáépítették.

   A mai építészeti tendenciák az ilyenfajta eljárást nem tartják helyesnek. Nem szokás az ilyen mértékû újjáépítés a sokat emlegetett autenticitás megõrzése érdekében. Az autenticitás ugyanis talán az egyik legalapvetõbb kulcsszava ennek a témakörnek. Ebben az esetben azonban sokkal összetettebb a helyzet, mivel az ilyen eljárás a lengyel nép tudatos tiltakozását és dacát fejezi ki az ellene irányuló pusztítás ellen, így is jelezve, hogy nem hagyja magát.

   A következõ példa egy ismert egyiptomi emlékmû, az Abú simbeli templom heroikus megmentésének története. Akadémikus szemmel nézve elengedhetetlen az igyekezet, hogy az adott mûemlék megõrizze eredeti környezetét, felújítási munkálataikor a környezet megsértése hibának számit. De mi történik olyan specifikus esetekben, amikor egy viztárózónyi vizet terveznek a helyébe ömleszteni? A világ összefog és áthelyezik a templomot. Megbomlik így eredeti környezetének a jellege, elvesznek az okok, amiért a helyszín ott és akkor kiválasztatatott. Ugyanakkor megmenekül az épület.

   A következõkben németországi példákon mutatom be a német mûemlékvédõ magatartásformát, valamint egy következõ, a mûemlékvédelemhez csak érintõlegesen kapcsolódó problémakört, a történelmi környezetben folyó alkotás, egy új ház építésének szempontjait egy történelmi városzrészben. Jellemzõ példa erre IOH MING PEI üvegpiramisa, mely a Louvre bejárata, s pimasz ötletességével harmonikusan kommunikál az arisztokratikus eleganciájú múzeumegyüttessel, további példa pedig a Haashaus (Hans Hollein), Bécsben, amelynek egyetlen pozitivumaként csupán azt emlegetik, hogy visszatükrözõdik benne a Stephansdom. Mitõl jó az egyik és mitõl kevésbé a másik?

Szerzõ: Václav Kinga

 

 


Az Ön véleménye

név:

e-mail:

hozzászólás:


biztonsági
kód:


Nem látom a kódot
- Ide Írja be a biztonsági kódot!
 

Vélemények :

név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-08
...azért mert ha a saját ,,kutyád" harap meg az még jobban fáj...irti uram?
név: oti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-07
oszt az miért baj, Zõdi?
név: zõdi e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-07
....csak az a baj hogy a magyar vizsla is nagyon szaporodik...
név: zolti e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-06
Bár igazad lenne MS! csak inkább az ebek szaporodását látom s nem kipusztulásukat. Jó, hogy megint jelentkeztél. Igazi mozgatója vagy a véleményeknek, szinte faksztod az emberbõl, hogy mondja ki.
név: MS e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-06
Mindent lehet, csak akarni kell! Házat is, hazát is, jólétet is, meg boldogságot is... Szlovákiára viszont érvényes egy régi szabály (de az nagyon): ebül szerzett vagyon ebül vész el...
név: ági e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-11-06
Én személy szerint örülnék, ha Rozsnyót újra felépítenék, és úgy néznének ki az utcák, mint a Nagy Szanálás elõtt. Mert jelenleg csak vajmi kevés köze van a városnak a hajdani Rosenauhoz vagy Rozsnyóhoz. Most éppen a fõteret látják el új burkolólapokkal. Kivágták az összes fát, amely a teret körbevette, mondván, hogy eredetileg nem olyanok álltak ott. Csakhogy ha már ennyire törekednek az eredetiségre, akkor nem lapos mûkövekkel kellene lerakni a teret, hanem macskakövekkel...
Na és itt van a Tesco nagy port kavart ügye. Az egyik magyarországi kisvárosban csak akkor engedtek felépíteni egy CBA üzletet, ha illeszkedni fog a városképbe, és nem ez a pléhakol stílusú lesz. S láss csodát, úgy is lett. Tehát lehet ezt másképpen is.
Amikor Brehmenben voltam, (tudjátok, ahonnan a brémai muzsikusok származnak), ott egy modern épületet bontottak le csak azért, hogy helyére visszaépítség azt a tipikus gerendavázas épületet, amely jellemzõ a németországi középkori városokra. Prágában meg, a Vencel téren egy divatáruház ápítése során egy régi épületet teljesen lebontottak, ám a homlokzatát meghagyták, és amíg az építkezés folyt, addig megtámasztották az elsõ falat. Szóval, sokféle módon lehet. Jósvafõn pedig lehet ugyan új házat építeni, de paraszti stílusban.
név: Fecsó e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-10-28
Nem baj ha hosszú, sok mindenre választ kaptam. De azért elég szomorú, hogy legalább UNESCO-s örökség része kell hogy legyen egy város vagy városrész, hogy ne történjen meg olyan eset, amikor egy klasszicista stílusú épület mellé odakerül egy teljesen rideg bevásárlóközpont megbontva egy addig létezõ egységet. Bár kétségkívül könnyebb és olcsóbb is újat építeni, mint egy régit helyrehozni. Azt hiszem ebben az "iaparágban" is az egyéni érdekek és a pénz a legmeghatározóbb. Viszont annak örülök, hogy látsz pozitívumot és lehetõséget a változásra. Az ember hétköznapjaira és közérzetére hatással van az a környezet, amelyben napi tevékenységét végzi, éli életét, ezért nem mindegy. Köszi a gyors reagálást és az infót.
név: kinga e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-10-28
Na, ez jo hosszura sikeredett ... :-)
név: kinga e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-10-28
Úgy tudom, hogy van valamilyen beleszólásuk. A történelmi városzrészeket általában mûemlékvedelmi területnek (pamiatková zóna) nyilvánitják és pontosan meghatározzák az egyes házaknak az eszmei értekét is és azt is, hogy milyen mértékben lehet az ujjáépitéskor megmásitani, van úgy, hogy az egész épület sértetlen kell hogy maradjon, van úgy, hogy csak a homlokzatát vagy annak a stilusjegyeit kell megõrizni, hogy példaul az utca egységes jellegû legyen. Az új épületek épitésekor is elméletileg konkrét szankciókat határoznak meg, hogy milyen magas legyen, milyen formájú legyen a tetõkonstrukció, stb. Elméletileg azokban az esetekben, amikor mûemlékrõ van szó, akkor a mûemlékvédõknek is van beleszólásuk. De azért ez az ideális eset. Millioszor maguk mennek bele kompromisszumokba. Selmecbányai példát tudok felhozni, ott voltam személyesen is a mûemlékvédelmi hivatalban, az egyik munkatársuk beszélt az ilyen esetekrõl. Selmecbánya elég specifikus eset, mert UNESCO-s örökség, igy ott elég sok a kötöttség. A hivatal kidolgozott egy tervezetet, dokumentációt, amely szerint kéne épitkezni. De egy csomó panaszt is felsorolt, hogy mindig megkerülhetõek az ilyen tervek, korrupció, meg stb. által. Egy hotel épitési terveit pl. jóva kellett volna hagyniuk, amely a történelmi városrészbe terveztetett, de visszautasitották, mert a sok parkoló, meg a forgalom, megbontotta volna a várost. de megkerülték õket és megyei szinten, Besztercebányán kiharcolták a muemlékvédelmi hivatal engedélyét. legalábbis ezt állitották.

Az nagyon igaz, hogy a nagyvárosainkban alárendelnek mindent a funkciónak, fõleg anyagi okokból. De ez azért van, mert a legtöbb városnak nincs elég jól vagy egyáltalán kidolgozott koncepciója a városfejlesztésre. Remélem, hogy azért ez változni fog, ha lassan is és egy kicsit több odafigyeléssel fognak viseltetni a probléma iránt.
egyébkenté legalábbis amit suliban látok, az ad némi okot az optimizmusra, mert a szakemberek foglalkoznak a problémával, egy csomó tervben vesznek részt. Épp most tervezek irni egy hasonló workshoprol, amelyet a mûemlékvédõk szerveztek a suliból és amelynek most volt a kiállitása
név: Fecsó e-mail: nincs e-mail megadva dátum: 2006-10-28
Nagyon tetszik a cikk és szerintem igen aktuális is a felvetett probléma. Annyira nem vagyok otthon a témában, de érdekelne, hogy a mûemlékvédõknek van-e beleszólási joga egy konkrét városkép megtervezésében esztétikai egységesítésében, vagy ez teljesen a tervezõk és a kivitelezõk esetleg az építkezési engedélyt adók kizárólagos joga? A Louvre üvegpiramisa szerintem egy szerencsés példa - bár sokan kritizálták - , de nagyvárosainkban az utóbbi idõben egy új épület felépítésénél inkább a funkció válik elsõdlegessé, nem pedig az esztétikai összkép.